Nehéz idők rendíthetetlen tanúja – Elhunyt Hollai Ferenc

Hollai Ferenc 1923. augusztus 23-án született. A gyermekkort a húszas évek külvárosi szegénységében élte meg Újpesten. Elemi iskoláit 1929-ben az újpesti Lőrinc utcai intézetben kezdte meg, középfokú tanulmányai a Könyves Kálmán Reálgimnáziumhoz kötődtek, majd 1938 decemberében az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-ben lett műszerészinas.

Az inasévek kezdetén, 1938-ban került kapcsolatba az újpesti szaléziakkal, ahol a Clarisseum oratóriumának munkájába kapcsolódott be, így már 15 évesen egy katolikus egyesületbe gyűjtötte össze Újpest és környéke munkástanoncait a Savio Domonkos Egyesületet megalapítva.

1942-ben a kommunisták által meghurcolt, elítélt és később emigrálásba kényszerített Ikvay László atya felkérésére a történelmi jelentőségű és tekintélyes KIOE első titkára lett. Szervező munkája során bejárta az egész országot. Ekkor került kapcsolatba a munkásifjak nemzetközi szervezetével, a Jeunesse Ouvrier Chretienne-nel (JOC) és hármas jelszavával: „láss, ítélj, cselekedj”.

1945–46-ban hadifogságba került, Németországban és Franciaországban embertelen körülmények között szenvedte el a hadifogoly lét borzalmait, amiről sokat mesélt példás alázattal és objektivitással, megbocsátással és szeretettel, sosem gyűlölködve, de rámutatva a humánusnak legkevésbé sem nevezhető francia bánásmódra és a fogolytábor nyers valójára.

A hadifogságból való hazatérése után azonnal munkába állt a KIOE legendás, Gát utcai székházában. Miután a kommunista belügyminiszter fasisztának minősítette és betiltotta a KIOE-t, az Actio Catholica titkára, Lénárd Ödön piarista egy titkos nyomda vezetésével bízta meg, melyben többek között az egyházi iskolák államosítása elleni szórólapokat nyomtattak.

Személyes beszámolói alapján meghatározó volt életében a Jézus Szíve iránti tisztelet, amely kegyelemszerűen életének fordulópontjainak is részét képezte.

Miután beszédet mondott a budafok-felsővárosi Jézus Szíve-plébániatemplom alapkőletételén, 1948-ban letartóztatták. Megjárta az Andrássy út 60. poklát, majd a Toloncházba vitték át, később pedig a Buda-dél internálótáborba került, ahol bizonytalan időre, ítélet nélkül fogva tartották. Éppen Jézus Szíve napján érkezett el váratlan szabadulása, ami után gyári munkásként dolgozott.

1949-ben kötött házasságot Solti Juliannával, nyolc gyermekük született, egyikük egynapos korában meghalt. Feleségével szerény körülmények között, de nagy hitben és szeretetben nevelték fel gyermekeiket.

Az ’50-es években folyamatosan a politikai rendőrség látókörében volt. A ’60-as évek elején többször behívatták a Gyorskocsi utcába, a Lénárd Ödön-perben hamis tanúzásra próbálták rávenni, sikertelenül. Az Egyház iránti elkötelezettsége abban is megmutatkozott, hogy

gyári munkáját 1972-ben felcserélte a városmajori plébánia sekrestyési szolgálatára, ahol kezei közt nőttek fel ministránsok, sokuk keresztény elkötelezettségét erősítette tanúságtétele, családapák és papok is vannak köztük, sőt még püspök is.

Nyugdíjazása után Hollai Ferenc elkezdte megírni visszaemlékezéseit a katolikus munkásifjú mozgalomról és a hadifogságról. Történetét több kötetben is megírta, számos újság és televízió kért tőle interjút. Német nyelven megjelent könyveket, dokumentumokat fordított, többek között Marcel Callo munkásifjú történetét, aki mártírhalált halt Mauthausenban, és Gereon Goldmann német ferences pap kalandos életét. Visszaemlékezései, beszámolói, kutatómunkája valóságos történelmi kincsek, nemcsak a levéltár és a történelemtudomány számára, de személyes vonatkozásban is.

Hollai Ferenc folyékonyan beszélt németül és franciául. A rendszerváltás hajnalán nemzetközi kapcsolatainak újjáépítésébe kezdett, őszinte hazaszeretete levelezéseiben is megnyilvánult, ezzel is szolgálni akarta hazáját és Egyházát.

Jellemző momentum, hogy első számítógépét 1988-ban a Vatikánból, a Világiak Pápai Tanácsa elnökétől, Paul Josef Cordestől, későbbi bíborostól kapta, akire nagy hatással volt személyes találkozásuk során.

Élve az internet lehetőségeivel, napi szinten levelezett külföldi ismerőseivel, akik felé egyfajta nagykövetként vitte a magyar egyház és a magyar nemzet jó hírét a Magyarországot ért nyugati politikai támadások idején is.

Bel- és külföldön egyaránt szívesen kérték fel előadások megtartására. Idős kora ellenére is mindig nagy örömmel és lelkesedéssel tett eleget ezeknek, különösen a fiatalok számára. Történész barátja a megmondhatója, hogy amikor a kommunista egyházüldözés témakörében felkérték egy iskolai előadásra, és

a kamasz diákok egy botjára támaszkodó idős bácsit láttak megérkezni a terembe, kezdetben röhigcséltek, de amint elkezdte beszédét, nyomban tapintható figyelem és érdeklődő tekintetek váltották fel a mobilnyomkodást, és vastapssal díjazták előadását.

Az életét meghatározó szalézi lelkiség mindvégig jellemezte, a fiatalok iránti elkötelezettségéről élete végéig fáradhatatlan tanúságot tett.

Lebilincselő stílusú előadó volt. Aki – ha csak egy rövid ideig is – beszélgetett vele, nagy élményben és igazi tanúságtételben részesülhetett, melyben megtapasztalhatta karizmatikus egyéniségét és hitelességét. A vele való személyes találkozások, beszélgetések, nagyszerű humora és a meghurcoltatások ellenére is mindig sugárzott derűje és reménye megerősítésként hatottak.

Életútjának elismeréseként 2016-ban Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Hollai Ferenc a magyar egyház kiemelkedő tanúja volt, egy nehéz történelmi korban rendíthetetlen hitű ember, akin keresztül megtapasztalható volt, hogy a szentek köztünk élnek.

Élete során számos nagy, történelmi egyéniséggel került kapcsolatba: a 2013-ban boldoggá avatott Sándor Istvánnal és Lénárd Ödön piarista szerzetessel, valamint Boldog Apor Vilmos győri püspökkel és Mindszenty József bíborossal, később pedig Szent II. János Pál pápával is találkozott. Ezekkel a találkozásaival sosem hivalkodott, inkább kegyelemnek tekintette visszaemlékezéseiben, hangsúlyozva, hogy „Isten mindig a tenyerén hordoz”.

Hollai Ferenc személye és megküzdött élete, hűséges és bátor helytállása tiszteletreméltó példa a magyar nemzet és a magyar egyház minden tagja számára.

A személyes tragédiák közepette sem rendült meg hite, annak ellenére sem, hogy feleségét és három gyermekét is el kellett temetnie,

köztük országosan is ismert volt a 2014-ben váratlanul elhunyt Hollai Antal albertfalvi plébános, korábbi esztergomi spirituális és teológiai tanár.

Sokáig kiváló szellemi és korához képest jó fizikai állapotban volt, egészen az elmúlt hónapokig, amiket már kórházban kényszerült tölteni. 2021. május 8-án este hunyt el.

A pap, aki feladta neki a betegek szentséget, elmondta, hogy szavai és gesztusai a kórházi ágy kiszolgáltatott helyzetében is az Isten iránti szeretetéről és az örök élet vágyáról tanúskodtak.

Ez legyen osztályrésze, amiben egész életében hitt és remélt, és amiről életével hiteles tanúságot tett. Isten nyugosztalja!

Szerző: Wappler Ádám

Fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír