Lemondani és követni

Az evangélium arról tudósít bennünket, hogy nagy népsokaság követte Jézust, hiszen jó hallgatni őt. Annyira nekik való, amit mond, hogy megnyugszik az emberek szíve, és könnyen fellobban bennük a szeretet Isten iránt.

Természetesen számos indíttatástól vezérelve lehet szeretni Istent: elmenni oda, ahol tanít, és meghallgatni a szavait, mert érdekes, mert szeretnék valamit megtudni, és meg akarom vizsgálni, hogy amit mond, az tényleg igaz-e, helytálló-e, tetszik-e nekem.

A kérdés valójában ez: ki képes fölismerni Isten akaratát? Mit kíván valójában az Úr? Ezt halljuk a mai olvasmányban: „Melyik ember képes felismerni az Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr?” „Csak a bölcsesség által menekültek meg” (Bölcs 9,13–18).

Jézus tanítása igaz, hallgatása igazságra vezet. Jézus tanításának megtartása megkívánja a követését is. Nemcsak hallgató vagyok, nem csupán meghallok valamit a tanításából, hanem arra hív, hogy hozzá hasonlóan gondolkodjak, cselekedjek. Akarjak vele lenni, és akarjak ott lenni, ahol ő van. Ez a követésének alapja.

E kapcsolatban – amely a követésben mutatkozik meg – természetesen ott van az emberi tervezés, átgondolás, okosság is. „Mert ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket: van-e miből befejeznie?” (Lk 14,28) Jézus követéséhez szükségszerű egyfajta megfontoltság, ugyanakkor mindennél inkább megkívánja az emberi készséget, ami begyakorolt ráhagyatkozás, bizalom.

A kereszt logikája szerint a megfontoltság szükséges, de a készség nem elkerülhető. Nem lehet olyan tapasztalatunk, okosságunk vagy bölcsességünk, amely nélkülözhetné a kereszt logikáját – az elvesztés és életre támadás dinamikáját –, a radikális Krisztus-követést.

„Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom” (Lk 14,27). „Aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom” (Lk 14,33).

Nem könnyű a követése, de az okosság, a megfontoltság, az emberi tudás, a tapasztalat, a bölcsesség és a kereszthordozás készsége együtt jelenti a Krisztushoz tartozást.

A tanítvány az ura kezét figyeli (Zsolt 123), készséges, és vele akar lenni, mert mindennél jobban szereti.

Udvardy György érsek