Nem csak mikrofon, a párbeszéd helye – Federico Lombardi a jubileumát ünneplő Vatikáni Rádióról

Federico Lombardi jezsuita szerzetes éppen a vasfüggöny lehullásakor érkezett a Vatikáni Rádióhoz, előbb programigazgatóként, majd főigazgatóként végezte szolgálatát. Az interjúban szólt arról, hogy a kelet-európai események miként változtatták meg a helyi egyházak felé irányuló kommunikációt, amelyek éppen felszabadultak az elnémítottság csendjéből.

„Ezek meghatározó évek voltak” – hangsúlyozta Federico Lombardi. Amikor leomlott a fal, II. János Pál pápasága teljében jártunk, aki már sokat tett apostoli útjaival a helyzet megváltoztatásáért. Teljesen új lehetőség nyílt a függönyön túli, a kelet-európai szerkesztőségek és országaik kapcsolatában. Lehetővé vált az interjúkészítés, a helyi tudósítások, az utazások, a kapcsolattartás, amelyek korábban rendkívül ritkák és korlátozottak voltak. „Számomra nagyon fontos volt világossá tenni, hogy bár a falak leomlottak, a kommunizmus megdőlt, az ellenség vereséget szenvedett, továbbra is nagy szükség van ezekre a kelet-európai programokra.

Olyan helyi egyházakat és népeket szolgáltunk, amelyek az átmeneti időszakukat élték meg. Nekünk is meg kellett újítanunk hozzájárulásunkat az életükhöz az új kommunikációs lehetőségek kihasználásával, az új problémák és a hallgatók új helyzetének kezelésével.

Szemléletformáló beszédeket lehetett közvetíteni az Egyház nézeteiről, a társadalom problémáiról, arról, hogy mit jelent demokráciában élni és szembenézni a nyugati kultúrával, amely meglehetősen lendületesen hatolt be abba az eltérő világba. Ezek voltak azok a meglehetősen fontos kihívások, amelyeket a programoknak új módon kellett megoldaniuk. Más helyzet alakult ki, amelyben továbbra is biztosítani kellett a műsorszórás folytonosságát egy megváltozott helyzetben.”

A Vatikáni Rádiót a soknyelvűség jellemzi elindulásától kezdve. Federico Lombardi ezzel kapcsolatban kifejtette: „Természetesen a kezdetektől fogva szükséges volt, hogy a különböző népek elérése érdekében – elsősorban Európában, majd más kontinenseken is – a rádió több nyelven sugározzon. De ez nem annyit jelentett, hogy egy beszédet ugyanúgy megfogalmazva közvetítsen a különböző nyelveken, hanem mindenekelőtt az Egyház és a pápa nézetét kifejező közös üzenet sugárzásáról volt szó a hallgatók számára, akik különböző kultúrákban és körülmények között éltek.” Ennek gyakorlati megvalósítása a Vatikáni Rádió története során folyamatosan fejlődött.

Továbbra is örömmel beszélek az inkulturáció témájáról, vagyis arról, hogy nemcsak fordításról van szó, hanem arról, hogy egy adott világhoz és kultúrához szóljanak a rádió munkatársai, akik ismerik azt a kultúrát, annak képviselői annak ellenére, hogy itt élnek Rómában.”

A Vatikáni Rádió és kiváltképpen az olasz szerkesztőség mindig a találkozás és a párbeszéd helye volt. Mi volt a társadalmi szerepe a világi hívek és a nem katolikus emberek tekintetében? – hangzott az utolsó kérdés.

„Az idő múlásával szaporodtak azok a lehetőségek, hogy a rádió a találkozás és párbeszéd helyévé váljon, és ne csak egy mikrofon legyen, amelyen keresztül üzenetet küldtek a központból a perifériára. Ez – mint megélt hozzáállás is – különösen a II. vatikáni zsinat óta eltelt évtizedekben erősödik. Itt tehát a párbeszédet folytató Egyház üzeneteiről van szó” – mutatott rá Federico Lombardi. A dialógushoz már VI. Pál is ragaszkodott, és ez aztán az ökumenizmus, majd a különböző vallásokkal folytatott párbeszéd irányába is fejlődött. Gondoljunk csak II. János Pálra Assisiben, majd a további fejleményekre, most Ferenc pápával. „Tehát a rádió egy olyan hely, amely kicsit szabadabb megnyilatkozásoknak is teret biztosított, vagy akár a vendégek élő párbeszédére is lehetőség nyílt – mindenekelőtt az olasz műsor esetében –, ami tükrözte a világgal párbeszédet folytató Egyház valóságát” – mondta Lombardi.

„Mindig is büszkék voltunk arra, hogy szerkesztőségeinkben nem katolikus keresztények is jelen voltak, akikkel tökéletes és teljes együttműködést folytattunk. Más vallásokkal kapcsolatban is mindig nagyon örültünk annak, ha interjúkat készíthettünk, találkozhattunk, párbeszédet folytathattunk képviselőikkel.

Róma sajátos helyszín, mert számtalan ember megfordul az Örök Városban, nemcsak az Egyház képviselői, akik találkoznak a pápával, hanem más felekezetű és más vallású emberek is, akik találkozni jönnek a Katolikus Egyházzal, vagy nemzetközi kapcsolataik miatt járnak itt.

Tehát Róma mindig is a párbeszéd, a beszélgetés és a találkozók helye volt, és folyamatosan bővült a lehetőség, hogy más vallási, társadalmi, politikai nézőpontot képviselő személyeket, ismert embereket is tudjon fogadni. Mivel sok nyelvi programmal rendelkezünk, számos ország különböző személyiségeivel készítettünk interjút, amelyek lehetővé tették számunkra, hogy a nemzetközi kérdéseket is nagyon gazdag és nagyon széles körben áttekintsük” – fogalmazott Federico Lombardi, a Vatikáni Rádió korábbi főigazgatója.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír