Meghallani a lét hangját – Veres András püspök tartott előadást a győri Széchenyi-egyetemen

Nézőpont – 2018. október 1., hétfő | 18:12

Szeptember 28-án az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség „Keresztényként” című előadás-sorozatának első alkalmán Veres András győri megyéspüspök, a Magyar katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke tartott előadást. A programsorozatnak a győri Széchenyi István Egyetem ad otthont.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Veres András püspök előadásában a keresztény értékekről, korunk erkölcsi dilemmáiról, a személyes istenhit és a szilárd erkölcsi alap közötti összefüggésről, a napjainkban tapasztalható keresztényellenességről, a keresztény tanúságtétel fontosságáról, továbbá az Egyház szerepéről szólt. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök, valamint Földesi Péter, az egyetem rektora.

Az előadó rámutatott arra, hogy tapasztalata szerint korunkban sokkal inkább a vallástalanság, mint a hitetlenség jellemző. Sokan vallják, hogy hisznek Isten létezésében, de nem rendelkeznek személyes istenkapcsolattal. A vallás sokak számára elveszítette a hittel való kapcsolatát. Mások fontosnak tartják a keresztény értékrend követését a magánéletben és a közösségi életben, de a személyes hit, az Úrral kialakított bensőséges kapcsolat hiányzik az életükből. XVI. Benedek pápa A hit kapuja (Porta fidei) kezdetű apostoli levelében felhívja a figyelmet arra, a keresztények gyakran „nagyobb gondot fordítanak elkötelezettségük szociális, kulturális, politikai következményeire, s még mindig úgy gondolkodnak a hitről, mint a társadalom életének mintegy magától értetődő előfeltételéről”.

A keresztény erkölcsi rend megőrzéséhez erős istenhitre van szükség – hangsúlyozta az MKPK elnöke. A keresztény erkölcs alapja Isten szeretetének felismerése. A keresztény élet nem más, mint az Úr szeretetére adott válasz. Aki nem ismeri Istent, szükségszerűen csak egy normát lát a szentírási parancsokban. Azonban nincs tartós alapja egy Isten nélküli értékrendnek, ennek nélkülözésével a teljes kétségbeesésig is eljuthat az ember egy döntéshelyzetben.

„Újra fel kell fedeznünk a hit útját, hogy egyre világosabban meg tudjuk mutatni a Krisztussal való találkozás örömét és mindig megújuló életerejét” – buzdít XVI. Benedek pápa (Porta fidei, 2). E nélkül a személyes kapcsolat nélkül nehéz lenne motivációt találni Isten szavának meghallgatására, annak teljesítésére, az evangélium üzenetének továbbadására. Aki eljut Isten megismerésére, az nem akar hallgatni a megtapasztalt örömről: „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk” (ApCsel 4,20). A főpásztor tapasztalata szerint a hívő emberek sokszor nem mernek tanúságot tenni a hitükről egy-egy erkölcsi kérdésben, még munkahelyi környezetben, baráti körben sem. Ennek okaként hazánkban az ateista diktatúra utóhatása is megjelölhető: a hívők közül is sokan elhitték, hogy a hit magánügy. Azonban a hit nem lehet magánügy. Aki a hitre magánügyként tekint, valójában nem a krisztusi hitet éli. De joggal feltételezhető az is, hogy a hit megvallásának hiánya a hit gyengeségéből fakad – fogalmazott Veres András püspök. Az ateista propaganda igyekezett nevetségessé tenni a hitet, a vallásos embereket, az Egyház tanítását, mondván, hogy a tanult ember nem lehet hívő. Sajnos ez a gondolkodásmód ma is sokakban él, és egyfajta szellemi gőg mutatkozik a hátterében. Nem ritkán az önmagukat toleránsnak mondók tanúsítják a legintoleránsabb magatartást a keresztényekkel szemben. Mert nem tudják elfogadni a hívők szempontját a társadalmi, szociális és bioetikai kérdésekben.

A főpásztor arra a problémára is kitért, hogy a hit bizonyos esetekben megmarad a gyermeki tudásszinten. A személyes megnyilatkozások időnként azért veszítik hitelüket, mert nincs mögöttük biztos tájékozottság az Egyház tanításáról. Szükségünk van állandó megtérésre. Ha a tudásunkat nem gyarapítjuk az evangélium szellemében, a lelkiismeretünk is könnyen deformálódhat. Napjainkban számos ismeretszerzési lehetőség áll a rendelkezésünkre, éljünk ezekkel – bátorította a hallgatóságot az előadó.

A vallásos életben nem ragadhatunk meg a szokás szintjén. Krisztus evangéliumának befogadásával a megtérés, az újjászületés örömét is megtapasztalhatjuk. Csak az Istennel való személyes kapcsolat fog elvezetni a megtérésre, mely nélkül képtelenek vagyunk befogadni Isten törvényeit, ajándékait. Ezért szükséges, hogy rendszeresen olvassuk a Szentírást. Fontos, hogy az Egyház közösségében ismerjük meg az Egyház tanítását, amely segít, hogy az evangéliumi értékrendet a mindennapi életben alkalmazzuk. Az Egyház minden ember javát keresi, minden ember erkölcsi értékrendjét szeretné megerősíteni.

Joseph Ratzinger bíboros rávilágított arra, hogy az ember nincs arra ítélve, hogy bizonytalanságban maradjon Istennel szemben. Megláthatja őt, ha odahallgat létének hangjára, és engedi, hogy ez a hang vezesse. Az elmélkedés és az imádság által, teremtettségünk hangját meghallva élhetjük át Isten közelségét. Isten személyes kapcsolatot szeretne kialakítani velünk. Kérdés, hogy miként válaszolunk a Teremtő hívására. A válaszunknak személyesnek, tudatosnak kell lennie. A hit mindenki részéről személyes, tudatos döntést igényel – emelte ki Veres András püspök. Hozzátette: a hívő ember dilemmái a hitérzék meggyengüléséből fakadhatnak. Mesterséges környezetben élünk, technikai eszközeink gátolnak abban, hogy meghalljuk a lét hangját. Túlzottan bízunk a technikai vívmányokban, abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy pénzzel megvásárolhatjuk a kényelmet és a biztonságot, nem szorulunk senkire. A konzumizmus önteltté tesz. Régen az ember sokkal szorosabb kapcsolatban élt a földdel, a természettel, tudatában volt annak, hogy az életnek van Teremtője.

Istent minden ember képes megismerni, de másképpen, mint a matériát. Az istenkérdés életünk legfontosabb egzisztenciális kérdése. Ugyanakkor Isten léte intellektuális evidencia is. Istent nem lehet választás tárgyává tenni, léte nem attól függ, hogy hiszek-e benne, vagy sem. Sokan próbálnak istenpótlékokkal élni, ebből fakadóan Isten nélkül akarják életük problémás kérdéseit megoldani. Ha mindenki adna kellő időt magának, és elgondolkodna hitéről, létéről, akkor eljutna Isten felismerésére, s közelebb jutna a megismeréséhez is – összegezte a Győri Egyházmegye főpásztora.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Győr Plusz

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria