Milyen is a katolikus „elkötelezettségfóbia”? – A hívőként randizás tapasztalatairól

A Catholic Match Institute szempontjai gondolatébresztésnek is hasznosak lehetnek; olyan témát világítanak meg, amely sok fiatal életét meghatározza. Napjainkban ráadásul soha nem látott számú „szingli”, egyedülálló ember keresi a párját, sokan hosszú évek óta, egyre több kudarcot és önmarcangoló kérdést hordozva, felhalmozva magukban.

Míg a nem hívők körében a társkeresés sokkal inkább arról szól, hogy az adott pillanatban érezzük jól magunkat, és legalább a kapcsolat elején ne foglalkozzunk az elköteleződéssel, a hívők társkeresését meghatározza, hogy hosszú távú kapcsolatot, lehetőleg házasságot keresnek – ráadásul egy életre szóló házasságot –, vállalva mindazt az áldozatot, amivel ez együtt jár. És mindezt már a kapcsolat legelején nyilvánvalóvá teszik.

Egy másik érdekes problémát is érzékel az Aleteia szerzője a katolikus randizásban: ahol sok egyedülálló katolikus gyűlik össze, például nagyvárosokban vagy katolikus egyetemeken, ott megfigyelhető egy speciális elkötelezettségfóbia. Sokan úgy érzik, ha valakit meghívnak egy kávéra, az egy házassági ajánlattal ér fel – annyira a levegőben van az elkötelezettség. A fiúk, férfiak rettegnek, hogy valakit „becsapnak”, amit pedig szörnyű bűnnek tartanak; „jobb, ha előbb eldöntöd, hogy feleségül akarod-e venni, csak aztán hívod meg kávéra…”.

* * *

Megtörtént az első randevú, de csak zavarodottság maradt utána? Nem tudtok túllépni az sms-ezés, a csetelés stádiumán? Vagy annyira ügyetlenül kezdődött a dolog, hogy el se tudjátok képzelni, hogyan lehet ezt folytatni?

A szakember szerint a háttérben az rejlik, hogy egész egyszerűen nem tudjuk, hogy is kell randizni. A randizás nem a cél – a cél a házasság, a randizás az eszköz a házasság felé. Az eszközt azonban jól kell használni, nem esve egyik végletbe sem.

Átgondolhatod például a következő szempontokat:

1. Készen kell állnod a randizásra, a társkeresésre. Te vagy az egyetlen tényező, amelyet kontrollálni tudsz a folyamatban… Gondold át: Értékeled eléggé önmagadat? Tudod, ki vagy te? Ismered önmagad? A házastársad téged fog megszeretni – rendben van számodra ez a gondolat? Kész vagy megosztani magad valaki mással? Milyen csomagot cipelsz – akár gyerekkorodból, akár korábbi szerelmekből –, ami esetleg akadályozza az egészséges kapcsolatokat? Helyénvalóak az elvárásaid?

2. Mit gondolsz, milyen tanácsokat érdemes megfogadni a randizás kapcsán? Mik a saját tapasztalataid? Gondold át az aprónak tűnő részleteket: hogyan sms-ezel, nem hat-e rosszul a társkeresésre? Olyan helyekre szoktál első randira menni, ami nem túl elegáns és drága, és ahol lehet beszélgetni?

3. Fiúk: Hogy érzed, nem bénít le a félelem a visszautasítástól? Ha lebénít, miért? Csak ülsz otthon, és írogatod az üzeneteket, vagy össze tudod szedni a bátorságod, és elhívsz valakit randira?

4. Lányok: Azt várod, hogy a fiúk olvassanak a gondolataidban, és mindig ők tegyék meg az első lépést? Vagy kimutatod, hogy érdeklődsz irántuk?

5. További segítő kérdések: Csak azért találkozgatsz valakivel, hogy ne legyél egyedül? Érzékelsz bármilyen intő jelet a kapcsolatodban? Hogy látod: egy életre szólóan összeillőek vagytok? Nem terheled túl a kapcsolatot azzal, hogy már az első randitól kezdve csak a házasságot latolgatod? Vagy éppen ellenkezőleg: túl sokat vársz, mire először fontolóra veszed a házasságot?

* * *

A Catholic Match Institute internetes tanfolyamot tart a párkeresőknek a tudatos randizásról; nálunk a párKatt.hu közelíti meg kimondottan katolikus szemszögből a társkeresést; oldalukon segítő írásokat is kínálnak.

Forrás: Aleteia.org; párKatt.hu

Fotó: Pexels.com

Magyar Kurír
(vn)