Lelki Ebéd – Találkozás Istennel a munkahelyünkön is

– Mi az a Lelki Ebéd, és mi történik egy ilyen összejövetelen?

– Az egy helyen dolgozó keresztények hetente együtt ebédelnek, és közben a Biblia fölött beszélgetnek: alapvetően ez a Lelki Ebéd. Régi vágyam volt, hogy a munkanapok sokszor stresszes rohanásában is találjak lehetőséget egy kis lelki feltöltődésre egy keresztény közösségben. Ezt adja meg számomra a Lelki Ebéd. Óriási erőt jelent, amikor szerdánként összegyűlünk a környező irodákból, és együtt ebédelünk. Mindig más készül néhány bibliai gondolattal, beszélgetésindító kérdéssel, s időnként kifejezetten mély lelki témákra lyukadunk ki egy-egy szentírásbeli történetből kiindulva. Máskor az életünk olyan, mindennapi nehézségeivel kapcsolatban nézzük meg Isten válaszait, mint a munkavégzéssel összefüggő dilemmák vagy a munka és a magánélet egyensúlya. 

– Honnan ered a Lelki Ebéd ötlete?

– Sok keresztényben tudatosan vagy tudat alatt él egy olyan kép, hogy Isten a vasárnapok Istene: olyankor történnek a számára fontos dolgok, hiszen csak a templomi tevékenységeknek van valódi értékük. Amikor egy hívő ember dolgozni megy, Isten szemében az csupán szükséges rossz, ő oda nem jön velünk, megvár minket „a gyárkapuban”. Én biztos vagyok abban, hogy ez nem így van. Isten munkaidőben is nagyon szeret minket, azalatt is sokat mélyülhet vele a kapcsolatunk, még „szakmai csodákat” is átélhetünk, ha az ő erejével dolgozunk. Nekem van egy erős gyülekezeti közösségem is, de a legtöbben ott nem tudják, hogy milyenek a mindennapok egy multinál, a versenyszférában. Ezért is éreztem szükségét annak, hogy összegyűjtsem az ilyen környezetben dolgozó hívőket, hogy erősítsük egymást, és felfedezzük Isten munkaidőben is áradó szeretetét.

– Gondolom, egy multicégnél eléggé feszes a munkamenet, a dolgozó emberek ebédidőben inkább lazítanának…

– Így van! És számomra nem létezik ennél jobb lazítás. A Lelki Ebéd nem egy olyan összejövetel, amelyen prédikációkat hallgatunk meg együtt, de nem is egy felszínes baráti csevej. Mindig Isten Igéjéből indulunk ki, és mindenki elmondhatja a gondolatait, a kérdéseit, akár a félelmeit is. Engem nagyon fel tud tölteni, hogy a többiek meghallgatnak, és fontos számukra, amit megosztok velük. Az elfogadás és az, hogy együtt állunk Isten elé, szinte táplálja az ember lelkét. A testünknek szüksége van az ételre ahhoz, hogy utána újult erővel menjünk vissza dolgozni, és ugyanígy a lelkünk számára is nélkülözhetetlen ez a töltődés. 

– Az évek alatt összerázódott kezdőcsapatba honnan és hogyan hívnak meg új embereket? Kik jönnek el „lelki ebédelni”? 

– Ez nehéz kérdés. Általában olyan cégeknél dolgozunk, amelyek elég emberközpontúak, de azért mégsem lehet körbeküldeni egy céges e-mailt azzal, hogy „keresztényeket keresek”. Ez kicsit bosszantó, ugyanakkor teljesen érthető is. Ezért személyes kapcsolatokon keresztül terjed a Lelki Ebéd lehetőségének híre. Ez így lassabb, de mélyebb is. Miközben beszélgetek valakivel, például egy új kollégát tanítok be, gyakran ott motoszkál bennem a kérdés, hogy „neki most mondjam, vagy ne mondjam?”. Kicsit torokszorító ez az érzés, de egyre bátrabbá válok, figyelve arra, hogy a hangvétel soha ne legyen nyomulós vagy „térítős”. Van, aki udvariasan azt válaszolja, hogy őt ez nem érdekli. De sokan mondják, hogy kíváncsivá tettem őket, és szeretnék kipróbálni a Lelki Ebédet. Vannak közöttük olyanok, akikről kiderül, hogy élő hitű keresztények, és olyanok is, akiket egyszerűen csak foglalkoztatnak az élet nagy kérdései.

– A Lelki Ebédnek már honlapja is van. Onnan tudom, hogy tematikus heteket is szerveznek. Mesélne erről?

– Úgy látom, hogy akkor tudunk hatékonyan növekedni a lelki életünkben, ha vannak fókuszpontok, például olyan, 40 napos időszakok, amikor alaposan körbejárunk egy-egy kulcskérdést. Ettől elmélyülhet a tudásunk és a hitünk. Volt már olyan tematikus időszakunk, amikor a munka bibliai nézőpontjával, illetve a keresztény időbeosztással foglalkoztunk. A kedvencem talán az volt, amikor a rendszeres napi áhítatról, az Istennel töltött időről tanultunk együtt. Ez óriási szintlépést jelentett számomra. Azóta sokkal jobban sikerül megvalósítanom, hogy bibliaolvasással és imádsággal kezdjem a napot. Az ilyen tematikus hetek során minden Lelki Ebéd a fókuszba helyezett témánkról szól, emellett pedig e-mailben is naponta küldünk egymásnak további kapcsolódó gondolatokat és igéket. Sokszor előfordul, hogy ketten vagy hárman még külön is találkozunk ilyenkor, hogy többet beszélgethessünk a téma személyes vonatkozásairól, és imádkozhassunk egymásért.

– Sok év telt el a kezdetek óta. Hogyan látja most, mi a Lelki Ebéd küldetése? 

– Kétfajta ember számára jelenthet áldást a Lelki Ebéd.  A hívő keresztényeknek óriási segítség, hogy hordozzuk egymás terheit, hiszen jól megértjük a másik problémáit, nyelvezetét, munkahelyi kérdéseit. Mindeközben pedig sokat tanulunk Istenről, egyre érettebbé válunk, felfedezzük Isten szeretetét és elhívását az életünkben.

A gyülekezetbe még nem járó, de az élet nagy kérdéseire válaszokat kereső emberek számára is nagyon hasznos a Lelki Ebéd. Ma sokan vannak, akik nem arra vágynak, hogy rendszerezett teológiai ismereteket tanulhassanak meg, hanem hogy átéljék a szeretetet, a közösség elfogadását, és megtapasztalják, miként működik a Biblia ereje a hétköznapokban. Számomra az jelenti a legnagyobb örömet, amikor láthatom, hogyan fedezi fel valaki hétről hétre a korábban nagyon távolinak érzett, elméleti Isten valóságát.

Egy évvel ezelőtt helyezte a szívemre az Úr, hogy a Lelki Ebéd kincsét ne tartsuk meg magunknak, hanem osszuk meg másokkal is. Most már sok környékbeli munkahelyről járnak hozzánk, egyre többen vagyunk, és egyszerre két asztalnál szoktunk beszélgetni. De olyan sok kereszténynek nincs még módja erre szerte az országban! Nekik szeretnénk segíteni, hogy ők is szervezzenek Lelki Ebédet. Bárkinek szívesen segítünk az indulásban. Egy honlapot (lelkiebed.hu) és Facebook-oldalt is működtetünk, örömmel adunk praktikus tanácsokat, és imádkozunk is azért, hogy egy-egy új kezdőcsapat tagjai egymásra találjanak. Ha minden dolgozó kereszténynek lenne egy ilyen közössége, az óriási lelki ugrást jelentene a hitükben: életet átformáló tapasztalat átélni, hogy Jézus él és szeret minket, nemcsak vasárnap, hanem a munkanapokon is.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2019. december 22–29-i ünnepi számában jelent meg.