Meg kell újuljunk az önmegtagadásban is – Spányi Antal gondolatai nagyböjtre (3. rész)

– A böjti idő hármas üzenete mindig aktuális, de mintha ebben a hosszúra nyúlt pandémiás időszakban pont ebbe a hármas nagyböjti alapba fáradtunk volna bele.

– Látom mint gyóntató pap is, hogy az embereknek ez problémát jelent. Látom azt, hogy megpróbálnak megújulni, és ezért úgy gondolják, hogy újabb és újabb imádságokat kell felvenniük a meglévők mellé. Aztán a vége az, hogy nagyon hosszú litániákat kellene elmondaniuk, de ez már nem biztos, hogy a javukra van. Nem kell Istennek a túlságosan sok beszéd. Nem a sok beszédünkért hallgat meg minket az Úr, hanem a hitünk miatt. Azért, mert ő szeret bennünket. Ezért szeretettel és lélekből, szívből imádkozzunk.

Az imánk egyre inkább álljon abból, hogy hallgatjuk az Isten szavát.

Ahogy a Szentírás is tanítja: „Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád.”

– Milyen új utakat keressünk a böjti felajánlásainkban, lemondásainkban és az imádságban?

– Az imádságban mindig meg kell újulni. Törekedni kell arra, hogy tudjak tenni egy lépést előre. Nem könnyű. Nekem sem, másnak sem, nyilván. Ezért szenved az ember talán élete végéig, miközben a szívében vágy van, hogy többet, és hogy jól tudjon imádkozni.

Éljünk az Isten jelenlétében. Bárhol vagyunk és bármit is csinálunk. Egy gondolattal, egy röpimával, egy sóhajjal kapcsolatba tudok lépni az Istennel. Mert Ő mellettem van, nem hagy el engem. Az Ő tenyeréből nem ejt ki engem.

Valahogy így próbáljunk megújulni az imádságban. De meg kell újuljunk az önmegtagadásban is, mégpedig úgy, hogy azt keressük, ami a Lélek által előrevisz bennünket. Nem azt, ami az én pillanatnyi hangulatomnak, igényeimnek felel meg. Tegyük fel ilyenkor a kérdést: mi visz előre engem az életben, mi visz közelebb Istenhez? Persze az ember nem örökös lemondásban él, mert nyilván szüksége van az örömre a nagyböjtben is. Kell az öröm az ember lelkében, hiszen ezért van, hogy a negyedik nagyböjti vasárnap félretesszük a lila ruhát, és elővesszük a rózsaszínt, hogy legyen öröme a léleknek, mert szüksége van rá. Próbáljuk meg ezt az örömet is észrevenni, és ezzel az örömmel is gazdagítani a másik embert. De észre kell venni, hogy az Isten úgy akarja a mi életünket teljessé tenni, hogy örülhetünk annak, sőt javunkra válhat, ha valami nem sikerül. Hányszor tapasztalja meg az ember, hogy például beszélgetésben elmondják, lekéstek egy buszt, és milyen jó volt, mert találkoztak valakivel, akivel már régóta szerettek volna beszélni. De hallunk olyan történetet is, hogy valaki azt hitte, számára itt a világvége, mert lekésett egy repülőt, és aztán kiderült, hogy a géppel komoly baleset történt.

Sokszor van, hogy nem úgy sikerül valami, ahogy mi akarjuk, és igen, azt is el lehet fogadni jó szívvel, örömmel. Mert Isten tudja, hogy mit miért enged meg, mivel mi a szándéka, és miből mit akar kihozni számunkra.

– Ferenc pápa azt mondja idei nagyböjti üzenetében: ebben az időszakban figyeljünk jobban arra, hogy biztató szavakkal szóljunk a másikhoz, amelyek bátorítanak, erőt adnak, vigasztalnak, előrelendítenek.

– Igen fontos, hogy megújuljunk a jó cselekedetekben.

Ne fáradjunk bele a jót tenni, arra mindig van alkalom és mindig van mód. Nem különös, nagy cselekedetek kellenek, hanem sokszor egy mosoly, egy kis meghallgatás, egy perc odafigyelés, egy telefonhívás.

Legyünk őszinték, a mai embernek legtöbbször nincs ideje, hogy hosszú, vég nélküli telefonokat hallgasson. De fontos ez a megújulás az egész életfelfogásunkban, hogy mindig tegyünk valami jót. Érdemes összeállítani egy ilyen nagyböjti programot magunknak, hogy miben szeretnék konkrétan változni, miben akarok – egészen világosan megfogalmazva – jobbá lenni. Az a gondolat, hogy többet akarok imádkozni, nem sokat ér. El kell dönteni, hogy például tíz percet biztosan Istennek szánok, csöndben és imában leszek. Lehet, hogy ehhez korábban kell kelnem, vagy amikor hazaérek, nem kezdek el mindjárt lázasan munkálkodni. De akkor is tudok csöndben tíz percet imádkozni, ha hazafelé menet betérek egy templomba, és ott tudok egy pár percet adorálni. Jó dolog ezt konkrétan megfogalmazni. Fontos, hogy legyen egy cél előttem, mivel akarok jót tenni a másiknak. Akinek például úgy érzem, hogy adósa vagyok, mert régen nem látogattam meg, azt a jelen helyzetben felhívom, és megkérdezem, hogy van, a járvány idejét hogyan éli meg. Csak egy rövid telefon, mert nincs több időm, de ez egy konkrét dolog, amit elhatározok. És a nagyböjtben jó, ha valamiről konkrétan lemondok.

A gyerekek azt mondják legtöbbször, hogy a nagyböjti időben nem esznek csokoládét. Egy gyerektől milyen nagy dolog ez! A felnőttek sokszor nehezebben tudnak kitartani. Fontos tehát, hogy világosan megfogalmazzuk, mit akarunk tenni. Tervezzünk magunknak egy lelki útravalót, programot, hogy megújuljunk, ha úgy tetszik, megfiatalodjunk, nem külsőnkben, hanem lelkünkben.

Így tudjunk majd a jó Istennel – aki húsvétkor feltámasztja nekünk Szent Fiát – a feltámadás örömében találkozni, és tudjunk valódi megújulást, igazi boldogságot találni az ünnep fényében.

Szöveg: Berta Kata/Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó és videó: Somogyi Tamás és Berta Kata/Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír