Okeke nigériai érsek: „Mély kapcsolat alakult ki a magyarokkal”

– Érsek úr egy nagyon népes, folyamatosan növekvő egyházmegye élén áll. Milyen kihívást jelent ez?

– Isten kegyelme ez, és azt jelenti, hogy sokat kell dolgoznom. Isten adja az erőt, a bölcsességet, a kegyelmet. Van munka bőven, hiszen nyolc egyházmegyéből áll a provincia.

– Nagyon mély hitet tapasztaltunk meg, ünneplő, közösségben élő egyházat.

– Ott van ebben azok munkája, akik előttem tevékenykedtek a hit terjesztéséért. A misszionáriusoké, akik 1885-ben érkeztek ide, hogy az Isten országát építsék, vagy itt haljanak meg. Felépítették, sokan meg is haltak, de Isten országa ma is virágzik a munkájuk nyomán.

Nagy tisztelet illeti tehát a misszionáriusokat és az elődeimet. Mi nem teszünk mást, csak igyekszünk gondozni ezt a dicsőséges örökséget, ébren tartani a hit világosságát, megerősíteni, amit ránk hagytak.

Ez magyarázza azt az életerőt, vibrálást, dinamizmust, amit az Egyházban látunk az országunknak ezen a részén.

– Az egyházmegye területén élők nagy része keresztény. Milyen a muszlimokkal való együttélés?

– Elmondhatjuk, hogy meglehetősen jól élünk együtt. Errefelé nem annyira szegények az emberek, és átlagon felül jól kijönnek egymással, általánosságban véve jók a kapcsolataik. Ha átlépünk ennek a régiónak a határán vagy az országhatáron, akkor azt látjuk, hogy az itt élők általánosságban kicsit jobban, inkább a szegénységi küszöb felett élnek. Itt is vannak kihívások, még ha nem is éheznek az emberek: rossz a közbiztonság, nagy a munkanélküliség, hiába végzi el valaki az iskolát, nem talál munkát. Az emberek szeretnének magasabb életszínvonalon élni, de ez egyelőre nem elérhető számukra. Véleményem szerint akkor válik majd elérhetővé, ha keményebben dolgozunk.

– Nagy kihívás a terjedő pünkösdi egyházak jelenléte, melyek gazdagságot és egészséget ígérnek.

– Azokat az embereket csapják be könnyen, akik azonnali megoldást remélnek a problémáikra. Bizonyos kisegyházak igehirdetői azt mondják, hogy ha a híveik imádkoznak, nem lesznek betegek, nem lesz halál, nagy gazdagság köszönt rájuk, az Isten nem szegény Isten…, de ha másnap azt látják, hogy ugyanaz az igehirdető elmegy Londonba, hogy ott kezeltesse magát, akkor rájönnek, hogy becsapták őket. A pünkösdi egyházak egy része sokakat összezavar, de nem mindenkit. Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy az ember átlássa az ellentmondásokat, a következetlenségeket. Azt mondják, élj szerényen, alázatosan, miközben magánrepülőgépekkel repülnek, 20 ezer dollár értékű holmit viselnek magukon. Az emberek csodálkoznak, és felteszik a kérdést, miért kell nekik lemondaniuk mindenről, miközben ők pazarlóan élnek. A vallási tanítások terén az emberek jobban figyelnek arra, hogyan élsz, mint arra, mit mondasz. Előbb hallanak arról, amit teszel, mint hogy meghallgassák, mit mondasz. Nem félünk a pünkösdi egyházaktól, mert az életvitelük ellentmond annak, amit magasztosan és hangosan hirdetnek.

– Afrika egy gyönyörű, de gondokkal teli, sebzett földrész. Hogyan tud a nyugati világ jól segíteni?

– A nyugati világ úgy tud a legjobban segíteni, ha az emberi fejlődést mozdítja elő. Ha idejönnek, és szép autókat vesznek nekünk, azok idővel elromlanak, elöregednek, és nem tudjuk megjavítani őket, mert nincsenek hozzá szakembereink. Ha szép nagy kórházakat építenek nekünk, aztán hazamennek, nem tudjuk hatékonyan működtetni ezeket, ha nincsenek jó orvosaink. Ha szép nagy egyetemeket építenek nekünk, de nincsenek tanáraink, professzoraink, akkor a távozásuk után az egyetem egy gyönyörű, de haszontalan emlékművé válik, mert nincs, aki megteremtené a színvonalas oktatást.

A humán tőke, az emberi fejlődés előmozdításával, a képzés fejlesztésével tudnak a legjobban segíteni.

Nagyon jó, ha – amint a Hungary Helps és mások teszik – ösztöndíjakat adnak a diákjainknak, hogy náluk tanulhassanak, de nem mehet mindenki külföldre tanulni. 200 milliós ország vagyunk. Ha csak a katolikusoknak akarnának ösztöndíjat adni, az is 30 százaléka az ország lakosságának, a keresztények pedig közel kétharmadát teszik ki. Ha ezek a szervezetek az ösztöndíjak mellett segítenek a nemzetközi szabványoknak megfelelő egyetemet kialakítani, azzal sokat tesznek, mert akik ott tanulnak, azok nagy értéket jelentenek majd a társadalmunk számára.

– Mit jelent az Afréka Alapítvány jelenléte, munkája?

– Az Afréka Alapítvány nagyon sokat jelent az egyházmegye számára, mert sokféleképpen segít, orvosi ellátással, humanitárius segéllyel, ösztöndíjakkal. Nagy segítség ez, és lehetővé tette, hogy a magyar kormány is támogasson minket.

– A Hungary Helps Program is segíti már az érsekség kezdeményezéseit...

– Nagyra értékeljük a Hungary Helps Program és az Afréka Alapítvány munkáját. A Hungary Helps segít nekünk a nővérképző új épületét megépíteni. Ez egy fiatal iskola, négy éve jött létre, de nagyon jól működik, a régió egyik legjobb iskolája lett. Ahhoz, hogy megfeleljünk a nemzetközi szabványnak, több férőhelyre, új épületre volt szükségünk, de nem volt rá pénzünk, mert egyetemet is építettünk közben. A Hungary Helps sietett a segítségünkre ebben. Reméljük, folytatódik az együttműködésünk a jövőben is. Szeretnénk még az egyetemet is új épületekkel bővíteni.

Valerian Okeke érsek az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keretében megrendezett Afrika-napon a Szent István-bazilikában

– Érsek úr meghívott vendégként részt vett Budapesten az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Milyen élményekkel ért haza?

– Nagyon szép tapasztalat volt, különleges lelki élmény. Sok időm volt imádkozni, és szép volt mély spirituális légkörben lenni. Nagyon sokan jöttek el, a szertartások ünnepélyessége magával ragadó volt. Nagyszabású rendezvény volt remek szervezéssel, több mint kétezer önkéntessel; a szállást, a közlekedést, a biztonságot, mindent nagyon lelkiismeretesen terveztek meg.

– Hogy érezte magát Budapesten a magyar emberek között?

– Nagyon jól. Szívesen fogadtak, bárhová is mentünk. Nemcsak a kongresszuson, a katolikusok között, hanem útközben is, Fóton, Pécsen, mindenütt. Jó volt a gyerekek, az idősek között lenni, várták, hogy megáldjuk őket. Amikor véget értek a misék, fényképezkedtek velem az emberek, áldást kértek. Mély kapcsolat alakult ki a magyarokkal, ezt meg kell őrizni, ráadásul vannak lelki gyermekeim (diákok, papok – a szerk.), akik most ott tanulnak.

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír