Letisztuló örökség – Ötvenéves a Mindszenty Alapítvány

Nézőpont – 2022. május 2., hétfő | 20:56

Az idén alapításának ötvenedik évfordulóját ünnepli a Kardinál Mindszenty Stiftung. Kovács Gergely okleveles posztulátorral, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány képviselőjével, a bíboros, hercegprímás boldoggá avatási ügyének viceposztulátorával beszélgettünk.

Hogyan és milyen körülmények között hozta létre Mindszenty József fél évszázaddal ezelőtt a róla elnevezett alapítványt?

– Mindszenty bíboros 1971 őszén hagyta el Magyarországot, és október 23-án érkezett meg Bécsbe, a Pázmáneumba. A kísérői szembesültek a gyakorlati élet nehézségeivel, háztartással, egyéb dolgokkal. Szerveződni kezdett körülötte egy csapat, amely segítette a munkáját. Az anyagi biztonság hosszabb távú megoldására egy alapítvány létrehozása látszott a legmegfelelőbbnek. Werenfried van Straaten premontrei atya, az Ostpriesterhilfe alapítója 1972 elején felkereste a bíborost és 384 ezer osztrák schillinggel járult hozzá a „háztartás” működtetéséhez. Gróf Batthyány Iván gróf, a 2003-ban boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László fia rokonai és barátai segítségével mintegy 91 ezer svájci frankot gyűjtött össze és a jogi keretek kialakítását is segítve nagyban hozzájárult a vaduzi (Liechsteinstein fővárosa) székhelyű Kardinal Mindszenty Stiftung létrejöttéhez. Az alapító okirat, alapszabály és működési szabályzat aláírására 1972. május 31-én került sor. Mindszenty bíboros névaláírását Opilio Rossi bécsi nuncius hitelesítette. A liechtensteini cégjegyzékbe 1972 szeptemberében vették fel a Stiftungot.

Mi volt az alapítvány célja?

– A szervezet célját az alapszabály harmadik pontjában fogalmazták meg: „Az alapítvány célja magyar, keresztény, karitatív és kulturális intézmények és szervezetek segítése és támogatása; az Alapító írói munkásságának segítése és támogatása, különös tekintettel Emlékiratai kiadásának előmozdítására.” Az alapítvány első éveiben a szervezet az Alapító lelkipásztori tevékenységének is a szolgálatában állt, amihez hozzátartozott az írói munkássága, amivel az volt a fő célja, hogy felhívja a világ figyelmét a magyar Egyház helyzetére. Ezt így fogalmazta meg: „A Mindszenty Alapítvány egyik legelső feladatának tekintem, hogy azt a magyar nemzeti és katolikus célt szolgálja, amit életem feladatául tűztem ki s amit Isten segítségével hazámban és a számkivetésben is igyekeztem megvalósítani: megtartani magyarságában és hitében népünket s különösen annak felnövekvő ifjúságát.” Ez ma is aktuális.

A bíboros 1975-ben bekövetkezett halála után kiemelten foglalkoztak a publikációs célokkal. Nagyon erős volt a karitatív és kulturális tevékenység is. Mindszenty bíborosra már Esztergomban is jellemző volt, hogyha szociális célokra adakozott, gyakran kiürült a palota éléskamrája. Ugyanez történt Bécsben is, ha valaki hozzáfordult és pénzt kért, ő adott neki, és ez gyakran nehézséget okozott a háztartásban. A bíboros különösen szívén viselte a magyar iskolák és ifjúsági szervezetek támogatását. A Magyar Cserkész Szövetség vagy a kastli magyar gimnázium támogatása az Alapító halála után is visszatérő napirendi pont volt a kuratóriumi jegyzőkönyvekben. Ugyanilyen fontos volt Mindszenty atya számára a keresztény szervezetek, hazai és erdélyi plébániák, papok segítése. Haláláig maga a bíboros volt az alapítvány elnöke, ezt követően Batthyány Iván.

Hogyan változott a bíboros, hercegprímás halála után az alapítvány működése?

– Nagyon jelentősen. A személyes tárgy-, irat- és fényképhagyatékát el kellett költöztetni a Pázmáneumból. Ezek Vaduzban kaptak egy helyiséget. Itt Bíró Béla művészettörténész segített egy Mindszenty Emlékmúzeum és irattár létrehozásában. Ez fontos előrelépés volt ugyan, de Vaduz nehezen megközelíthető város. Ezért 1985-ben, Mindszenty atya halálának tizedik évfordulóján Máriacellben nyílt meg a múzeum, a kegytemplom és az ideiglenes nyughely közvetlen közelében. A bontakozó Mindszenty-tisztelet szempontjából ez ideális helyszínnek bizonyult. Emellett változatlanul fontos volt az alapítvány számára a karitatív és kulturális tevékenység és a bíboros szellemi hagyatékának bemutatása, lelki örökségének ápolása. Kiadták pl. az amerikai követségen vezetett napi jegyzeteit (Napi jegyzetek). Ezekhez a feladatokhoz társult a boldoggá- és szentté avatási eljárás, melynek igénye 1985-ben fogalmazódott meg széles körben. Füzér Julián ferences atya tett ezért nagyon sokat az emigrációban: értékes tanúságtételeket gyűjtött össze, amelyeket meg is jelentetett. Az alapítvány kuratóriuma egyre inkább úgy érezte, hogy fel kell vállalnia ezt az első látásra nehéz feladatot. Megtették az első lépéseket a bécsi érsekség, mint az ügyben illetékes egyházmegye felé, hiszen Mindszenty bíboros az osztrák fővárosban hunyt el. Szükség volt egy, az alapítvány (mint kezdeményező) által kinevezett posztulátorra, Szőke János szalézi szerzetes személyében.

A rendszerváltást követően az alapítvány hazatérését 1994-ben Habsburg-Lotharingiai Mihály alapítványi elnök és Szőke János atya intézték. Jogi okok miatt szükség volt egy magyarországi leányszervezet létrehozására, így hivatalosan a magyar szalézi rendtartomány alapította meg a hazai Mindszenty Alapítványt. János atya halála után főherceg úrral és a szalézi atyákkal úgy rendeztük, hogy az alapítói jogokat a rendtartomány átadta a vaduzi Mindszenty Stiftung mindenkori elnökének. A két szervezet ma már teljesen összetartozik, mindkettőnek ugyanaz az elnöke, két éve főherceg úr fia, Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet. A gyakorlati tevékenységet a Magyarországi Mindszenty Alapítvány végzi, mi foglalkozunk a boldoggá avatás feladataival is. A két kuratórium, a magyarországi alapítvány háromtagú, és a Kardinal Mindszenty Stiftung hattagú tanácsa közösen tartja éves üléseit.

Itt beszélgetünk, a Párbeszéd Háza Horánszky utcai épületében berendezett irodájukban. Gyakorlatilag hárman végzik a Mindszenty Alapítvány munkáját, Ön és a két kolléganője?

– Igen, kiváló csapatban és munkamegosztás mellett sok feladattal, de még több lelkesedéssel.

Ön tíz éve hivatalos képviselője a hazai Mindszenty Alapítványnak. Melyek jelenleg a legfontosabb feladataik?

–  Az egyik a lelki, szellemi és tárgyhagyaték gondozása és megosztása. A másik a szentté avatási eljárás, ami eredetileg nyilván nem szerepelt a célok között, de természetszerűen adódott. Ma már ez a cél minden más feladatot megelőz és abszolút elsőbbséget élvez. Ez a mindennapi munkánkban is így van, a vatikáni kérésekre, lehetőségekre a lehető leggyorsabban reagálunk. A harmadik feladatkörünk a sajtó- és közönségkapcsolatok gondozása, fejlesztése. Az elmúlt időszakban a magyarországi – csehimindszenti, zalaegerszegi, szombathelyi, veszprémi, sopronkőhidai, esztergomi, budapesti – és külföldi (római, bécsi, latin-amerikai, nigériai) Mindszenty-tisztelő körökkel valódi közösséggé váltunk, ezt tartom a legfontosabb közös sikerünknek. Hogy csak néhány példát említsek: Mindszenty atya szülőfalujában, Csehimindszenten az alapítványé volt a szülőház, amit átadtunk az önkormányzatnak. Az ottani kiállításhoz részben mi adtunk tárgyi emlékeket, ahogyan a sopronkőhidai fegyház emlékcellájának kialakításához is. Kiváló a kapcsolatunk a ma élő családtagokkal, a szülőfalu polgármesterével, aki szintén Mindszenty-rokon. A bíboros nevét viselő iskola minden évben vele kapcsolatos versenyt tart, ahol minden évben zsűritag vagyok. Viszek a gyerekeknek az új kiadványainkból, a mostani csomagból a Mindszenty-csokinak örültek legjobban még a felnőttek is. Szombathelyen szintén kiváló a kapcsolatunk a püspökséggel, a püspöki múzeummal, szépen alakul a kapcsolat a premontrei gimnáziummal. Zalaegerszegen idén nyílik egy új és teljes Mindszenty-életút kiállítás, ennek én vagyok az egyik kurátora, és jó a kapcsolatunk az ottani Mindszenty-iskolával is. A közelmúltban az összes évfolyam számára tarthattam elmélkedést és előadást. Említhetem Esztergomot, Török Csaba atyát, Kontsek Ildikót, a Keresztény Múzeum igazgatóját, és más városokat, személyeket is. Ezek a kapcsolatok nagyon fontosak. Egymás figyelemmel kísérése és segítése, az egyházi, tudományos és művészeti körökkel fenntartott együttműködés alapítványunkat megszólíthatóvá tette, és ezáltal részeseivé váltunk ennek a valódi közösségnek. Sok örömteli emberi tapasztalat és istenélmény teszi gazdaggá ezt a folyamatos kapcsolattartást. Ezek közül kiemelkedik 2019. február 12-én Mindszenty bíboros életszentségének pápai elismerése, ami közös ünnepünkké válhatott. Mindezeken kívül van még egy hálás feladatunk: a Károly király Imaliga a Népek Békéjéért magyar tagozatának szervezése. Mindszenty atya maga is mélyen tisztelte az utolsó szentéletű magyar királyunkat, ezért úgy döntöttünk, hogy az alapítvány ezt is felvállalja.

Megemlítene néhányat az alapítvány kiadványai közül?

– A legfontosabbakat kiragadva: a Helikon Kiadóval publikáltuk az Emlékirataim teljes irodalmi feldolgozását, a történetkritikai kiadás még várat magára, ehhez nincs elég erőforrásunk. Megjelentettük reprezentatív album formájában Török Csaba A szent életű bíboros című életrajzi írását, ami az Új Ember Kiadónál jelent meg egyszerűbb könyvalakban. Ugyanilyen díszes formátumot kapott a bíboros életszentségét elismerő dekrétum latin, olasz, angol és magyar nyelvű kiadása. Igehirdetésem címmel folyamatban van Mindszenty atya pázmáneumi és amerikai követségi beszédeinek kutatása (illetve fordítása) és kiadása, kiváló történészek bevonásával. A Szépmíves Kiadóval közösen kiadtuk 1956 és Kommunista arcélek címmel Mindszenty bíboros tematikus személyes jegyzeteit. Egyik legújabb és legizgalmasabb munkánk a #Mindszenty. Interaktív blogkönyv fiataloknak című modern életrajz. A mostani alapítványi évfordulóra kötetbe rendeztük a VértanúinkHitvallóink folyóiratunk tíz évfolyamának legérdekesebb írásait. A legfrissebb kötetünket a Nemzeti Múzeummal összefogva, Károly 100 – Császár és király címmel annak emlékére jelentettük meg, hogy száz évvel ezelőtt hunyt el az azóta boldoggá avatott magyar király, IV. Károly. Ilyen album még soha nem készült róla hazánkban. Ez a centenárium ihlette a #Károlykirály. Interaktív blogkönyv fiataloknak című munkánkat is.

Említette, hogy az alapítvány eredeti céljai között szerepelt a fiatalság elérése is. Mi a helyzet ma ezen a téren?

– Több szálon próbáljuk elérni az ifjúságot, így a partnerkapcsolatokon keresztül, amelyek ezért is olyan fontosak. Sok helyre hívnak előadásokat tartani, lelkinapokhoz társulni, vagy éppen zsűrielnöknek. Épp a közelmúltban volt egy olyan diákverseny, amit egy másik alapítvánnyal közösen mi magunk rendeztünk itt a Párbeszéd Házában. A másik elérési út a már említett könyveken és kapcsolódó kiállításokon keresztül történik. Most a #Mindszenty című kiadványunkhoz kapcsolódóan Életkapuk címmel fiatalos kiállítást rendeztünk, amelyet először itt, a Párbeszéd Házában mutattunk be, most 2022 szeptemberéig a szombathelyi püspöki múzeumban látható. Ehhez online vetélkedőt társítottunk a honlapunkon, mellyel a kötet is megnyerhető. Ezt a formabontó könyvet nagyon szeretik azok a fiatalok, akikhez eljut. A közeli volt Conti utcai ávós börtönbe szervezett vezetéseinken rendszeresen fogadunk diákcsoportokat. Igyekszünk bemutatni Mindszenty atya személyes, emberi oldalát. Nagyon érdekes, hogy a serdülők mennyire tudnak kapcsolódni hozzá, én is serdülőkoromban ismertem meg őt. Ezt a korosztályt megragadja a benne mély nyomokat hagyó családi élete, azonosulnak a hivatáskeresésével, az üldözöttségével, a hányatott sorsával.

Végül a harmadik izgalmas csapás az állandó tervezés és újratervezés. Mindig új utakat keresünk, közösen diákokkal és tanárokkal. Mindszenty atya is mindig kereste az új utakat a lelkipásztori tevékenységében, és ezen a téren nagyon haladó volt. Ezekre az újdonságokra még egy érdekes példa: Mindszenty atyáról több hagyományos és hivatalos imádság van, de egy égi közbenjárását kérő kilenced még nem készült. Most ezen dolgozunk, hogy többféle korosztályt megszólíthassunk vele. Izgalmas kihívást jelent, hogyan lehet egy ilyen kötött műfajban egyszerű, emberi dolgokat megfogalmazni, melyek a fiatalok istenkapcsolatának alakulása szempontjából is érdekesek. Nem akarunk Mindszenty atyából lobogót csinálni, ő is azt mondta: nem szeretne „csak lobogó” zászló lenni. Ő a magyar és a világegyház tiszteletre méltó hitvallója, és ez a tágasság is nagyon fontos a mai fiatalok számára. Tudnak a lény(eg)éhez kapcsolódni: az istenközeli emberhez.

Ötven éve működik a Mindszenty Alapítvány. Magyarországi képviselőként hogyan képzeli el a következő fél évszázadot?

– A mostanihoz hasonló módon, de nagyon örülnénk a mielőbbi boldoggá avatásnak. Ez reális vágy. Nem mintha ezen múlna minden, viszont a boldoggá avatás egy kegyelmi hatást gyakorló esemény. Gyakran elfordul, hogy valakit egy szűk közösségben boldoggá avatnak, és csak utána ébreszt olyan hatást, amit Mindszenty atya személye és lelkisége már most kifejt, a Szentlélek erejével. Sok püspökünk megfogalmazta, hogy ez pont olyan, mintha már boldoggá lenne avatva. Nagyon sokan ismerik, tisztelik, megemlékeznek róla, része az életünknek. Az is előfordul, hogy a boldoggá avatás után mindenki megnyugszik, „hátradől”, pedig ezzel még nem zárul le ez a lelki-szellemi folyamat, nem véletlenül hívják a jogi részét boldoggá- és szentté avatási eljárásnak.

Mindszenty atya boldoggá avatása új lendületet adna sok értékes közösségi folyamatnak. Tovább erősítené azt, ami napjainkban is gyönyörűen látszik közösségi vonalon, ahogyan letisztul az öröksége. Talán Rieger Tibor máriaremetei szobra fejezi ki ezt legjobban, ami az én szívemhez is közel áll. Elengedtük a fekete-fehér leegyszerűsítéseket, az erőltetett szembeállításokat, és kirajzolódott előttünk a lelki, az atyai, a hitbéli, a mélyen átélt emberi és krisztusi vonás a bíboros arcán. A boldoggá avatás mindezt fókuszba állítja. Erdő Péter bíboros többször megfogalmazta, hogy megérett az idő Mindszenty József boldoggá avatására. Ezért úgy érezzük, hogy a Tiszteletreméltó bíboros, a Krisztushoz hasonlóan élő, szerető, áldozatot vállaló, és benne megdicsőült Mindszenty József boldoggá avatása célegyenesben van. A Magyar Katolikus Egyház az elmúlt három évtizedben közösen munkálkodott azért, hogy eljussunk ehhez a letisztult Mindszenty-képhez. És ez a kép lélekemelő. Sokan tettek ezért, mintha a szemük előtt lebegett volna Mindszenty atya egyik számomra kedves mondása: „Tudod, azt a téglát, amit te magad nem tettél a templomnak vagy az iskolának a falába, azt utánad soha senki oda be nem teszi.” Olyan jó látni, hogy Mindszenty bíboros a mi közös örökségünk, és a mielőbbi boldoggá avatás ennek a közös megünneplése lehetne.

Az év legnagyobb Mindszenty-zarándoklatára várja a résztvevőket 2022. május 7-én, szombaton az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye. Az eszretgomi prímási bazilikában a délelőtt 10.30 órakor kezdődő szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás mutatja be a hercegprímás sírja felett, szentbeszédet mond Francesco Moraglia velencei pátriárka.

Az eseményről bövebb információ ITT olvasható.

A Magyarországért engesztelő zarándoklat idei mottója: „A békét keresnünk, sürgetnünk, kérnünk kell szünet nélkül, amíg meg nem kapjuk, amíg meg nem találjuk. Mi, hívők, vegyük kezünkbe a béke szent ügyét.” (Mindszenty József, Esztergom, 1946. karácsony)

*

2022-ben lesz 75 éve, hogy Mindszenty József bíboros meghirdette a „Boldogasszony évét”, és a Városmajorból 100 ezer férfi zarándokot vezetett Máriaremetére. Az évforduló kapcsán, immár kilencedik alkalommal, a két plébánia jubileumi engesztelő gyalogos zarándoklatot szervez 2022. szeptember 17-én (szombaton) reggel 8 órától. A mottóul szolgáló Mindszenty-idézet: „Isten fiatal, övé a jövő!”

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria