Párbeszéd a liturgiáról: Gyógyító találkozás

Ferenc pápának a liturgiáról írt apostoli levelében (Desiderio desideravi) az egyik kulcsszó a találkozás. A liturgia nem pusztán emlékezés a múltra: „Az Egyház kezdettől fogva tudatában volt annak, hogy itt nem az Úr Vacsorájának bármennyire is szent ábrázolásáról van szó. Ennek nem lett volna értelme” (DD 9). A keresztény hit ugyanis „vagy találkozás Ővele, aki él, vagy semmis” (DD 10).

A liturgia a valódi találkozás lehetőségét biztosítja számunkra a gyógyító Istennel. Hiszen „szükségünk van Őrá. Az Eucharisztiában és az összes szentségben biztosítva van számunkra a lehetőség, hogy találkozzunk az Úr Jézussal, hogy az Ő Húsvétjának ereje elérjen minket. Jézus áldozatának üdvözítő ereje, minden szava, minden gesztusa, tekintete és érzése eljut hozzánk a szentségek ünneplése által” (DD 11).

Ferenc pápa Szent VI. Pált idézi, aki szerint „a liturgia az Istennel való közösség első forrása, amelyben Isten megosztja velünk saját életét”; meghívás arra, hogy minden ember „megtapasztalhassa azt a leírhatatlan, megújító erőt, amely fellelhető, amikor velünk együtt hirdeti Isten dicséretét és az emberi szív reményeit Jézus Krisztus által és a Szentlélekben” (DD 30). Az életadó Lélek által összegyűjtött és megerősített „pünkösdi közösség az, amely képes megtörni a Kenyeret abban a biztos tudatban, hogy az Úr él, feltámadt a halálból, jelen van szavával, gesztusaival, Testének és Vérének felajánlásával. Ettől a pillanattól kezdve az ünneplés a vele való találkozás kiváltságos – bár nem kizárólagos – helyévé vált” (DD 33).

Az élő Krisztussal való találkozásoknak teret adó „liturgikus ünneplés megtisztít bennünket, hirdetve a hitben elnyert üdvösség ajándékának ingyenességét. Az eucharisztikus áldozatban való részvétel nem a saját érdemünk, mintha emiatt dicsekedhetnénk Isten vagy testvéreink előtt. (…) ez az Úr húsvéti misztériumának ajándéka, amelyet ha engedelmesen elfogadunk, újjáteremti életünket” (DD 20). Talán nem egy csapásra, hanem vasárnapról vasárnapra haladva, „útközben”, fokozatosan, szinte észrevétlenül.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír