Miért kívül keressük a megoldást? – Thomas Keating trappista szerzetes a nagyböjtről

Az első nagyböjti evangéliumban Jézus pusztai kísértéseiről hallunk. Azt a három ösztönös szükségletet veszik célba, amelyet felnőtté válása során mindenki átél. Jézust megkísértette, hogy inkább a mágiában, mintsem Istenben biztonságot keresve próbálja csillapítani éhségét; levesse magát a templom párkányáról, s így csodatevő alakként nevet szerezzen magának; és imádja a sátánt, amiért cserébe teljes hatalmat kaphat a világ nemzetei fölött. Biztonság, elismerés, hatalom – ez az a három klasszikus terület, ahol hamis boldogságkeresési programjaink megkísérhetővé tesznek minket.

Mi ugyanis mindannyian elvesztettük a boldogság kulcsát, és önmagunkon kívül keressük, ahol pedig nem fogjuk megtalálni. Kívül keressük a megoldást, mert kellemesebb és egyszerűbb. Több ember is vesz így körbe minket, hiszen ha a biztonságban, az elismerésben és a hatalomban keressük a boldogságot, rengeteg segítségre lelhetünk, elvégre mindenki más is ugyanígy próbál boldogulni.

Ha viszont ott keressük a boldogság kulcsát, ahol meg is található, azzal találhatjuk szemben magunkat, hogy egyedül vagyunk, s elhagytak a barátaink és rokonaink, akik úgy érzik, veszélyezteti őket a keresésünk.

A lelki útnak pontosan az az egyik legnagyobb megpróbáltatása, hogy nem kapunk támogatást másoktól.

Ha úgy döntünk, hogy hallgatunk Krisztus hívására, rájövünk, hogy saját boldogságkeresési programjaink ellentétben vannak az evangélium értékrendjével, amelyet pedig elfogadtunk. Hamis belső rendszerünk gyerekkorunk óta megszilárdult, és nem fog parancsszóra összeomlani.

A régi és az új én harca állandó témája az Újszövetségnek. Hamis énünk készségesen alkalmazkodik a lelki út körülményeihez, ha nem kell megváltoznia. Nagyon sokféle tevékenységben ki tud fejeződni önközpontúsága: anyagi javak, például az egészség hajszolásában; érzelmi elégedettségben; intellektuális célokban, például doktori fokozat megszerzésében; társadalmi célokban, például státusz és megbecsültség kivívásában; de vallási törekvésekben (például a böjtben), sőt lelki téren is: imádkozhatunk azért is, hogy elégedettek lehessünk magunkkal.

Az evangélium arra hív, hogy alakítsuk felelősen a belső világunkat. Hajlamosak vagyunk másokat és a körülményeket hibáztatni, ha felkavarodnak bennünk a dolgok. Ha azonban zaklatottak vagyunk, egészen biztos, hogy bennünk van a hiba. Ha nem teszünk lépéseket annak érdekében, hogy megváltoztassuk azokat a törekvéseinket, amelyeknek eleinte talán nem is vagyunk tudatában, akkor életünk végéig uralni fognak minket.

Amíg ezek a nem is tudatos törekvéseink irányítanak, nem tudunk meghallani másokat: mindent, ami mások felől érkezik, a saját belső szükségleteinken szűrjük át.

A keresztény aszkézis, a nagyböjti munka lényege, hogy szembenézünk nem is tudatosított értékeinkkel, és megváltoztatjuk őket. Ehhez fegyelmezetten végzett szemlélődő imádságra és rendezett cselekvésre van szükségünk.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír