Isten irgalmassága szabaddá tesz a jóra – Interjú Spányi Antal megyéspüspökkel

Nézőpont – 2020. április 19., vasárnap | 18:19

Az idén április 19-én ünnepelt Isteni Irgalmasság vasárnapjára készített interjút Spányi Antallal, a Székesfehérvári Egyházmegye főpásztorával az egyházmegye sajtószolgálata.

Szent II. János Pál pápa 2000. április 30-án hirdette meg az Isteni Irgalmasság ünnepét, amelyet Fausztina nővér látomásai alapján, a húsvétvasárnapot követő első vasárnapon ünneplünk. Spányi Antal püspök gondolatai arra bátorítanak, a járvány okozta bezárt helyzetünkben, hogy hogyan éljük meg Isten igazságosságát és irgalmasságát és váljunk annak hirdetőivé elsősorban ott, ahol élünk, azon a helyen, ahová küldetésünket kaptuk.

– Püspök úr, hogyan forduljunk most az irgalmas Istenhez, amikor körülöttünk annyi nehézséget okoz a járvány, komolyan megváltozott az élethelyzetünk, mondhatjuk, kritikus szituációba kerültünk?

– Ha helyesen gondolkodunk, akkor tudjuk, hogy mindenféle élethelyzet alkalmas arra, hogy Istennel kapcsolatba kerüljünk, és mindenféle helyzet arra tanít, hogy megkeressük, mit vár az Isten tőlünk, milyennek kell lenni az életünknek. Persze amikor az ember nehézségekkel találkozik, és szenvedéssel kell az életét élnie, vagy szorongások között telnek a napjai, akkor könnyebben ráhangolódik arra, hogy kérje Isten irgalmát, keresse az Istent. Igaz a mondás, hogy a bajban az emberek mindig istenhívők lesznek. Én úgy gondolom, hogy most, amikor megtapasztaljuk a mindennapi életünk terheit – amelyek azért elviselhetők –, meg kell értenünk, hogy Istennek van szándéka ezekkel, és biztos, hogy jobbító szándék, amely a javunkat szolgálja.

– Szent Fausztina nővér szerint minél inkább eltávolodik az ember Istentől és az irgalom misztériumától, az Egyháznak annál inkább joga és kötelessége, hogy „hathatós kiáltással” forduljon az isteni irgalomhoz.

– Az isteni irgalmasság valami csodálatos dolog, húsvétkor ünnepeljük a megváltásunk beteljesülését. Azt, hogy úgy szerette Isten ezt a világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda érte. Ünnepeljük ekkor Krisztusnak azt a készségét, amellyel igent mondott az Atyának, elfogadta az Atya akaratát, és azt az utolsó csepp leheletéig, utolsó csepp véréig hűségesen teljesítette. És mindezt miértünk tette, hogy bennünket megváltson és szabadítónk legyen. Őáltala jutunk az atyai házba. Fontos ezt tudnunk és látnunk, mert itt értjük meg Istennek a jóságát, amit egy felületesen gondolkodó ember Isten részéről érthetetlennek talál: hogyan okozhatja Fiának halálát, hogyan engedheti meg, hogy a mi életünkben is szenvedések történjenek, mikor Ő mindent tudó, Mindenható. De ha mélyebben látunk, messzebbre tekintünk, akkor megértjük, hogy az Atya minden tette jóság, szeretet és irgalom. Minden tette az embert fölemeli a bajban, a nehézségben, a próbatételben. Azt az Istent keressük, aki nem elveszi tőlünk a próbatételeket, hanem fölszabadít bennünket a keresztek és a megpróbáltatások súlya alól. Erőt ad mindennek az elviselésére, fényt ad nekünk, hogy mindent megértsünk, meg tudjuk fogalmazni a miérteket, és megtaláljuk Isten szeretetében, az Ő irgalmasságában a választ.

A teljes írást ITT olvashatják.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Berta Gábor

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria