Nagyszombat – Füzes Ádám liturgikus videoblogja: A csend, az üresség napja ez, és a készületé

Ebben az esztendőben a nagyheti szertartásokat a járványhelyzet miatt csak televízión, rádión vagy az internet révén számítógépen, okostelefonon követhetjük. Hogyan tudunk mégis ünnepelni?

Nagyszombati videójában Füzes Ádám úgy fogalmazott: a nagypéntek nem ért véget; Jézus meghalt és a sírban fekszik, ahogyan ott hagytuk őt nagypénteken.

A nagypéntek fontos eleme a csend: a döbbenet, a magány, az elszigetelődés csendje, és azt mondhatjuk, hogy ez tovább kísér bennünket nagyszombaton. „Békeidőben” ilyenkor ellátogatunk az üres templomba és a szent sírnál csöndben elidőzünk. Nézzük a halott Krisztus szobrát, hogy milyen ára volt a mi megváltásunknak. Most, amikor kinézünk az ablakon, azt látjuk, a tavasz dacára, hogy üresek az utcák, a közterek. A csend és az üresség tovább jön velünk erre a napra.

Mi az, ami velünk marad nagypéntekből? A kereszt, ami körül összegyűltünk imádkozni. A keresztet fontos helyre tudjuk tenni a mai napon is: tartsuk mellette a családi imát, a nap folyamán nézzünk rá, és akár csak csendben mondjuk: Köszönöm, Uram, hogy meghaltál értem! Köszönöm, Uram, hogy így adtál életet nekem!

A nagyszombat a csend és az üresség napja. Az Egyházban nincs szentmise ezen a napon – és érdekes módon kapcsolódik ez a jelenlegi helyzethez, amikor sokan egyáltalán nem jutunk el szentmisére.

Ugyanakkor azt is mondhatjuk: ez a csend készülődés. Ha kinézünk az ablakon, látjuk a virágzó fákat, látjuk, hogy valami készül a természetben. Otthon is a készülődéssel telik a nagyszombat délután: megfőzzük a sonkát, a tojást… Készülünk az ünnepi vacsorára, készülünk, mert valami fog történni. Még nem az ünnep kezdődik, de a készület a maga visszafogottságában és reményteliségében ennek a napnak a fontos eleme.

Fotó: Pxfuel.com

Magyar Kurír
(sza)