Interjúban számolt be vatikáni látogatásáról Szijjártó Péter, Magyarország külügyminisztere

Nézőpont – 2020. szeptember 4., péntek | 18:39

Szeptember 3-án, csütörtökön délben Szijjártó Péter külügyminiszter hivatalos látogatást tett a Vatikánban, ahol megbeszélést folytatott Paul Richard Gallagher érsekkel, a Szentszék Államközi Kapcsolatainak titkárával. A magyar külügyminiszter a látogatást követően külön interjúban számolt be tárgyalásairól a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségének.

– Volt-e valamilyen különleges aktualitása a mai látogatásnak?

– Gallagher érsek úrral mi minden évben legalább kétszer-háromszor szoktunk találkozni, hogy átbeszéljük a Magyarország és a Vatikán közötti kétoldali kérdéseket, értékeljük a kereszténységgel szembeni nemzetközi törekvéseket és a világpolitika kereszténységre vonatkozó hatásait. Legutóbb tavaly júliusban találkoztunk, ezért itt volt az ideje, hogy újra eszmét cseréljünk. Szeptember általában az ENSZ-közgyűlés időszaka szokott lenni, ami lehetőséget kínál arra, hogy találkozzunk egymással. Ez most ugyan nem történik meg, az ENSZ közgyűlését nem hívták össze fizikailag, személyesen, ezért New Yorkban nem tudunk találkozni, így most kerítettünk sort erre a találkozóra. A legfontosabb téma nyilvánvalóan a keresztényüldözés kérdése volt. Magyarország, a magyar kormány elkötelezett támogatója a nehéz helyzetben lévő üldözött keresztény közösségeknek, sajnos nagyon sok van ebből a világban, hiszen 250-260 millió keresztény éli meg az üldöztetést nap mint nap. Az ő támogatásuk a magyar kormány külpolitikájának szíve közepében van. Az elkövetkezendő időszakban is így lesz ez, támogatjuk a Vatikán törekvéseit a szíriai nyitott kórházak vonatkozásában, ösztöndíjakat adunk diszkriminált fiataloknak a magyarországi egyetemeken, templomokat újítunk fel a Közel-Keleten, lerombolt keresztény települések felújításához adunk segítséget, szóval ez mindenképpen egy közös platform, hogy miként segíthetjük a világon nehéz helyzetben lévő keresztény közösségeket.

– Hogyan fogadta Gallagher érsek a magyar kormány szándékát, hogy helyben segítenek, ott, ahol baj születik?

– Nyilván örömmel látják a kezdeményezéseinket, hiszen nem lehet más a célkitűzésünk, mint keresztény közösségeket segíteni abban, hogy ott tudják normális körülmények között folytatni az életüket, ahol a közösségeik már évszázadokon vagy akár egy évezreden keresztül is éltek és élnek. Meg kell akadályozni a keresztény közösségek elüldözését a saját lakhelyeikről. A mi politikánk arról szól, hogy a segítséget kell odavinni, ahol a baj van, és nem a bajt kell odavinni, ahol még nincsen baj. Természetesen ez nemzetközi vitákat vált ki, sokat és sokszor, látványosan is hangosan is, de azt gondolom, az idő bebizonyította, hogy ez a helyes politika.

– És a Vatikán hogyan viszonyul ehhez a „helyben segítéshez”?

– A „helyben segítésben nyilvánvalóan egyetértünk, vannak hangsúlyeltolódások a migráció kezelésének más kérdéseiben, de én azt gondolom, hogy azokat a pontokat kell keresnünk Magyarország és a Vatikán együttműködésében, melyek összekötnek bennünket.

– Egyik nagy gondja az emberiségnek ma a vírusjárvány. Szóba került-e?

– Természetesen. Tájékoztattam az Érsek urat, hogy mi Magyarországon nagyon komoly erőfeszítéseket tettünk annak érdekében, hogy a vírust kívül tartsuk az országon és ebből a szempontból szeretnénk megvédeni az eddigi eredményeinket. Nem jókedvünkből léptettünk életbe korlátozásokat a határainkon, hanem egyszerűen azért, mert el akarjuk kerülni a vírus behurcolását, újramegjelenését Magyarországon. A számok így is magasabbak, mint kellene. Nyilvánvalóan nyáron az emberek közti találkozások számának növekedése, a szabadságok, az utazások növelik a fertőzöttek számát, plusz nem jöttek be azok a számítások sem, amelyek a meleget és a vírus gyengülését összekötni vélték. Természetesen fontos, hogy az eddigi eredményeket megvédjük. Elmondtam az Érsek úrnak, hogy mi például Magyarországon a katolikus egyházra bíztuk, hogy a misék megtartását hogyan, milyen módon engedélyezik. Elmondtam neki, hogy mi, katolikusok nagyon örülünk annak, hogy újra lehet templomba járni, természetesen megértettük a korlátozásokat is, de egy mise az interneten keresztül nem ugyanaz, mint a mise a templomban. Remélem, hogy a határok lezárásával sikerül olyan helyzetet teremteni Magyarországon, hogy sem a gazdaságot, sem a hitéletet, sem az iskolákat nem kell majd leállítani.

– Az egyház–állam kapcsolatában…?

– Mi Magyarországon kiváló együttműködést tudhatunk magunkénak a katolikus egyházzal, ennek több kifejeződése is van, mint például a remélhetőleg jövő évben megrendezésre kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, melynek előkészületeihez maximálisan támogatást nyújtunk. Emellett az Európa Kulturális Fővárosa programban, Veszprémben is számos katolikus elemet szeretnénk megjeleníteni. Megállapodást kötöttünk továbbá a nagy budapesti templomok felújításáról, az esztergomi bazilika rekonstrukciós munkálatairól, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Budapestre költöztetéséről. Tehát azt gondolom, hogy csak a legjobbakat mondhatom el erről. Ráadásul, ha kicsit kijjebb tekintünk és nemcsak a katolikus, hanem a keresztény egyházakkal történő együttműködést nézzük, akkor azt lehet látni, hogy mióta kormányzunk, azóta a Kárpát-medencében háromezer templom felújítására vagy felépítésére került sor, miközben a legnagyobb nyugat-európai országokban is százszámra zárták be a keresztény templomokat és alakították át, vagy más vallási hellyé vagy teljesen profán használatra. Az elmúlt tíz évben viszont megduplázódott az egyházi iskolák száma, és megduplázódott az egyházi iskolákban tanulók száma is. Jelentősen megnőtt azon szociális intézmények száma, melyeket a keresztény egyházak működtetnek. Ezt a politikánkat szeretnénk természetesen a jövőben is fenntartani, tehát csak a legjobbakat tudom elmondani ebből a szempontból.

– A demográfia kérdése, a holnap, a jövő kérdése…

– Hát nézze, mi természetesen sokkal gyorsabban szeretnénk haladni, mint ahogy lehet, de sajnos ezek realitások, amiket figyelembe kell venni. 1,25-ről 1,49-re nőtt az a ráta, amely mutatja a népesség megmaradását vagy fogyását. Jó lenne kettő fölé menni, az lenne az igazi! Elnézve a tendenciákat, ez is majd bekövetkezhet egyszer. Természetesen mindent megteszünk annak érdekében, hogy a magyar családok számára a gyermekvállalás ne gazdasági kérdés legyen, ezért minden létező eszközzel segítjük a gyermekvállalást és a családokat. Azt természetesen jó látni, hogy a válások száma csökken, a házasságkötések száma nő, és jó látni, hogy az abortuszok száma jelentősen csökken: 2010-ben negyvenezer fölött volt még, a tavalyi évben már 25 ezer környékén. Nyilvánvalóan, kinek-kinek ízlése szerint ez sok vagy nem annyira sok, nyilván jobb lenne, ha nem lenne belőle, de ennek a megítélése nem pusztán politikai kérdés. Azt gondolom, hogy a családpolitikánkkal sikerült elérni azt, hogy ma Magyarországon a gyermekvállalás nem gazdasági kérdés, és azt szeretnénk elérni, hogy a gyermeket vállaló, családot alapító emberek semmilyen módon ne legyenek hátrányban azokkal szemben, akik ilyen döntést nem hoztak.

– Gallagher érsek, bár külügyminiszter, annyiban különleges, hogy érdekelt a „magyar térfélen” is, hiszen az ő népe, a „katolikusság” jelen van Magyarországon is. Milyen partner ő?

– Én nagyon szeretem a beszélgetéseket Gallegher érsek úrral, kiváló kapcsolatokat ápolunk, ez nekem nagy megtiszteltetés. Hívő katolikusként, egykori bencés diákként, de külügyminiszterként is fontos számomra a jó személyes kapcsolat. Az Érsek úr elképesztő éleslátással és tapasztalattal rendelkezik, hiszen mindent tud a magyar egyházban történtekről. Tisztában van azzal, hogy nekünk a határon túli magyarok helyzete milyen fontos. Nyilvánvalóan az adatt keretek közötti segítséget mindig meg is kaptam tőle ebben a tekintetben, úgyhogy a megbeszéléseink általában a legizgalmasabbak találkozások közé szoktak tartozni.

– Lehetséges-e valamilyen módon szellemi értékcsere a két fél között? Mit tud adni Magyarország a Vatikánnak, a katolikus egyháznak, és mit tud a Vatikán maga Magyarországnak adni?

– A magyar nemzet egy keresztény nemzet, több mint ezeréves keresztény történelmünk van, Szent István királyunk óta. Azt gondolom, hogy ez arra predesztinál minket, hogy fellépjünk a keresztény értékek védelme mellett és a nehéz helyzetben lévő keresztény közösségek védelme érdekében. Nekünk talán az egy óriási előnyünk, hogy őszintén és nyíltan beszélhetünk, elmondhatjuk azt, amit gondolunk. Ma a kereszténység, a keresztény értékek részben fizikai támadás alatt állnak, általában tőlünk keletre, és részben ideológia-politikai támadás alatt állnak tőlünk nyugatra. Ezekben a vitákban mi, magyarok, a magyar kormány képviselői nyugodt lelkiismerettel, őszintén tudunk részt venni, mert mi nem a nemzetközi liberális main stream média elvárásai szerint igazítjuk az álláspontjainkat, nem őket akarjuk kielégíteni, hanem mi a saját lelkiismeretünk szerint és a magyar nép akarata szerint kormányzunk és ennek megfelelően a nemzeti érdek mentén foglaljuk el álláspontunkat. Nem kell attól tartanunk, hogy a média mit ír rólunk, és akkor mi lesz. A mi igazodási pontunk a nemzeti érdek, az emberek akarata és az a keresztény örökség, amit magunkénak mondhatunk. Sajnos kevesen vannak ilyenek a nemzetközi politikában, akik ebből a szempontból „politikailag inkorrekten” és őszintén fogalmazhatunk, de nekünk ez a lehetőségünk megvan és én hiszem, hogy ez nagyon fontos érték.

– A mai világ válsággócai körül melyeket érintették?

– Természetesen sokat beszéltünk az üldözött keresztények helyzetéről, beszéltünk arról, hogyan tudjuk őket segíteni. Beszéltünk a katolikus egyház és Kína kapcsolatáról, beszéltünk a Belaruszban zajló eseményekről. Elmondtam az Érsek atyának, hogy a minszki érsekkel, Tadeusz (Kondrusiewicz minszki érsek – a szerk.) atyával nekem jó személyes kapcsolatom van, találkoztam vele, fogadott hosszasan, és elbeszélgettünk. Sajnos most őt nem engedik vissza Belaruszba, és én a „balhé-keltés” minden szándéka nélkül ma írtam egy baráti levelet a (belarusz) külügyminiszter kollégának, Vlagyimir Makejnek, akivel kifejezetten szívélyes és jó kapcsolatot ápolok, azt gondolom, személyesen is nagyra becsüljük egymást és jó kapcsolatban vagyunk. Megengedhettem magamnak, hogy ebben az ügyben levelet írjak, kérve azt, fontolja meg, hogy Tadeusz atyát, a minszki érseket visszaengedik Belaruszba, mivel nem hiszem, hogy ez kárára lenne a mostani helyzetnek. Remélem, hogy a kollégám meg fogja fontolni ezt a kérésemet. Minderről tájékoztattam Gallagher érseket.

– Kinti magyarok lelki gondozása…?

– Nekem nagyon fontos az, hogy a határokon túl élő, illetve a diaszpórában élő magyar közösségek számára adott legyen a magyar nyelven történő misézés lehetősége, hozzáférjenek magyar miséhez, legyenek olyan helyek, ahol össze tudnak jönni. Sajnos néhány helyen azért szenvedünk különböző problémáktól. Sokat beszéltünk a csángók magyar nyelvű misézésének a lehetőségéről, és Érsek atya sokat segített ebben. Szerintem nagyrészt neki is köszönhető, hogy ma már havi egy alkalommal a csángók magyar nyelvű misén vehetnek részt. Szoktunk beszélni a felvidéki korábbi bencés tulajdonokról, reméljük, hogy egyszer majd a bencés magyar kongregáció lesz abban a helyzetben, lesznek annyian, hogy egy közöséget tudjanak létrehozni a Felvidéken, Komáromban, és visszakaphassák az őket megillető javakat. Sokat beszéltünk arról, mert rendszeresen felhozom a témát, hogy az Egyesült Államokban a templombezárások miatt egyes magyar közösségek templom és pap nélkül maradnak. Beszéltem Kiss-Rigó püspök atyával, aki szerintem tud ebben segíteni magyar papok esetleg rotációs alapú kiküldésével az Egyesült Államokban élő közösségekhez. De van jó fejlemény is, mert New Brunswickban például visszakapták a magyar nyelvű misézés lehetőségét. Tehát lépésről lépésre szépen haladunk előre ebben a kérdésben. Fontos, hogy a határon túl élő magyar közösségek is hozzájussanak a magyar nyelvű szolgálathoz.

– Elégedett a látogatással?

– Szerintem a Vatikánból enélkül eljönni nem lehet.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria