Ne várd a reményt, nézd meg jobban, mit kaptál – Írások a teremtés hetében (IV. rész)

„De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.« (Róm 5,3–5)

Öt évvel ezelőtt jelent meg Ferenc pápa Áldott légy (Laudato si’) kezdetű enciklikája, mely a keresztény társadalmi tanítás egészébe ágyazva nagy erővel szólt „a szegények és a Föld kiáltásáról”, vagyis a társadalmi és a környezeti egyensúlytalanságok és igazságtalanságok megoldásának elodázhatatlan szükségességéről. A teremtés heti füzet ökumenikus szerzői csoportja az egyes részekhez elhelyezett pápai idézetekkel hívja fel a figyelmet az enciklikára, mely immáron öt éve hív bennünket gondolkodásra közös otthonunk gondozásáról. Ezt a meghívást tolmácsolva kívánjuk közösségeinknek a cselekvés és változtatás lelkületét és Isten áldását.

*

„A megpróbáltatásból a reményen át az Istennel megélt egységbe vezető dinamika felfedezése arra is ráébreszt bennünket, hogy a teremtésért viselt felelősség is dinamikus és folyamatszerű. Ahogy egy vírusellenes vakcina kimunkálása is állhatatosságot, türelmet, sok interakciót kíván, úgy a teremtéssel alkotott viszonyunk hibáinak belátása és az azoktól való elfordulás is egymással és Istennel való párbeszédben és kölcsönösségben mehet csak végbe. Ebben a folyamatban el kell fogadnunk, hogy valami (minden?) változhat, hogy valami (minden?) az eredeti Tervnek jobban megfelelővé változzon.

Nincsenek azonnal alkalmazható receptek a teremtésvédelemre. Sokszor megtapasztaltuk már, hogy csalódást okoznak, sőt tévútra vezetnek az olyan – rendszeresen felbukkanó – hírek, hogy egy új felfedezéssel „megtalálták a klímaváltozás ellenszerét”, „megoldották a tiszta energia előállításának problémáját”, és így tovább. Mindig kiderül, hogy a siker relatív, a probléma, amit megold, csak egy részletkérdés, illetve az új megoldás egyben új gondokat teremt. E mögött a gyakorlati tapasztalat mögött egy mélyebb lelki igazság áll.

Az egyetlen út, mely nem csal meg, mely reményt nyújt, az, hogy az emberiségnek mind teljesebb közösségben kell élnie (Istennel és egymással),

hogy mind jobban megértse és megvalósítsa teremtett társteremtői hivatását, és »a teremtés papja« legyen.”(Teremtés Hete 2020 kiadvány – A teremtő bizonytalanság – Bevezető – részlet – Nobilis Márió)

„A végén szemtől szemben állunk majd Isten végtelen szépségével (vö. 1Kor 13,12), és boldog csodálattal olvashatjuk a világegyetem misztériumát, amely velünk együtt részesedik majd a véget nem érő teljességben. Igen, az örökkévalóság szombatja, az új Jeruzsálem, a menny közös otthona felé utazunk. Jézus azt mondja nekünk: »Újjáteremtek mindent« (Jel 21,5). Az örök élet közös ámulat lesz, amikor minden – ragyogóvá átalakult – teremtmény elfoglalja helyét, és lesz valamije, amit a végérvényesen felszabadított szegényeknek adhat. Addig is összefogunk, hogy vigyázzunk erre a ránk bízott otthonra, annak tudatában, hogy minden benne található jó felvétetik majd a mennyei ünneplésbe. Minden teremtménnyel együtt Istent keresve járunk ezen a földön, mert »ha a világnak kezdete van, és teremtett valóság, akkor azt kell keresni, aki kezdetet adott neki, azt kell keresni, aki teremtette«. Énekelve járjunk! Hogy a bolygónkért folytatott küzdelmünk és az érte érzett aggódásunk ne vegye el tőlünk a remény örömét.” (Ferenc pápa: Laudato si’ 243–244.)

A teremtés hetének minden napján gondolkodjunk el az alábbi kérdéseken, és lehetőség szerint beszéljük is meg azokat! Az alábbi meditáció segíthet nekünk ebben.

IV. nap: Az alábbiak közül melyik milyen értelemben lehet a remény ellentéte: reménytelenség, biztos tudás, elkeseredés, káröröm? Hogyan kapcsolódik össze a közösségi lét és a remény a ti életetekben?

Ne várd a reményt, nézd meg jobban, mit kaptál

Nem sok alapja van arra várni, hogy meglátogasson a remény. Pedig ez az óhaj már jócskán túl van a puha nihilizmus fényűző gondatlanságán, amely miatt ma elsősorban környezeti válságról kell beszélnünk. Talán örülnünk kellene, amikor valaki igaz szívéből kívánja a remény társaságát.

Csakhogy aki a reményt marasztalná, az olyasmire készül, mint aki ugyancsak legjobb szándékkal indul lepkehálóba fogni az angyalokat a karácsony marasztalására, aki szeptember közepén is asztalán tartja még a hímes tojást a húsvét szépségének felidézésére, vagy otthoni örökmécsessel gondoskodna előre pünkösd lángnyelveinek hosszú távú terápiás hatásáról.

A remény azon kevés görög szavak egyike, amelyeknek csak elvétve találjuk meg negatív jelentésű párját a klasszikus irodalomban, és – bár ezen nyilván nem csodálkozunk – kizárólag pozitív értelemben szerepel az Újszövetségben. Nagyot változott a világ. A mai versenyszemléletű „humánközegben” minimum titkos fegyvereink egyike a versenytárs – újszövetségi szóhasználattal élve: a szomszéd vagy „felebarát“ – lemaradása iránti rosszindulatú remény. Nem sokban különbözik ez a szokás az egyre emelkedő GDP-be vetett reménytől, mert ehhez szintén folyamatosan rosszabb állapotba kell kerülnie a természetnek, amely ezt a háttérből „erőforrásként” biztosítja, közeli vagy távoli népeknek, a földnek vagy egyszerűen csak az igazságosság elvének.

A remény újszövetségi szava (ἐλπίς /elpísz/) a „részt venni” és „örömmel üdvözölni” kifejezésekből vezethető le. Amikor az Újszövetségben nem egyszerűen utalásként, hanem mondanivalóként szerepel – ahogy Pál apostol Rómába írt levelében is –, akkor mindig kapcsolódik egy olyan megelőző tapasztalathoz, amely önmagában is lényeges, fontos, sőt, az esetek nagy részében döntően fontos egy ember vagy egy közösség életében. Ebben az esetben a „kipróbáltsághoz”, mely „begyakorlott, erényes életformát” jelent. A legtöbb esetben azonban az örök élethez, melyet ugyan senki sem próbált még ki közülünk, de aminek felismeréséhez közös tapasztalatként vezet el bennünket a Szentlélek Isten szívünkbe áradt szeretetére irányítva figyelmünket.

Kérjük kegyelmed, Szentlélek Isten, hogy egységben lássuk körülöttünk és bennünk teremtésed ajándékait. Add, hogy szereteted által felismerjük és megtapasztaljuk annak a közösségnek a szépségét és áldását, amit teremtett világod egésze jelent, benne minden emberrel, közeli és távoli népekkel, a természet élő és élettelen résztvevőivel. Óvj meg bennünket és tartsd távol szívünktől a gondtalanság csalóka vágyát. Adj nekünk bátorságot, hogy állhatatosság, kipróbáltság és remény vezéreljenek bennünket mindennapjainkban, s hogy örömmel üdvözöljük egész teremtett világodnak szóló igazságod. Ámen.

Forrás: Teremtésünnepe.hu/Pécsi Egyházmegye

Fotó: Pixabay.com

Magyar Kurír