Néven szólítva, meghíva

2018. január 13. szombat 16:00

Évközi 2. vasárnap – Gondolatok az olvasmányokhoz (1Sám 3,3b–10.19; 1Kor 6,13c–15a.17–20; Jn 1,35–42)

A január csikorogva indul: az elmúlt ünnepek, az eltelt pihenőnapok után kedvetlenül állunk vissza a normál kerékvágásba: kicsit kesernyésen osztjuk és fogadjuk a napról napra közhelyszerűbbé váló „Boldog új évet!” kívánságokat, inkább nem gondolva bele, hogy miféle boldogító dolog érkezhet az utcákra kitett, lecsupaszodott karácsonyfacsontvázak között.

Jó volna valami kapaszkodó, fogódzó, mert a megszületett Megváltó öröme hirtelen köddé vált, s bármennyire is szeretjük és érteni véljük ez idő tájt Puszta Sándor szép sorait, sehogyan sem sikerül „ujjongó dalt fakasztani a szívben”:

Amikor elhallgat az angyalok éneke,
Amikor az égről eltűnik a csillag,
Amikor a pásztorok nyájukhoz visszatérnek,
Amikor a királyok hazamennek,
Megkezdődik a karácsony:
Megtalálni az elveszettet,
Begyógyítani a sebeket,
Etetni éhezőket,
Kiszabadítani a rabokat,
Békét vinni a testvérek közé
És ujjongó dalt fakasztani a szívben.

(Puszta Sándor: Örökké karácsony)

Ezen érzések között őrlődve kifejezetten lelkesítően, megerősítően hathat ránk az a két meghívástörténet, amit a szentmise olvasmányai tárnak elénk. Ha figyelmesen hallgatjuk őket, láthatjuk, hogy fontos üzeneteket hordoznak.

Sámuel története legfőképpen arra világít rá, hogy a meghívásunk teljesen „személyes ügy”, olyan kaland, kapcsolat kezdete, amely csak ránk jellemző, hiszen az Úristen egészen sajátos és különleges kapcsolatot akar felépíteni mindenkivel, mint ahogyan a meghívásban kapott feladat, a küldetés is egyedi, személyre szabott. Ugyanakkor nagyon markánsan megjelenik a történetben az is, ahogyan a meghívottat, a fiatal Sámuelt egy tapasztalt mester, egy, az Urat már ismerő, az ő útjain járatos lelki kísérő vezeti rá arra, hogy mi is történik vele tulajdonképpen.

S valami hasonlót látunk a Jézussal való találkozás leírásában is: az első tanítványok Keresztelő János iskolájában, az ő vezetésével, segítségével ismerik fel a Messiást.

Az ószövetségi, de különösképpen az újszövetségi meghívástörténet nagyon erősen kifejezi azt, hogy az Úrral való találkozás, az ő fölismerése milyen erős benyomást tesz a megérintett emberre, milyen mély nyomot hagy benne. Ezt az elementáris vonzó, szinte szippantó erőt fejezi ki az a gesztus, hogy a két tanítvány azonnal látni akarja, hol lakik a Mester, nyomban követni akarják, a közelében akarnak lenni, nem mozdulni mellőle, minden időt vele tölteni, inni a szavait. Különösen is sokatmondó az – a szöveg egészének szempontjából valójában jelentéktelen – időmegjelölés, mely azt jelzi: örökre megjegyezték, hogy milyen napszak, hány óra volt akkor, amikor először találkoztak: „ez a tizedik óra körül volt”.

A két meghívástörténetben különösen lényeges üzenete van továbbá annak is, ahogyan a nevek megjelennek bennük. Tudjuk jól, hogy a bibliai időkben a név és használata sokkal nagyobb jelentőséggel bírt, mint manapság, amikor inkább hangzás, illetve divatok szerint adunk neveket az újszülötteknek. Akkoriban a név az adott személy életének alapvonását, célját, „programját” is kifejezte. Így különösen fontos, hogy a néven szólítás, a névadás az Isten általi ismertséget, elismertséget is jelenti: éppen úgy, ahogy az Úr néven szólítja Sámuelt, s úgy, ahogy Jézus új nevet ad Péternek.

Ha végigtekintjük ezt a két találkozás-, illetve meghívástörténetet, ne vonakodjunk feltenni magunknak a következő kérdéseket: Emlékszem-e és miként azokra az esetekre, amikor az Úr, az én Uram személyesen megszólított engem? (Lehet, hogy egyáltalán nem csodás módon történt ez, mégis tudtam, hogy ő az, és hogy nekem szól.) Van-e olyan mesterem, segítőm, lelki kísérőm, aki vezet ebben a kapcsolatban? Milyen „nevet”, feladatot, küldetést kaptam az Úrral való találkozásaimban?

Ha e kérdések nyomán szánok egy kis időt magamra és a Mesterre, lehet, hogy nem lesz már annyira csikorgó és „ünnepeken túli” a január, s lehet, hogy a „Boldog új évet ” kívánságot is kevésbé fogom üresnek, sablonosnak, elcsépeltnek érezni.

Kondé Lajos 

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Címkék: elmélkedés
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
a-szenzacion-tul-ferenc-papa-szerzetessegrol-szolo-uj-konyvenek-nem-csak-homoszexualitas-temaja
A szenzáción túl: Ferenc pápa szerzetességről szóló új könyvének nem csak a homoszexualitás a témája

„A hivatás ereje – A megszentelt élet ma” címmel jelent meg december elején több világnyelven Ferenc pápa új interjúkötete, amelyet Fernando Prado, a klaretiánusok spanyol könyvkiadójának vezetője készített a Szentatyával. A kötet ismertetése után részleteket közlünk belőle, magyar fordításban.

2018. december 11. kedd
unnepeltek-akik-kivetettek-halot
Ünnepeltek, akik kivetették a hálót

Erdő Péter bíboros, prímás áldotta meg december 10-én, avatóünnepség keretében az S4 Háló Közösségi és Kulturális Központ felújított helyiségeit Budapesten, a Semmelweis utcában.

2018. december 11. kedd
Adventi kalendárium – 2018. december 12.

Adventi kalendárium – 2018. december 12.

Az idei adventben készüljünk együtt Thomas Mertonnal, Kalkuttai Szent Teréz anyával és Henri Nouwennel. Segítségükkel egy-egy elmélkedést nyújtunk át az adventi várakozás minden napján. Induljunk el az adventi misztériumba csöndben, magányban, imádsággal, megtéréssel.

Előző napok »

Mai evangélium – 2018. december 12.

Mai evangélium – 2018. december 12.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mt 11,28–30

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle