Jó vállalkozás katolikus pedagógusokat nevelni – Beszélgetés Gloviczki Zoltán rektorral

– Mesélne magáról? 

– Elsőként azt említeném, hogy ötgyermekes, boldog házasember vagyok. A Jóistennek köszönhetően pedagógusként elég különös életutat jártam be. Csak a legfontosabbakat említve, mintegy húsz évi közoktatási és felsőoktatási gyakorlat után 2010-től 2013-ig köznevelésért felelős helyettes államtitkár lehettem. Ebben a minőségben a magyar köznevelés rendszerének szakmai szintű irányítása és képviselete volt a feladatom. Ez nem csak az én életemnek volt érdekes időszaka, de a magyar közoktatásnak is. Ezután intézetvezetőként a pedagógusképzést irányítottam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE). Ez idő alatt vette át a Pázmány a nagy múltú esztergomi tanító- és óvópedagógus képzést. Később az Oktatási Hivatal elnöke voltam több mint három évig. Szép, de embert és lelket próbáló beosztás volt. Idén nyáron örömmel fogadtam Marton Zsolt váci megyéspüspök hívását, hogy adjam be a pályázatomat az Apor Vilmos Katolikus Főiskola vezetésére. Végül a szenátus engem választott, és püspök atya javaslatára miniszterelnök úr kinevezett rektornak.

– A keresztény hit milyen szerepet játszott az életében?

– Középosztálybeli katolikus családból származom, így is nőttem fel, bencés és piarista családi múlttal és rokonsággal. A tényleges felnőtt hitemnek – még egyetemista koromban – az akkor éledező Hit és Fény közösség és Jean Vanier gondolkodása adott lendületet. Az értelmi sérült fiatalok között lettem igazi közösségi emberré. A következő állomás a Fokoláre lelkiség hatása volt; Tomka Ferenc atya közvetítésével jött az újabb megtérés az életemben. A káposztásmegyeri plébánián évek óta aktív közösségi tagként, lelkipásztori munkatársként és áldoztatóként dolgozom. Sokáig hitoktató és felnőttkatekéta is voltam.

– Milyen fejlődési irányokat lát az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán? 

– A 2010-es években fontos kérdéssé vált, hogy a pedagógusképzés merre induljon tovább. A pedagógus életpályamodell hatására fel is lendült az oktatásnak ez az ága, de sok felsőoktatási intézmény máig keresi az útját. Az AVKF – a zsámbéki tanítóképző utódjaként – az utóbbi években nagyon szélesre tárta a képzési portfólióját, így része lett számos felnőtt- és OKJ-s képzés is. Az viszont mindvégig állandó és meghatározó elem maradt, hogy az intézmény alapvetően emberekkel és közösségekkel foglalkozó szakembereket képzett. A csecsemő- és kisgyermeknevelő, az óvodapedagógus, a tanító és a szociálpedagógus mellett a katekéta és a lelkipásztori munkatárs, valamint a mentálhigiénés és közösségépítő szakember képzés is az embernevelés irányába mutat. 

Az Apor főiskola Északkelet-Magyarország egyetlen katolikus felsőoktatási intézménye, ebben az országrészben ugyanakkor ma már sok katolikus középiskola működik. Biztos vagyok abban, hogy az ezekben az intézményekben végzett fiatalok számára különösen vonzó lehetőséget tudunk kínálni tanulmányaik folytatására. Nálunk a katolikus iskolákban megszokott, biztonságot adó közösségre lelhetnek, ahol a hitüket is gyakorolhatják.

– A főiskolának több olyan akkreditált képzése is van, amelyek a budapesti campuson működnek.

– Évtizedes tapasztalat, hogy a fiatalok szívesebben mennek tanulni a nagyvárosokba. Ez a folyamat az elmúlt időszakban még inkább felgyorsult. Ennek nem valamiféle szociálpszichológiai oka van. A felsőoktatásban tanuló fiatalok közül sokan dolgoznak, munkalehetőségeket pedig inkább a városokban találnak. Budapest a közlekedés szempontjából is kiemelt jelentőségű. Megfigyelhető, hogy azok a felsőoktatási intézmények kerülnek fel a térképre, amelyek Budapesten is indítanak valamilyen képzést. Beer Miklós püspök úr is ezért támogatta, hogy létrehozzuk a felsőoktatásra, felnőttképzésre alkalmas campusunkat egy különösen szépen felújított pesterzsébeti épületben.

– Tapasztalatuk szerint mennyire versenyképes az itt szerzett tudás?

– Bár elsőre talán meghökkentő, mégis így van: Magyarországon ma az Apor főiskolán diplomázott tanítók és óvodapedagógusok keresik a legtöbbet ezen a pályán. A nálunk végzett szakemberek nagy része a szakmában helyezkedik el, sőt arra is vannak adataink, hogy a többségük tartósan ott is marad.  

– A főiskolához két kollégium is tartozik. 

– Igen, Vácott van a központi kollégium és a Szent József kollégium is. Az előbbi a főiskola régi főépületében található, az utóbbi nem messze a központtól. Mindkettő korszerű, felújított szálláshely, melyet külsősök is szívesen vesznek igénybe. Vác közlekedési és földrajzi szempontból is kedvező helyen van. Ez a két kollégium alkalmas arra, hogy a főiskolára járó hallgatók második otthonukra találjanak bennük.

– Miben különleges az Apor? Miért ajánlaná ezt a főiskolát egy fiatalnak?

– Elsőként azt emelném ki, hogy főiskolánk egy mindenki felé nyitott, katolikus lelkiségű intézmény. A kicsinysége családiasságot és bensőségességet kölcsönöz az intézménynek. Fontos az is, hogy nagyon komoly szakembergárda tanít nálunk. Bár a katolikus pedagógiáról sok embernek talán egyfajta konzervativizmus jut az eszébe, azt kell mondanom, hogy a főiskola szakmai tevékenysége több területen is iránymutató. Például a hagyományőrzés mellett az alternatív pedagógiákban, az atipikus fejlődésű gyerekek pedagógiájában vagy a romapedagógiában. 

– Mit tesz hozzá mindehhez a katolikus jelző?

– A neveléstudománynak és a szociálpedagógiának igenis létezik katolikus megközelítése. Hivatásunknak tekintjük, hogy ezt a szempontot minden általunk képviselt tudományterületen érvényesítsük. A katolikus neveléstudomány a II. vatikáni zsinat óta a pedagógia egyik legprogresszívebb megközelítése. Emellett természetes elvárás az oktatóink felé, hogy a katolikus értékrendet követve közvetítsék a tudásukat. Azt szeretnénk, hogy egy tanító vagy egy óvodapedagógus azzal a lelkiséggel és szellemiséggel induljon el a pályáján, amit katolikusként az emberről és a nevelésről gondolunk.

– Az egyházi felsőoktatásban hol helyezkedik el az Apor?

– Ha nem a hitélet felől közelítünk, akkor azt látjuk, hogy elég kevés katolikus felsőoktatási intézmény van. A PPKE és a szegedi Gál Ferenc Egyetem mellett csak a mi főiskolánk említhető. A Katolikus Egyház szempontjából viszont vitathatatlan ezen intézmények jelentősége. Szent II. János Pál pápa Ex corde ecclesiae kezdetű apostoli rendelkezése az egyházi felsőoktatás szerepéről szólva kimondja, hogy ezen intézményeknek a társadalom szempontjából is stratégiai a jelentőségük.

– Számos helyen dolgozott a közoktatásban. Tapasztalt szakemberként hogyan látja, melyek egy korszerű felsőoktatási intézmény jellemzői? 

– A legnagyobb kihívásnak azt látom, hogy a XX. század közepétől az oktatás tömegessé vált. Az elitképzéshez szokott pedagógusok sokszor panaszkodnak, hogy romlott a közoktatás és a felsőoktatás színvonala. Valójában nem a színvonal lett alacsonyabb. Száz évvel ezelőtt a városi gimnáziumokba az elit gyerekei jártak, akiknek viszonylag homogén volt a műveltségük. Ma már sem a gimnáziumokban, sem a felsőoktatásban nem így van. Sok évvel ezelőtt az érettségizettek alig tíz-tizenöt százaléka került be a felsőoktatásba, ma szinte mindenki. Most is ott vannak a tehetséges hallgatók, de mellettük sok különböző képességű diák is része lett a felsőoktatásnak. Ráadásul nagyon sokféle élethelyzetű és életkorú diákot kell ma tanítanunk. Ezért van nagy szükség a differenciált oktatás módszereinek kialakítására.

– Mi a pedagógiai ars poeticája?

–  Szerintem, aki azt mondja, hogy az óvoda vagy az iskola funkciója kizárólag a tudás átadása, az éppen a tudás megszerzését teszi lehetetlenné. A gyerekekre is óriási információözön zúdul napjainkban. Az iskolának pedig nagyrészt azt kell megtanítania, hogy mit kezdjenek mindezzel a fiatalok. Annak, ahogyan ma a pedagógusok dolgoznak, inkább oka van, a célra csak kevesen figyelnek. Az ok lehet az, hogy mi van a tantervben, a tankönyvben, mit tanultak a pedagógusok az egyetemen. Egy óra megtartása, egy osztály vezetése során vagy egy iskola pedagógiai programjának a kialakításakor viszont a célra kellene összpontosítani. Vagyis arra, hogy a nálunk tanuló gyerekek tisztességes és tájékozódni képes felnőttként találják meg a helyüket a társadalomban.

– Rektorként milyen tervei vannak? 

– Fontosnak tartom, hogy élő kapcsolatot alakítsunk ki a térség középfokú oktatási intézményeivel. Az elmúlt hónapban éppen ezért felvettem a személyes kapcsolatot a környező egyházmegyék vezetésével, az iskolák fenntartóival és pedagógusaival. De legfőképpen hitet és reményt szeretnék adni a főiskolán dolgozóknak és tanulóknak ahhoz, hogy velem együtt ők is úgy érezzék: jó vállalkozás, biztos küldetés katolikus pedagógusokat nevelni és katolikus pedagógusnak tanulni.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2020. november 8-i számában jelent meg.