Párbeszéd a liturgiáról: Kezdőének (Introitus)

Nézőpont – 2020. szeptember 27., vasárnap | 12:00

Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.

Az otthonaikból felkerekedett és a templomban egybegyűlt keresztények ünneplése énekkel kezdődik. Erről így szól a misekönyvet bevezető rendelkezés:

„Midőn a nép együtt van, a pap bevonul a diakónussal és a szolgálattevőkkel, felhangzik a kezdőének. Ez az ének van hivatva megnyitni a szertartást, egységre hangolni az összegyűlteket, bevezetni őket a liturgikus időszak vagy ünnep misztériumába, továbbá kísérni a pap és a szolgálattevők bevonulását.” (Római misekönyv általános rendelkezései, 47).

Az éneknek eszerint valóban elidegeníthetetlen liturgikus funkciója van, nem pusztán az ünnep fényét emeli. Éppen ezért az introitus nem egy bármire lecserélhető ének. A szövege is a lényeghez tartozik. Vegyük sorra, mit is tesz velünk a kezdőének közös éneklése.

Egységre hangol: A közös hangot megtaláló, egymásra figyelve éneklő keresztények számára ez már a közösség egyik lényeges megnyilvánulása. Fontos, hogy tehetségéhez mérten mindenki részt vehessen az éneklésében, de senki ne tűnjön ki a hangerejével. Így lesz a sok helyről érkezett különféle emberekből liturgikus közösség.

Bevezet a liturgikus időszak vagy ünnep misztériumába: A közös ének összhangja a közös hit összhangját is megteremti. Az introitus szövege egyúttal értelmezi az ige liturgiájában aznap elhangzó szentírási szakaszokat. A kezdőénekek döntő többsége a zsoltárok könyvéből való, bár más ó- és újszövetségi könyvekből is származhatnak. Például advent harmadik vasárnapján, az úgynevezett Gaudete-vasárnapon Pálnak a filippiekhez írt leveléből hangzanak fel az örömre felhívó szavak. Jézus is imádkozta a zsoltárokat, idézi őket mint messiási küldetésének értelmezési kulcsát. A próféták és a Tóra mellett a zsoltárok jelentették az apostoli igehirdetés alapját: Jézust mint Messiást a zsoltárokon keresztül ismerik fel és ismertetik meg kortársaikkal. Már a kezdőének megmutatja, hogy Jézus alakját és üzenetét nem érthetjük meg az Ószövetség nélkül, és a két szövetség szétszakíthatatlan egységet alkot.

Képzett karvezetővel és összeszokott kórussal bíró egyházközségek, kellő felkészítéssel, énekelhetik a kezdőéneket a Graduale romanumban kiadott módon, latinul, gyönyörű gregorián dallamokon. Nem egy szerzetesközösség is ezt teszi. Jó gyakorlat, ha ilyenkor az énekelt szöveg magyar fordítása ott van a hívek kezében. A Graduale simplex egyszerűbb, gregorián által ihletett dallamait talán nagyobb eséllyel tanulja meg egy plébániai közösség. Az egyes vasárnapokra és ünnepekre az introitusok ma már magyarul is rendelkezésre állnak, és többféle dallammal forognak közkézen. A püspöki kar által jóváhagyott, a liturgikus időszak jellegének megfelelő más ének is énekelhető ilyenkor. Mégis, a legjobb, ha ezek megmaradnak gyülekező éneknek, és nem tekintünk el könnyen a kezdőének szövegétől, amely tartalmában és működésében is valóban összegyűjti a Krisztus-hívőket és egységet teremt közöttük.

Magyar Kurír 

Kapcsolódó fotógaléria