Pio atyával is előfordult, hogy hasznavehetetlennek érezte magát

Nézőpont – 2020. január 15., szerda | 20:10

Bár az ilyen lelki megpróbáltatások idején sokszor imádkozni sem tudott, mégis békét adott neki a meggyőződés, hogy az Úr nem haragszik rá.

Pio atya 1913-ban azt írta lelki atyjának azokról a sötét időszakokról, amelyeket időnként elszenvedett, hogy a fizikai és lelki fájdalmak „összeesküsznek”, hogy megkínozzák őt.

Azt is elpanaszolja, milyen súlyosan érintik imaéletét ezek a tapasztalatok: jóformán képtelenné válik az imára. „Próbálok legalább egy gondolat erejéig Istenre figyelni – nem mondanám, hogy »próbálok imádkozni«, mert az azért túlzás lenne –, de a jelenlegi állapotomban ez teljességgel lehetetlen.”

Pio atya elmondja, milyen erősen szembesül vele, hogy tele van hibákkal, hogy nincs benne bátorság, hogy „nagyon gyenge az erényben”, és gyengének bizonyul akkor is, amikor az ellenség támadásainak kellene ellenállni. „Ilyenkor egyre inkább meggyőződöm róla, hogy nem vagyok jó semmire. Mély szomorúság tölt el, és átsuhan rajtam a szörnyű gondolat, hogy talán tudtomon kívül önámítás áldozata lettem. Csak az Isten tudja, mennyire megkínoz ez engem!”

Azonban lelki megpróbáltatásai leírása után egy érdekes megállapítást tesz Pio atya: a fent leírt érzései ellenére is biztos abban, hogy nem bántja meg a szokottnál jobban Istent. „Biztosan mondhatom, hogy ebben az állapotomban nem bántom meg jobban Istent, mint egyébként, mert – hála az Égnek – soha nem vesztem el belé vetett bizalmamat.”

Amikor legközelebb „meglátogatja” őt az Úr, még fizikai fájdalmai is enyhülnek. „Az elmémet betölti a fényesség, erőt érzek magamban, és valamennyi jószándékom újjáéled, s még a fizikai bántalmaim is enyhülnek.”

Forrás: Aleteia.org

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír
(vn)

Kapcsolódó fotógaléria