Meddig sodródunk még? – Korzenszky Richárd elmélkedése Jézus megkeresztelkedésének ünnepére

Nézőpont – 2020. január 13., hétfő | 17:04

Van-e bennünk elszántság, hogy visszaforduljunk, és van-e bennünk bátorság, hogy hangosan belekiáltsuk a környezetünkbe: „Eddig, és ne tovább!” – írja Korzenszky Richárd OSB bencés szerzetes, volt tihanyi perjel; Jézus megkeresztelkedésének ünnepe alkalmából megtérésre szólít.

A szobámban több kép is van a falon. Ikonok, festmények, fotók. Van egy érdekes metszet is, másolata egy réginek, amely anyai nagyanyámék szobájában különösen is nagy becsben állott. Egy férfiarckép, cseh főnemes, rajta a neve is: Christoph Harant – Harant Kristóf. Nagyanyám neve Harant Janka volt.

Halála után hozzám került ez a kép. Őriztem mint családi ereklyét. Nemrégiben azonban rendkívül megérintett, megszólított. Valami megfoghatatlan módon élővé vált.

Többször eljuthattam a Szentföldre, végigjárhattam Jézus élettörténetének legfontosabb helyeit. Van már talán huszonöt éve is, hogy Prágában járhattam, s az ottani tudós vendéglátónk, miután elmondtam, hogy a felmenőim között cseh is van, Harant Kristóf, elvitt a róla elnevezett utcába. Majd postán kaptam tőle két cseh nyelvű könyvet Harant ősöm életrajzával, munkásságának bemutatásával. Zeneszerző is volt. Meg utazó. A német összefoglalásban olvasom, most, hogy újra kezembe vettem: beutazta Arábiát, a Közel-Keletet, Palesztinát. Meg is írta egy könyvben, a címe: A keresztény Odüsszeusz. Kezdett érdekelni, mi ez a könyv. Az interneten megtaláltam a gót betűs német fordítását, a legutóbbi utam előtt elkezdtem böngészni benne. Egy leírása különösen is megragadott engem.

Járt a Jordánnál is, ott, ahol Jánosnál bemerítkeztek az emberek, hogy ezzel a jelképes cselekedettel életük megváltoztatását határozzák el.

A Jordán a Hermon hegy tövében fakad, bő vizű, kristálytiszta forrásokból. Majd a Genezáreti-tóba folyik, a tónak van egy kifolyása, továbbfolyik a Jordán, a Holt-tengerbe torkollik.

A halak nagy tömegekben úsznak az édes vizű folyóban. De ahogyan a víz, közeledve a Holt-tengerhez, egyre sósabbá válik, egyszer csak megfordulnak – amelyik továbbúszik, élettelenül, tetemként kerül a Holt-tenger vizébe.

Hallottam ezt, s azt is, hogy János éppen ezért keresztelte ott a népet, ahol a halak visszafordulnak. De most, hogy egyik ősöm leírásában olvasom pontosan ugyanezt, különösen is elevenné vált bennem a felszólítás, amit Jézus kimond: Térjetek meg! Változtassátok meg az életeteket!

Együtt úszni a tömeggel… vagy még idejében megfordulni? Élő és tiszta vízre van szükségünk, hogy élni tudjunk. Vagy maradunk az egyre szennyezettebb, egyre élhetetlenebb környezetben?

Szoktak beszélni a pisztrángokról – szemben úsznak az árral. A Jordán partján eltűnődő ősöm is erről ír. Meddig sodródunk még? Van-e bennünk elszántság, hogy visszaforduljunk, és van-e bennünk bátorság, hogy hangosan belekiáltsuk a környezetünkbe: „Eddig és ne tovább!”

Jézus közösséget vállalt velünk, emberekkel. Jánosnál ő is bemerítkezett. Hogy azután határozottan figyelmeztessen mindenkit: Térjetek meg! Mert elközelgett az Isten Országa.

A halál helyett mienk lehet az Élet teljessége.

Forrás és fotó: Korzenszky Richárd OSB Facebook-oldala

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria