Két új katolikus intézménnyel indult a tanév a Székesfehérvári Egyházmegyében

Nézőpont – 2020. szeptember 13., vasárnap | 19:17

A járványhelyzet miatti különleges tanévzárás után normál menetrend szerint tervezte a kormány a 2020/21-es tanévet. Hogyan készültek az idei tanévre az egyházi iskolákban és az óvodákban? Szalma Istvánt, a székesfehérvári Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának (EKIF) elnökét, a Székesfehérvári Egyházmegye oktatási szakemberét kérdezte Berta Kata.

– Sok szempontból jó hír, hogy menetrend szerint indulhat a 2020/21-es tanév. A Székesfehérvári Egyházmegye iskoláiban hogyan kezdődött el az oktatás?

– Egyházmegyénk mint köznevelési intézményeket fenntartó intézmény a kormány szándékához és a szakminisztérium, az EMMI szándékához igazodva a hagyományos tanrend szerinti tanévet tűzte ki célul. Ezzel összhangban augusztus 25-én meg is tartottuk az előző tanévet lezáró és az új tanévet megnyitó intézményvezetői értekezletünket a székvárosban. Nagy öröm számunkra, hogy éppen a minap vettük át két intézmény fenntartását. Szeptember 1-től hozzánk tartozik a sárszentágotai Szent Ágota Általános Iskola, ami korábban tankerületi intézmény volt, illetve az alsószentiváni önkormányzati óvoda, ami az ott működő katolikus iskolának lett tagintézménye. Ezzel húsz oktatási intézményünk van, amivel a közepes fenntartók közé kerültünk egyházi szinten. Ez nagy elismerés, ugyanakkor nagy kihívás és feladat is számunkra.

– A veszélyhelyzet idején elrendelt digitális munkarendben gyűjtött tapasztalatokat, eredményeket hogyan tudják alkalmazni a járvány esetleges újabb felfutására?

– A tanévet úgy zártuk le, hogy nagy valószínűséggel ezt a „parazsat nem szabad kialudni hagyni”. Nem várt esemény volt sok intézmény részéről az átállás, de arra mi sem számítottunk, hogy ilyen gördülékenyen fog megvalósulni. Ám nemcsak minket, hanem az egész országot meglephette, hogy a pedagógusok ennyire tettre készek és képzettek. Nyilvánvaló, hogy voltak problémák és gondok is, de ezt az egészen új formát magas szinten meg tudták valósítani. Tehát úgy indítottuk a tanévet, hogy a digitális oktatás bármikor újra bekövetkezhet. Persze ez nem a mi döntési szintünk, ezt csak a szakminisztérium engedélyezheti abban az esetben, ha a járványügyi szakhatóságok is indokoltnak tartják.

– Hogyan látják az oktatási szakemberek a személyes oktatás és a digitális oktatás egymás melletti helyzetét?

– Reményeink szerint ez gyümölcsöző dolog lehet, de hangsúlyozni szeretném, hogy nem pótolja semmi a személyes találkozást, a személyes kontaktust és példát. Ezeket nem lehet leváltani digitális eszközökkel, arról nem is beszélve, hogy

nevelési szempontból a közösség, a közösségi élmény igen jelentős. Például megtanulni a konfliktusok kezelését a gyerekek szürke hétköznapjaiban pótolhatatlan.

Ezért is fontos, hogy nemcsak ismeretek átadásáról beszélünk, amire alkalmas a digitális oktatás, hanem hogy az iskola az életre készíti fel a gyereket: hogyan győzze le a konfliktusokat, hogyan tudja ezeket megoldani, hogyan tegye túl magát rajtuk. Ez mind olyan dolog, amit a digitális világ nem tud. Sokunknak ez a véleménye.

– Most egy olyan helyzetbe kerültünk, ami sok bizonytalanságot okoz az életünkben. Mi adhat védelmet a gyermekeknek és tanároknak egyaránt, hogy biztonságosan folyhasson tovább az oktatás?

– Arra hívtuk fel az intézményvezetők figyelmét – különösen is kiemeltük a protokollban, és minden szinten ezt kommunikáljuk –, hogy

a szülőkkel meg kell értetni, a fő felelősség rajtuk van. Ne hozzanak beteg gyermeket az iskolába! Ők vannak velük éjszaka, délután és este is, a tüneteket ők észlelik.

A tünetcsoportokat publikussá tettük, elküldtük nekik, hogy ismerjék fel, és ne hozzák közösségbe a gyermeket. Ezzel megakadályozhatják azt, hogy gyorsan, futótűzként terjedjen tovább a járvány a diákok közösségében. A pedagógusnak is az a feladata, hogy felismerje a hirtelen, napközben megjelenő tüneteket, a protokoll pedig meghatározza azokat a szinteket, mikor kell az iskolaorvoshoz, mikor kell a háziorvoshoz fordulni, mikor kinek mi a feladata.

– Milyen intézkedéseket hoztak meg akár egyházmegyei szinten, akár központilag is mindezek értelmében?

– A legfontosabb, amit központilag határoztak meg, a közismert távolságtartás, a másfél méter, arra ösztönzik az iskolásokat, hogy tartsák be ezt mind a tanórákon, mind a szünetekben. Most egyébként csúsztatott szünetek lesznek. A protokoll is megfogalmazza, de csak ajánlás szintjén, mert a helyi adottságtól függ, hogy például milyen széles a folyosó. Vannak olyan intézmények, ahol a régi elgondolás szerint, jól megtervezett épületekben működnek az iskolák. Volt egy olyan elképzelés, hogy a folyosó legalább akkora területű legyen, mint az osztálytermek. Most látjuk, hogy vannak olyan modernebb épületek, ahol alig fér el két ember a folyosón, és inkább a tantermek nagyobbak. Tehát nyilván ehhez kell igazodni. Van, ahol egy nagyon kicsi alapterületű udvar van. Van, ahol nagy területen tudnak a gyerekek szaladgálni, levegőzni. Lehet kint egymástól szeparálva foglalkozásokat tartani, ajánlják is a protokollban, hogy amíg az időjárás engedi, tartsák kint az órákat. Például ki lehet vinni a földszintes iskolából a székeket, lerakni egy sportpályára, és akár csak egy bizonyos részét a tanórának kint tölteni. Tehát annyira eltérőek az adottságok az intézményeinkben, hogy amint az EMMI által kiadott protokoll is meghatározza, az iskoláknak maguknak is el kell készíteniük a saját szabályzatukat a tanév elején. Ezt nekünk mint fenntartónak nyilvánvalóan kötelességünk ellenőrizni, meg is tesszük. De nem akarunk beleszólni, mert a jó szándék mindenütt adott, és csak helyben tudják jól elkészíteni a szabályzatokat.

– Mennyire látja kiemelten szükségesnek az ingyenes internetszolgáltatást a diákok számára?

– A digitális oktatás feltétele az internetkapcsolat. Ha egy család ilyennel nem rendelkezik, akkor a gyermek nem tud részt venni az oktatásban. Az sem várható el, hogyha például az önkormányzatok rendelkeznek interneteléréssel, akkor a hivatal előtt a fél falu ott üljön, és mindenki várja, hogy mikor tudja a feladatát elvégezni. Úgyhogy ez egy nagyon pozitív kezdeményezés, és mi is nagyon jónak és helyesnek tartanánk, mert sok családnál ez ugyan adottság, de vannak, akik nehezebb körülmények között élnek.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Bechtold Panna Varga Mátyás

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria