Mit jelent apának lenni a Biblia szerint? (VII.) – Éli: A küldetésünknek van szavatossági ideje

Nézőpont – 2021. május 27., csütörtök | 16:31

Ferenc pápa 2020. december 8-án, Szeplőtelen fogantatás ünnepén Szent József-évet hirdetett. Ádám Miklós biblikust, az Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatóját arra kértük, tekintsen végig a Szentíráson, és mutasson rá, mi jellemző az apaságra általánosságban, illetve az egyes bibliai személyek életében. A sorozat ötödik részét adjuk közre.

Egyszer egy kilencedikes lány a beadandójában, amelynek a témája az volt, hogy „mi a baj az Egyházammal?” azt írta: az Egyház komolyan vehetetlen.

Mégis milyen üzenet az, hogy mi mindenkinek mindent megbocsátunk?

Ezzel csak azt érjük el, hogy senkit nem fog érdekelni, amúgy mi a tanításunk, mit és hogyan kellene csinálni. Elvégre tök mindegy. Ha egyszer mindenkinek, mindent, mindig megbocsátunk, akkor mindenki csinál, amit akar, aztán majd legfeljebb utóbb bocsánatot kér. Nem kell naponta imádkozni, mert Isten úgyis megbocsát. Nem kell figyelembe venni az erkölcsi tanítást, a nehezebb részeket meg pláne nem, mert Isten úgyis megbocsát. Nem kell a hétköznapokat úgy élni, mint amikben ott a kárhozat kockázata, mert nincs is ott. Isten úgyis megbocsát… Mindez egy kilencedikes lány tollából. Mindenesetre elgondolkodtató.

Jézus azt mondja az apostoloknak: „gyűlölni fog titeket a világ”. De tényleg így van ez? Néha mintha alkudoznánk az evangélium üzenetével. Egy olyan Istenben, aki mindenkit szeret, mindenkit üdvözít, aki csak amolyan mosolygó Buddhaként, bárgyú vigyorral az arcán szemléli, ahogy a teremtményei tesznek-vesznek, ugyan mi olyasmi van, amiért Jézust keresztre feszítették? Ha tényleg ennyi volt az üzenet, az vajon miféle olyan hullámokat vetett, amik miatt a jeruzsálemi elöljáróság a fennálló rendre veszélyesnek nyilvánította a názáreti prédikátort? 

A másik lehetőség az, hogy az üzenet egyes pontjai igenis kipattintották a bicskát egyesek zsebében. Akkor viszont,

ha nem akarunk hűtlenekké válni az evangéliumhoz, ezeket is hangsúlyoznunk kell. 

Egy hittanórán felvetődött a kérdés: vajon aki nincs megkeresztelkedve, üdvözülhet-e? Mivel mindenki a „de ha ez…”, „de ha az…” oldaláról közelítette meg a kérdést, én kijelentettem, hogy nem. Főszabály szerint, aki nem keresztelkedik meg, nem üdvözül. Ez van. Persze én is pontosan tudom, hogy a válasz nem leegyszerűsítendő, de igenis fontosnak tartom, hogy a kiindulási pontunk ez legyen. Azt, hogy lopni bűn, nem arról az oldalról közelítjük meg, hogy milyen helyzetek lehetnek, amelyek enyhítő vagy egyenesen felmentő körülményeknek számítanak. A kiindulási pont, a főszabály az, hogy lopni bűn. A főszabály az, hogy az üdvözülhet, aki megkeresztelkedik. 

Persze tűnhet ez első ránézésre igazságtalannak. De erre Isten azt mondaná: „Vajon az én utam nem igazságos, nem inkább a ti útjaitok nem igazak?” Azt kaptuk parancsba, hogy menjünk el az egész világra, és kereszteljük meg az embereket. A feladathoz pedig kegyelmet kaptunk, ami képessé tesz az elvégzésére.

Ha Isten ad nekem 15 milliárd forintot, aztán mellettem éhen hal valaki, milyen alapon reklamálok Istennél, hogy „miért nem tettél valamit”?

Az időnk pedig véges. Ez kényelmetlenül hangozhat, de attól még nem kevésbé igaz. Korozainnak és Betszaidának volt ideje arra, hogy megtérjen Jézus működésének hatására. Nem tették, az idő pedig lejárt. Jézusnak Jeruzsálembe kell mennie. Így az ítéletkor Szodoma és Gomorra jobb sorsa számíthat, mint ez a két város. Ez van. 

Hofni és Pinchász kiválasztottak. Apjuk, Éli a silói szentély papja. A letelepedés utáni törzsi Izrael legfontosabb szentélye Siló, hiszen itt őrzik a szövetség ládáját. Egész Izraelből mindenki Silóba jön, ha igazán fontos dolga van. Persze minden törzsnek megvannak a maga istentiszteleti helyei, de a szövetségláda csak egy helyen megtalálható. 

A kiválasztáshoz kegyelem, ahhoz pedig feladat, felelősség társul. A két fiú azonban ezt nem így fogja fel.

Odamennek az áldozatbemutatókhoz, és az Isten számára készülő áldozatot tartalmazó üstből a legszebb falatokat kiveszik.

Nem is kérdeznek semmit. Ha pedig valaki ellenkezik, mivel az első választás Isten joga (ő a zsírt fogja választani), a papok csak utána következnek, a maradékot pedig az áldozatbemutató fogyasztja el (ilyenformán kerülve „asztalközösségbe” Istennel), azt még meg is fenyegetik. Az éjszakáikat pedig a szent sátor bejáratának őrzésével megbízott nőkkel töltik. Nem, nem lelki beszélgetésekbe merülve. Ők a kiválasztottsággal való visszaélés szótári illusztrációi. 

Éli végül, amikor már nagyon öreg, egy alkalommal szóvá teszi nekik, hogy „a hírek, amik a nép körében terjednek, nem jók. Ha az ember a másik ember ellen vét, akkor Isten ítél köztük. De ha az ember Isten ellen vét, ki lehetne a bírája?” Hát, ennyi. Hallatlan meglepetés, a fiúkat nemigen rázza meg Éli figyelmeztetése. 

Túl késő. Az ítélet pedig a felelősséghez mért.

Éli háza többé nem állhat az Úr színe elé. Senki nem fogja megérni az öregkort.

Akit Isten meghagy az oltárnál, az csak azért lesz ott, hogy elsorvadjon, és a lelke elepedjen. Más papot választ, aki előtt Éli házának utódai kenyérért könyörögve fognak leborulni. 

Ugyanez fog történni, amikor majd Sault veti el, ugyanez fog történni, amikor Szamária elpusztul. A korrigálási lehetőségek ideje lejár. Isten nem dönt úgy, hogy mivel Éli most szégyelli magát, mégis visszahelyezi a tisztségébe. Nem fog így dönteni akkor sem, amikor Saulért Sámuel egész éjszaka veszekedni fog vele, és nem fogja megakadályozni Asszíriát abban, hogy földig rombolja Izraelt. 

Jézus azt mondja: „nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket”. Az édesapákat gondos mérlegeléssel választja. Aztán megadja a kegyelmet, ami apává tesz. És megadja a gyermeket, akiért a kegyelmet kaptam.

De van ideje a kövek összegyűjtésének, és van ideje a kövek szétdobálásának.

Apaként tudomásul kell vennünk, hogy  a felelősség, amit ránk bíztak, óriási és gyönyörű. De nem lejárati dátum nélküli kupon. A „mindent megbocsátás” pedig nem jelent automatikusan „minden gyógyul”-t. Nincs mindig idő a jóvátételre.

Éli meghal aznap, amikor (az orákulumnak megfelelően) a filiszteusokkal vívott csatában meghal a két gyermeke, és elvész a szövetség ládája. Mindazt, amit rábíztak, elvesztette, aztán meghal. Így ér véget a történet. Pedig Éli még csak nem is negatív figura. Ő neveli fel Sámuelt. De a megbízatásában kudarcot vallott, az idő pedig lejárt. Isten mást választ.

Szerző: Ádám Miklós

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. május 23-i számában jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria