Isten az embertelenségben – A kommunizmus áldozataira emlékezünk

A szovjet hadsereg által egykor megszállt országokban szinte nem találunk ma sem olyan családot, amely – egy politikai okból elveszített családtag, kitelepítés, padlássöprés, kettétört karrier és még sorolhatnánk, hogy mi minden révén – ne lenne érintettje a rendszer kegyetlenségének.

Magyarországon a második világháború befejezése és a rendszerváltás között eltelt 44 évben több mint hetvenezer embert zártak börtönbe politikai okokból. Történészek kutatásai és becslései alapján a szovjet kényszermunkatáborokba erőszakkal elhurcolt 600 ezer honfitársunk közül 200 ezren veszítették életüket a Gulágon távol szeretteiktől, hazájuktól.

A kommunista diktatúra elnyomásának mindenki érintettje volt: művelt vagy írástudatlan, vagyonos, netán nincstelen, hívő vagy ateista, az is, aki párttag volt, az is, aki hangosan, netán titokban felszólalt a kommunizmus ellen vagy éppen látványosan kiállt mellette. Bárki a rendszer ellenségévé válhatott. Senki nem volt biztonságban. A hatalom módszeresen számolta fel a szerzetesrendeket, iskoláikat bezáratták.

A rettegés, a kegyetlenkedés, a megfélemlítés korszakában is voltak olyan névtelen és ismertté vált emberek, akik nem féltek jónak lenni, embernek maradni az embertelenségben.

Fogságban szabadon

Olofsson Placid bencés szerzetes pap egy évtizedet raboskodott a Gulágon. Ő fogalmazta meg a fogságban a túlélés öt szabályát.

A harmadik pontja így szól: „Különbek vagyunk rabtartóinknál! Ha nem értek egyet azzal, hogy én hangya vagyok velük szemben, akkor nekem ebben a szituációban kell megmutatnom, hogy igenis többet érek, igenis értékesebb vagyok, igenis nemesebb vagyok, igenis emberibb vagyok, különb vagyok, mint az a géppisztolyos. Ez mozgósítja az energiákat.”

Ezzel persze nem a felsőbbrendűségre, gőgösségre hívta fel a figyelmet, hanem arra a választási lehetőségre, ami még egy rabnak is megadatott: ha úgy viselkedne a rabtartójával, ahogyan a rabtartója vele, akkor akár helyet is cserélhetnének, nem lenne különbség közöttük. Ám ha megmutatja, hogy még választhat jó és rossz között, akkor azzal a szabadságát bizonyítja.

Titkos papszentelés

Szabó Konstantin görögkatolikus pap (aki papcsaládból származik anyai és apai ágon is) egész családja, de különösen az édesapja megszenvedte a szovjet rendszer kegyetlenségét. 1950 és 1955 között Karagandában kellett kényszermunkát végeznie. Pap maradt a megpróbáltatások közepette is. Miután visszatért, titokban folytatta hivatását, olyan természetességgel, ami a családjára is hatással volt. Ennek köszönhető, hogy fiát, Konstantint is felszentelték 1986-ban, titokban. Még a családja sem lehetett jelen, hiszen az egyházi személyek ekkor még megfigyelés alatt álltak. Testvérei is csak évekkel később tudták meg, hogy pap lett, mikor beteg édesanyját megáldoztatta. Első hivatalos miséjét 1989-ben tarthatta, akkor érezte meg igazán, hogy ő pap. Szabó Konstatin is jelen lesz a eucharisztikus kongresszuson, szeptember 14-én, a tanúságtevők között hallgathatják meg a Hungexpón.

Félelem, hallgatás helyett párbeszéd

Szerencsére mi már múlt időben beszélhetünk a kommunista terrorról. A világ több országában azonban még ma is léteznek elnyomó rendszerek, amelyekben üldözik a keresztényeket vallásuk miatt.

Dél-Koreában Andrew Jeom Szójung bíboros, Szöul érseke azon fáradozik, hogy a keresztény világ közeledni tudjon Észak-Korea felé, és a két ország között békés, tartós párbeszéd alakulhasson ki. 2014-ben történelmet írt azzal, hogy első katolikus vezetőként átlépte az ateista Észak-Korea határát.

Emlékezzünk ezen a napon minden ártatlan emberre, akinek megkeserítette életét a kommunista diktatúra! Ne felejtsük el, hogy napjainkban is vannak a világnak olyan részei, ahol fegyverek ropognak, bombák robbannak. Imádkozzunk keresztény testvéreinkért, akik napról napra megpróbáltatásokon mennek keresztül hitük miatt, és tanúságot kell tenniük Krisztus szeretetéről a gyűlöletből fakadó háborúban! Adjunk hálát a néma hősökért, akik saját életük kockáztatásával is vállalják az ártatlanok védelmét, bújtatását és megsegítését!

Forrás és fotó: NEK

Magyar Kurír