Közvetíteni a szeretetet mások felé, zenével – 25 éves a Kedves Kartársak Zenei Műhely

– Milyen indíttatásból jött létre 1994-ben a Kedves Kartársak Zenei Műhely?

Mester Zsolt: Nem voltak különösebb céljaink, istenhívő fiatalok voltunk, szerettünk zenélni, énekelni. A hitünkről énekeltünk, voltak előttünk követendő, szép minták, Sillye Jenőtől kezdve Daxig és másokig; írtunk saját dalokat is. A tanulás és a munka mellett szabadidőnk legnagyobb részét a zenéléssel töltöttük. Sodort bennünket a lelkesedés, ami máig megmaradt, az időnk sajnos kevesebb.

Ujváry-Radics Gabriella: Azon a nyáron Egerszalókon vettünk részt lelkigyakorlaton, Kerényi Lajos atya vezette. A Szent Család-plébániáról érkeztem, velem hasonló korú vagy fiatalabb társakkal. Egerszalókon ismerkedtem meg Zsolttal. Előttem van, ahogyan ült a ravatalozó lépcsőjénél, és gitározott magában. Odaültem mellé, elkezdtünk együtt énekelni. Kiderült, hogy a rákosszentmihályi templomban van egy gitáros kórus, rendszeresen énekelnek ott, a húgom is odajárt, ismerték egymást Zsoltival. Az együttműködésünk a lelkigyakorlat után is folytatódott, egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy már zenei csapatként működünk. Akkoriban még egyedül éltünk, nem volt családunk.

– Volt-e állandó templom, ahol játszottak?

M. Zs.: Igen, kettő is, a budai császárfürdői Szent István király-kápolnában szolgált Laurus atya, ő befogadott minket, többször is felléptünk. A másik állandó helyünk Kerényi Lajos atya ferencvárosi Szent Kereszt-plébániája volt. Itt elkezdtünk Lajos atya hittanjára járni. Kezdetben körülbelül tíz tagja volt a zenekarunknak, később húsz-huszonöt fő is énekelt, játszott együtt.

U. R. G.: Nagyon fontos volt, hogy jártunk Lajos atya hittanjára, lelkileg hétről hétre feltöltődtünk. Kezdettől fogva jellemző volt ránk, hogy nem a mise előtt fél órával mentünk a templomba, hogy összedobjunk valamit, hanem keményen, több órán át próbáltunk hét közben. Az is előfordult, hogy az egerszalóki ifjúsági találkozón végig mi zenéltünk, és ilyenkor hónapokon keresztül gyakoroltunk nagyon komolyan, akár hajnalig is. Ez most is így van, a decemberi három koncertünkre is így készülünk. Egyrészt a csapatot is össze kell rakni, hangban, hangszerekben, felbontva a zenei anyagot szólamokra, hangszerekre. Ha szükséges, menet közben is változtatunk a darabokon; ha nem tartjuk megfelelőnek a hangzást, alakítjuk, csiszoljuk, formáljuk, ezért is lett a nevünk zenei műhely: mindenki hozzáteszi a maga kis érzületét, lassabban, gyorsabban, más hangszerelésben… Kezdettől fogva létezik egy mag, mi képviseljük az állandóságot, jelenleg nővérem, húgom, jómagam és Zsolt a legrégebbi állandó tagok. A zenekar azóta kapott új lendületet, miután bemutattuk Sillye Jenő és Kovács Gábor atya két darabját, a Kristályóriást és a Perzsa oratóriumot, innentől kezdve még legalább nyolc-tíz ember tekinthető a törzsgárdához tartozónak.

– Állandó próbahelyük jelenleg az angyalföldi Szent Mihály-plébánia.

M. Zs.: Igen, de a zenekar töredéke lakik csak a templom közelében. Ez huszonöt éve nehezítő tényező: már akkor sem azonos helyről, azonos plébániáról, hanem Budapest és környéke különböző területeiről összeverődött csapatról volt szó.

U. R. G.: A Szent Mihály-templomba még Kovács Zoltán atya fogadott be minket, ő adott helyet a próbáinknak és az előadásainknak is. A mostani plébánosunk, Hodász András atya is támogat bennünket.

M. Zs.: Olyannyira, hogy a decemberi három koncertünk közül kettőn ő lesz a ritmushangszeresünk, a cajónosunk. András atya lelkipásztorként is sokoldalú, a papi élete előtt pedig aktív zenész volt, hegedült, gitározott, ritmushangszereken játszott a The Irish Coffee zenekarban, amivel ma is időnként fellépnek.

– Milyen műveket fognak előadni a koncertjeiken?

M. Zs.: Az általunk játszott zenének alapegysége a dal. A hosszabb lélegzetű darabok is igazából inkább dalfüzérek. Vannak ugyan nagyobb terjedelmű művek még a tarsolyunkban, de a három decemberi koncertünkön önálló dalokat fogunk énekelni. Mivel a koncertjeink advent időszakában lesznek, olyan énekeket válogattunk ki, amelyek hangulatukban, szövegükben segítik a karácsonyra való belső ráhangolódást. És bár nem tudatosan alakult így, de a dalok egy részéhez olyan szerzők köthetők, akiknek jelentős évfordulóit ünnepeljük. Énekeljük az idén száz éve elhunyt Ady Endre, illetve az idén 75 éves Farkas Árpád erdélyi költő egy-egy versét – utóbbi egyik sora adta a koncertsorozat címét: Lennék föld felett lengő ének. Feldolgoztunk néhány dalt Sillye Jenő és Kovács Gábor dalciklusából, ami A kis herceg alapján készült; az eredeti mű szerzője, Antoine de Saint-Exupéry halálának 75. évfordulója szintén idén volt. Szeretjük és korábban is énekeltük sokszor ezeket a dalokat, amiket annak idején Jenőék sem színdarabként, hanem Exupéry Citadella, illetve A hadirepülő című műveiből válogatott idézetekkel adtak elő, jó érzékkel megtalálva az ezekben lévő értékes szellemi-lelki üzenetet. Exupéryt nem egyértelműen vallásos íróként tartja számon az irodalomtörténet, mégis sok olyan filozofikus gondolata van, ami kapcsolódik a kereszténységhez. Elhangzik majd egy Magnificat-ének és más, szentírási szövegre épülő vagy egyéb módon a karácsony üzenetéhez közelítő dalok is.

U. R. G.: A koncerteken elhangzó művek jó része Zsolt szerzeménye, legtöbbször a zene és a szöveg is. A kis herceg-dalok is újrahangszerelve hangzanak el, az eredeti darabokat saját zenei világunkra alakítottuk, hangszeres és énekes lehetőségeink szerint.

– Az Önök huszonöt éves történetében, a zenekar életében voltak olyan időszakok, amikor egyáltalán nem léptek fel. Mégis, mindig újrakezdték.

M. Zs.: Az első igazán aktív időszak, amikor zenéltünk a két fent említett templomban, két évig tartott. Voltak köztünk feszültségek, ellentétek, de az idő mégiscsak azt igazolta, hogy a társaság leginkább összetartó tagjai között megmaradt a barátság és a zenekart éltető erő. Az idei esztendő egyik legszebb élménye volt, hogy a száz éve született Laurus atya tiszteletére szeptemberben, az Ars Sacra Fesztivál keretében tartottunk egy emlékkoncertet egykori szolgálati helyén, a Frankel Leó utcai Szent István-kápolnában. Ennek apropóján összegyűjtöttem, hogy az elmúlt huszonöt esztendőben miket csináltunk. Sokszor láttunk el szolgálatot baráti, családi eseményeken, esküvőn, keresztelőn, még gyászmisén is. Szinte minden évre találtam olyan rendezvényt, amelyhez a mai Kedves Kartársak tagjainak valamilyen módon köze volt. És ez ránk jellemzően nem csupán egy-egy alkalmat, hanem több hónapos próbafolyamatot, felkészülést, együttlétet jelentett, így valójában nem szűntünk meg soha létezni. Öt-hat éve pedig újra intenzíven működünk.

U. R. G.: Az igény a közös zenélésre mindig megvolt bennünk, de közben családot alapítottunk, gyerekeink születtek, figyelembe kellett vennünk a fizikai és időbeli korlátainkat. Eltelt tíz-tizenöt év, és ma már gyakran előfordul, hogy a gyerekeink is együtt zenélnek velünk. Soha nem hunyt ki bennünk a vágy, hogy újrakezdjük a zenélést, időnként Zsoltit – akinek szintén voltak egyéb elfoglaltságai – nógatni kellett erre. Az idő minket igazolt, hogy nem hagytuk elsorvadni a dolgot, bebizonyosodott, hogy jól tudunk együtt dolgozni, ezért tegyünk érte többet, együtt, egymással, egymásért, a közös cél érdekében. Nem önmagunkat akarjuk mutogatni. Sok pozitív visszajelzést kaptunk, akár a koncerteken, akár egy keresztelőn, esküvőn, hogy töltekeznek belőlünk, valószínűleg odafentről is támogatást kapunk, biztatást, hogy csinálnunk kell tovább.

M. Zs.: Gabi nógatásra vonatkozó szavaival kapcsolatban megjegyzem: sok ideig tartott, és ma is tart az a keresés bennem, hogy mi legyen a megfelelő formája és mi a célja ennek a fajta zenei tevékenységnek. Nem akartam teljesen visszatérni ahhoz, amit kezdetben csináltunk. Sokakkal ellentétben én, bár régóta ezen a területen alkotok, fontosnak, jogosnak tartom és egyáltalán nem érzem sértőnek vagy fölöslegesnek azokat a fölvetéseket, kételyeket, hogy mennyire képes egy, minden igényességre való törekvés ellenére mégiscsak alapjában véve popzenei gyökerű és popzenei hatásokkal operáló muzsika szolgálni akár a liturgiát, akár más, szakrális mondanivalójú alkotást. Bár ma is időnként részt veszünk liturgikus alkalmak zenei szolgálatában, nem érzem feltétlenül ezt a fő iránynak, és ma is folyamatosan keresem az elmondottakra a választ; tulajdonképpen ennek a keresésnek az eredménye volt a két említett darab felújítása és a jelen koncertek is; meglátjuk aztán, hogy ez még hova fejlődhet. Egyébként nagyon fontos, amit Gabi mondott, hogy velünk van már a zenekar második, harmadik generációja; különösen a Laurus atyára emlékező kis koncerten volt érdekes szembesülni vele, hogy olyan gyerekekkel, fiatalokkal zenélünk együtt ugyanabban a templomban, akik még nem is éltek 1994-ben, amikor elkezdtük. Bennük továbböröklődött a zene szeretete, és vagy már most sokkal képzettebbek, vagy úton vannak afelé, hogy sokkal képzettebbek legyenek, mint mi voltunk annak idején, zeneiskolában tanulnak, akár több hangszeren is. A régi tagjaink gyermekeiben és más, hozzánk csatlakozó fiatalokban, hála Istennek, ott van a zene szeretete és a vágy a zene aktív művelésére – talán egyszer majd ők viszik tovább, amit elkezdtünk.

–  Önök összetételüket tekintve ökumenikus zenekar.

U. R. G.: Így van, és fontos, hogy ez nem jelent akadályt a közös munkában. Működik a Szentlélek. A többség katolikus, de van köztünk református; pünkösdi keresztény; a zenekarvezető ortodox keresztény. Jól tudunk együtt dolgozni, talán azért, mert mindenkinek fontos az együttlét, a szeretet közvetítése mások felé a zene által.

– Ha jól tudom, lesz egy meglepetés szereplője is az angyalföldi koncertjüknek.

M. Zs.: Igen, a Babér utcai, december 6-i koncertünkön sok idő után ismét hallható, látható lesz a kiváló énekes, dalszerző, a Szent Mihály-templom kántora, Bíró Miklós. Ő már a hetvenes-nyolcvanas években énekelt Nagymaroson, különféle keresztény zenei találkozókon, egyedi jelenség. A gitártechnikája klasszikus alapú, saját dalait énekli, a szövegei sajátos humorúak, mentesek minden vallási közhelytől. Kamarás István szociológus és Körmendy Ferenc zenész, zeneesztéta „katolikus Cseh Tamásnak” nevezte. Mindenki ámuldozott, aki hallotta őt játszani. Nagy megtiszteltetés, hogy elfogadta a felkérésünket, és néhány dalt énekelni fog az angyalföldi koncertünkön.

Fotó: Kedves Kartársak Zenei Műhely Facebook-oldala; Merényi Zita; Zuggó Zsolt

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

*

A Kedves Kartársak Zenei Műhely Lennék föld felett lengő ének című, három előadásból álló koncertsorozatának időpontjai és helyszínei: