Nehézségeinkben Isten alkalmat teremt – Interjú nagyböjt és járvány idején Marton Zsolt püspökkel

Nézőpont – 2020. április 3., péntek | 17:41

Az idő láthatatlan, a vírus láthatatlan – viszont rajtunk mindkettő meglátszik. Rendkívüli nagyböjti időszakot élünk, és minden bizonnyal rendkívüli lesz az idei húsvéti ünnep is. Milyen ez a nagyböjti, nagyheti idő? Milyen lesz a húsvét? Krisztus feltámad? Valóban feltámadt! Marton Zsolt megyéspüspököt kérdezte a Váci Egyházmegye sajtóreferense, Bölönyi Gabriella.

– Sokak számára a böjt a lemondás, önmegtagadás, a koplalás érzetét kelti, ebből jön aztán az a megállapítás, hogy a nagyböjt egy lehangoló, elhagyatott időszak. Hogyan vélekedjünk minderről, mit jelent igazából egy hívő katolikus számára a nagyböjt? Hogyan fogjuk fel a nagyböjtre ideért koronavírus-járványból fakadó válsághelyzetet?

– Semmiképpen sem az elhagyatottság időszaka a nagyböjt. Igen, a nehézségek idején sokan megkérdezik, hol van az Isten. Ő megígérte, mindig velünk marad, és itt van velünk hétköznapjainkban, nehézségeink, betegségeink közepette is. Ne keressük a betegségeinkben Isten büntetését! Nehézségeinkben Isten alkalmat teremt a vele való mélyebb találkozásra, hitünk megújítására. Ő erejét megmutatva és szeretetét kinyilvánítva fog megmenteni minket. Mostanában sokszor említettem: böjtben van a világ. Mi, Krisztus-hívők is lehetőséget kaptunk ebben a nehéz időszakban arra, hogy megmutassuk Istenben való bizodalmunkat, hitünket. Ami azt is jelenti, nem csüggedünk, hanem pozitívan állunk a küzdelmeinkhez. Az emberiség történelme során sokszor került próbatétel elé – ilyen ez a most kialakult járványhelyzet is –, de mindig úrrá lettünk a bajon, erről tanúskodnak a Szentháromság-szobrok is, amelyeket hálából emeltek a járványok után.

A nagyböjt az ember életében az önmaga fölé való emelkedés lehetősége oly módon, hogy megtanuljuk a körülöttünk levő valóságot az Isten szeretetének fényében látni. Mindehhez azonban szükséges a felülemelkedés, a földi kötöttségektől való teljes szabadulás. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne tartsuk be az óvintézkedéseket, amelyeket a hatóságok előírtak számunkra. Józan felelősséggel állunk a kötelezettségeinkhez, és nem pánikkal. A természetfeletti a természetesre épít, nem viselkedhetünk engedetlenül, saját és mások egészségének megóvása a feladatunk.

– Hogy tanuljuk meg látni a körülöttünk levő valóságot az Isten szeretetének fényében? Hogyan szabadulhatunk meg a súlyoktól, hogyan emelkedhetünk fel?

– Jézus az éltető forrást önmagára és a Szentlélekre vonatkoztatja. Jézus Isten akaratát teljesíti áldozatával, azzal, hogy odaadta magát érettünk. Csak tiszta forrásból meríthetünk, az élő forrás az imádság – erre hív minket Jézus mindennap, a nehézségek idején is. Máté evangéliumában a tanítványok féltek a tengeren a vihartól, azt kiabálták „Uram, ments meg minket, elveszünk!” Jézus azt mondta nekik: „Mit féltek, kishitűek?” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt. A hitünk nyugalmával kell leraknunk terheinket és imádkoznunk. Ebben az időszakban még inkább a kezébe tehetjük életünket, nincs annyi rohanás, passzívabbak vagyunk. Imádkozzunk ezért azokért, akik a jelenlegi helyzetben erőn felül teljesítenek: az orvosokért, ápolókért, hatóságokért, döntéshozókért, Magyarországért és az egész világért.

– Hogyan segíthetünk egymásnak? És hogy várjuk a húsvét örömét ebben a rendkívüli helyzetben?

– A nagyböjt és ez a rendkívüli időszak a már említett ima, önmegtagadás és a jó cselekedet alkalma. Figyeljünk jobban egymásra! Arra, kinek mire van szüksége, és – a szabályok betartása mellett – vásároljunk az idősebb szomszédnak, rokonnak. Mivel pont azoktól az emberi kifejezésmódoktól kell tartózkodnunk – kézfogás, puszi, ölelés, érintés –, amelyek a szeretet kifejezésének eszközei, keressünk más módot szeretetünk, figyelmünk kifejezésére, hívjuk fel egymást telefonon, vagy más, internetes felületen, integessünk ablakon keresztül stb. Imádkozzunk egymásért, erősítsük meg egymást a hitben, a reményben és a szeretetben.

Isten velünk van, és azt akarja, hogy megtisztulva, még jobban szerető, Benne bízó, ráhagyatkozó emberek legyünk, hogy örömmel tudjunk majd visszatérni egy megújult, mélyebb, megtért életbe.

(...)

– Püspök atya, milyen lesz az idei húsvét, hogyan éljük újra át Krisztus feltámadását ebben a rendkívüli helyzetben?

– Hasonló helyzetben érezzük magunkat, mint az apostolok Krisztus feltámadásának az estéjén, zárt ajtók mögött voltak együtt, teljesen új helyzetben. Volt bennük félelem, bizonytalanság és halvány remény is. Amint azonban Jézus belépett a zárt ajtón, és azt mondta: „Békesség veletek!”, öröm töltötte el a tanítványok szívét. Azt kívánom, hogy a mi otthonaink mostani zártságába is úgy lépjen be a Föltámadott, hogy minden külső körülmény, nehézség ellenére a mi szívünket is öröm töltse be.

Az interjú teljes egészében ITT olvasható.

Forrás: Váci Egyházmegye

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria