„Isten nevét hiába ne vedd! Tiszteld az Istent! – kezdi elmélkedését Böjte Csaba. – Ezt hittanórán úgy mondják, ne káromkodj, ne átkozódj, ne beszélj csúful Teremtődről, a Szentháromságról, Jézus Krisztusról. Azt gondolom, hogy ez ennél sokkal többet jelent. Mert mi nem a jó és a rossz között kell hogy válasszunk, hanem nagyon sokszor a jó és a még jobb között – az Isten akarata szerinti jó között. Teremtőnk az első parancsolatban azt mondja, hogy őt imádjuk, szeressük. Akkor nem elég csak az, hogy én nem bántom őt, vagy felületesen, közömbösen beszélek róla, hanem az a fontos, hogy az én iránta való megnyilatkozásom tele legyen törekvéssel.
Nézzünk magunkba, hogy ha én az Istenhez való viszonyomat egy parkhoz, egy rendezett kerthez hasonlítanám, akkor az vajon mennyire lenne rendben, mennyire lenne kész.
Elindultunk a boldogságra vezető úton, azon az úton, melyet maga Isten mutat nekünk, s melyet mi egyszerűen csak tízparancsolatnak nevezünk. Nagy szeretettel hívlak, hogy advent csendjében elmélkedjük át a teremtő Istenünkkel való kapcsolatunkat, élő viszonyunkat!”
Forrás, fotó és videó: Magnificat.ro
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria