Orvosmisszió a Szűzanya áldásával – Csókay András előadása a Párbeszéd Házában

Nézőpont – 2018. február 21., szerda | 14:51

Február 20-án este a Párbeszéd Házában „Egy idegsebész missziós orvos tapasztalatai a mai Afrikában egy katolikus kórházban” címmel Csókay András tartott előadást, hatalmas érdeklődés mellett.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Előadásának első részében Csókay professzor az idegsebészet és a misztika kapcsolatáról beszélt. Hétköznapi misztikának nevezte azt a mély, szemlélődő imádságot, ami által mindnyájan misztikussá válhatunk, eljuthatunk a legmélyebb valóságunkba, átélve a közvetlen istentapasztalatot, ami fantasztikus módon megerősíti az ember hitét. Erről orvosi kongresszusokon is tanúságot tesz, mert ez az igazság. A Jóisten az ő szerzőtársa, Ő sugallja neki az ötleteket. Eddigi munkássága során többször is megtapasztalta az ima erejét a gyógyításban.

A misztika erős istentapasztalat, „egyfajta találkozás a bennünk élő szentháromságos egy Istennel, különösen Jézussal, hiszen ő a megtestesült isteni személy, ő áll a legközelebb hozzánk” – mondta Csókay András. Hozzátette: Ugyanilyen találkozás történhet azonban a misztika világában Szűz Máriával, a szentekkel, de az örökkévalóságba költözött szeretteinkkel is, akik már az örök életbe, az Isten látásának közegébe kerülhettek. A nemzetközi hírű idegsebész tanúsága szerint éppen ez a legmélyebb énünkben való találkozás juttathat el minket a legigazabb valóság megismerésére, mely nem más, mint Isten és az ő szeretete, igazsága, irgalma.

A professzor idézte Jézus Krisztust: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Ezért nekünk, keresztényeknek nagyon jó utunk van, de el kell indulni hozzá befelé, s ez nehéz. Tanulni kell, gyakorolni, bátorság kell hozzá, mert szembe fognak jönni a „sötét” dolgaink is, ahogy haladunk énünk mélyébe. Találkozunk a kis egónkkal, ami „kívánságaiban és vágyaiban” egyaránt önző. Ki kell tartani csendben és imádságban, keresztülverekedve magunkat ezen a sötét rétegünkön, hogy megérkezzünk a legmélyebb valóságunkba, ahol esélyünk van a „találkozásra.” Ha azonban megijedünk attól, hogy milyen bűnös erők laknak bennünk, és visszafordulunk létezésünk felületére, akkor kimenekülünk ugyan a sötét hajlamainkkal való szembesülésből, de nem jutunk beljebb.

Beszélt a professzor a szenvedés teremtő erejéről is, idézve Szent Pál apostolt: „Erőnk az erőtlenségben van.” Felidézte, hogy tízéves Marci fia 2014. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén egy váratlanul rátört epilepsziás rohamában belefulladt a család kertjében lévő medence 20-25 centis vizébe. A tragédia után feleségével együtt a senki földjén érezték magukat; akarattal, értelemmel tudták, hogy Krisztus segíteni fog, de ezt érzelmileg sokáig nem érezték a szívükben. Fokozatosan jutottak el odáig, hogy ki tudták mondani: Nem tudom, Uram, hogy ez miért történt, de azt igen, hogy te szeretsz minket. S ha a tragédiát érzelmileg is elfogadjuk, akkor Jézussal a tragédia drámává szelídül. Ezt megtapasztalták a feleségével, és a hit magasabb fokára jutottak, misztikus tapasztalatokat éltek át. Csókay András hallotta, hogy a kis Marci az örök életből azt mondja neki: „Nyugodj meg, apu, Krisztus ölébe hullottam.” Máskor pedig a lelkében élő Krisztus így szólt hozzá: „Nem tudod, hogy velünk van?” Az állandó, elmélyült ima révén eljuthatunk a jobb lator helyzetébe, Isten jelenlétébe. Erre a lelkiségre a misszióban óriási szükség van – mondta Csókay András.

Az előadás második részében a nemzetközi hírű idegsebész orvosmissziós munkájáról beszélt. A közelmúltban érkezett haza Afrika legnépesebb országából, Nigériából, a déli országrészben fekvő, többségében keresztények lakta Onitsha városának Szent Borromeóról elnevezett kórházában gyógyított három hétig.

Felidézte, hogy 2016-ban elzarándokolt Međugorjéba, ahová meghívták egy tanúságtételre. Utána megismerkedett egy nigériai pappal, Francis Chiawával, és elkezdtek beszélgetni. A közös imádság után egyértelművé vált számára a Szűzanya hívása: szervezzenek Nigériába egy idegsebészeti missziót. Ez megtörtént, és most januárban már harmadik alkalommal járt ott, a szabadsága terhére végzett gyógyító munkát.

Csókay András szavaiból kiderült: az egészségügyi ellátás egész Afrikában tragikus. Nigériában van egy privát rendszer, ami nagyjából eléri a hazai egészségügy színvonalát, de ide az emberek körülbelül öt százaléka jut csak be. Azok, akik meg tudják fizetni az ellátást. Ez nagyon sok pénz. Emellett van egy állami egészségügyi rendszer, ami szintén fizetős, olyannyira, hogy még az akut esetekért is fizetni kell. Ez jóval olcsóbb, de még ez is sok a lakosság 70–80 százalékának. Nem kap ellátást, ha nem teszi le valaki a letétet. A keresztény többségű országokban – így Nigériában, ahol hatvan százalék a keresztények száma, és a Katolikus Egyház nagyon erős – létezik a Katolikus Egyház által működtetett kórházi rendszer, ahol szintén kell fizetni, de ott nincs az, hogy valakit bevisznek, és nem foglalkoznak vele. Ellátják a beteget, és a pénzt csak utána próbálják meg valahogy elkérni. Ez egy erős kórházi hálózat. Afrikában egymilliárd ember él, az idegsebészek száma 448, míg az 500 milliós Európában 10 ezer.

Csókay professzor sokkoló képeket mutatott vízfejű, agydaganatban szenvedő gyerekekről, a testet súlyosan torzító égési sérülésektől szenvedő fiatalokról, felnőttekről. Elmondta: az orvosmisszióval az a célja, hogy megszervezzen egy folyamatos nemzetközi idegsebészeti szolgálatot Afrikában. Egy éve ír leveleket az összes európai idegsebészeti társaság elnökének, hogy terjesszék ezt a missziós elképzelést. Ha a tízezer európai idegsebész adna az életéből évi két-három hetet, akkor ötszáz-hatszáz afrikai kórházban tudnának gyógyító munkát végezni. Jelen pillanatban tíz-tizenöt jelentkező van. Csókay András vezetésével megpróbálnak felállítani egy folyamatos idegsebészeti szolgálatot az Onitsha városát magában foglaló Anambra megyében, főleg a szegények számára.

A professzor előadásából egyértelműen kiderült, hogy Nigéria a végletek országa. Egyrészt elképesztő és hatalmas az igazságtalanság, másrészt virágzik a hitélet, a szegénység ellenére is. A kórházban, ahol Csókay András dolgozott, minden reggel 6-kor szentmise volt a személyzetnek, vasárnap körmenet, amin a betegek is részt vettek. A professzor szeretné, ha a Szűzanya áldásával folytatódna az általa megkezdett misszió. Emlékeztetett rá, hogy orvoskollégájával, a plasztikai sebész Pataki Gergellyel 2002-ben létrehozták a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítványt, amely Kalkuttai Szent Teréz szavainak szellemében végzi küldetését: „Nálam a szeretet cselekvést jelent.”

Mindazok, akiket érdekel a missziós munka, vagy bármilyen módon segíteni szeretnének, a www.cselekves.org honlapon érdeklődhetnek.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria