Párbeszéd a liturgiáról: Hiszek

Nézőpont – 2021. november 21., vasárnap | 12:00

Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.

„A Szimbólum, vagyis a Hitvallás szerepe az, hogy az egész egybegyűlt nép a Szentírásból vett olvasmányokban és a homíliában kifejtett isteni szóra készséggel válaszoljon, és hogy – a Hitvallást liturgikus használatra jóváhagyott formában mondva – hitünk nagy igazságait felidézze és megvallja, mielőtt azoknak ünneplése a szentmisében elkezdődik.” (A római misekönyv általános rendelkezései, 67.)

Vasárnapokon és főünnepeken a keresztény gyülekezet ünnepélyesen megvallja hitét. Teheti ezt felváltva énekelve, vagy fennhangon, közösen mondva. Lehet a hosszabb, az úgynevezett Nicea–kononstantinápolyi hitvallás: azért hívják így, mert szövege a 325-ben tartott Niceai Egyetemes Zsinaton, valamint a 381-ben tartott Konstantinápolyi Egyetemes Zsinaton megfogalmazott hitletéteményt tartalmazza. Ez az a hitvallás, amely a hitét az apostoli folytonosságra alapozó egyetemes, Katolikus Egyházhoz kapcsolja a helyi gyülekezetet. Latin gregorián dallamra is ezt a hitvallást tudjuk énekelni. Kívánatos is lenne, hogy a Katolikus Egyház világnyelvén lehetőleg minél több hívő megtanulja. Ezért kiemelt ünnepeken akár az egyházközségekben is lehetne latinul énekelve megvallani a hitünket. Erre talán a Graduale romanumban található harmadik, ugyan kései keletkezésű, de fülbemászó dallamváltozat a legalkalmasabb, és ez is a legelterjedtebb.

Rövidebb és ősibb szöveg az Apostoli hitvallásé – ez is használható. Ez gyökereit a római Egyház keresztségi liturgiájában találja, és a legkorábbi szövegváltozatokat nagyon korán, már a 2. században használhatták: a kegyes hagyomány szerint maguk az apostolok adták tovább az első keresztényeknek. Ez a hitvallás mindenesetre római katolikus kereszténységünk eredetéhez repít vissza bennünket, a vértanúk Egyházának korába, amikor a hitet megvallani nem volt játékdolog, s arra figyelmeztet bennünket, hogy ma is egész életünk odaadását feltételezi a szóban megvallott hit.

A hitvallás harmadik formája a keresztségi hitvallás, amikor a liturgiát vezető püspök vagy pap kérdéseire válaszol a keresztelendő (ha értelmes korban van), valamint a hívő közösség: „Hiszünk!” A sátánnak való egyéni és közös ellenmondást követi, amely ugyancsak kérdés-felelet formájában történik. Ezt a formát a keresztelés liturgiájában használjuk, illetve azokon a szentmiséken, amelyekben keresztelőt is ünneplünk, kiváltképp a húsvéti vigíliában. A hitvallásnak ez a fókuszált, közös választ előhívó formája különösen alkalmas arra, hogy a közös hit örömét átéljük, és saját keresztségünk alapdöntéséhez visszatérjünk. Ez az a döntés, amit Isten Jézusban meghozott mellettünk. Annak a bennünket megelőző szeretetnek a döntése, amelyhez ma is hálás válaszunkkal csatlakozunk: „Hiszünk!”

Kép: swietatradycja.wordpress.com

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria