Részvétel közösségvállalással – Solymári Dániel a Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi misszióiról

Több mint tíz éve jelentek meg első írásai humanitárius témákban a szubszaharai Afrika lelki és „fizikai” sebeiről, a tiszta vizet is nélkülöző kenyai, ugandai nyomornegyedekről, a szudáni háborúkról, a közel-keleti üldözöttekről, az arab tavasz utáni kárvallott, fenyegetett keresztényekről, a háborús övezetekből érkező menekültekről, a jobb élet reményében Európába vágyó, határainknál feltorlódott sorstalanokról, külső és belső migránsokról… Folyamatos terepi jelenléttel dolgozik; az orosz–ukrán háború kitörése óta is többször megfordult keleti szomszédunknál, a Szíriát is érintő törökországi földrengés után pedig már másnap a helyszínre utazott, hogy a nyolcágú kereszt jelével felvértezve az elsők között bizonyíthassa, a nyugati világ mégsem feledkezett meg teljesen a már eddig is sokat szenvedett szír embertársainkról. 

– Hogyan tudná összefoglalni az elmúlt tíz év eredményeit a szeretetszolgálat nemzetközi vállalásainak tükrében?        

– A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapításától kezdve aktív segítőként volt jelen a nemzetközi kríziseknél, legyen szó háborúkról, természeti katasztrófákról, szociális vagy társadalmi feszültségekről. Gondoljunk csak az 1989-es keletnémet menekültekre, a romániai forradalomra vagy a délvidéki háborúra... Ez az attitűd,

az élő és mély szolidaritásvállalás belső igénye a szomszédok, illetve a tőlünk távolabbi országok, népek problémái iránt kezdettől jellemzője a szervezeti karizmának.

A szeretetszolgálat nemzetközi munkája a 2010-es évek előtt azonban jellemzően reagáló, lekövető jellegű volt. Ha a világban emberi vagy természeti katasztrófa történt, a szeretetszolgálat az erejéhez mérten próbált segíteni; tette ezt gyakran állami megkeresésre, legtöbbször a külügyminisztérium felkérésére. Én ebbe a munkába kapcsolódtam be 2010-ben. Az első programok után az a felelősséggel járó megtiszteltetés ért, hogy koordináljam ezt a szakterületet. Azt tűztük ki célul, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Szuverén Máltai Lovagrend történelmi hagyományára építve kialakítsuk szervezetünk nemzetközi karekterét, méghozzá úgy, hogy a kor aktuális kihívásaira tudjunk érvényes és hatékony válaszokat adni. Ez konkrétan azt jelentette, hogy a reflektív, lekövető karaktert kezdeményező szerepvállalással váltottuk fel, és professzionalizáltuk a szeretetszolgálat nemzetközi szakterületét. Ehhez persze szükség van felkészült kollégákra, a minket körülvevő nemzetközi tér pontos megértésére, a problémák detektálására, az egyes segélynyújtási szakterületek különböző földrajzi területekhez történő hozzárendelésére és mindenekelőtt jó helyi együttműködő partnerekre.

– Kezdettől küldetésének érezte, hogy beszámolók, jegyzetek, kisebb-nagyobb tanulmányok formájában is reflektáljon a megéltekre. Az említett útkeresésről, a régi és új terepi munkákról, többek között az afrikai missziókról elsők között itt, az Új Emberben jelentek meg írásai. Milyen volt ez a 2015-ig tartó úttörő korszak?   

– Az első időszak az említett új szemléletű, dinamikusabb rendszer megalapozásáról, kiépítéséről szólt. A 2011-ben kirobbant, majd futótűzként terjedő és dominóhatást kiváltó arab tavasz geopolitikailag bizonytalan és veszélyes helyzetet teremtett a Közel-Keleten. Egy segélyszervezet azonban aktív harci szituációkban lényegében teljesen ellehetetlenedik, hiszen „eszköztelenné” válik. Az akkor már több mint húszéves múltra visszatekintő, aktív nemzetközi munkát végző Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetői ismerték a – ma Globális Délnek nevezett – fejlődő világ nehézségeit. A különösen sok sebből vérző szubszaharai Afrika például egy olyan térség, ahol stabilan alakíthattuk ki a kompetenciánkat. Kelet-Afrika egyébként pragmatikus módon került a látókörünkbe, tekintettel arra, hogy Nairobi egyfajta humanitárius központja volt a térségnek, valamint – a brit koloniális múltból fakadóan – Kenya, Tanzánia, illetve Uganda „angol nyelvű” területek, jól elérhetőek, és sok információ állt rendelkezésre a nagy múltú magyar afrikanisták szerepvállalásának köszönhetően. A helyi jelenlétünket előkészítő tájékozódó, ismerkedő munka másfél évig tartott; ezalatt sikerült kialakítanunk a partnerkapcsolati rendszerünket. Ez az időszak a magyar vonatkozású nemzetközi segélyezésnek egyfajta vadromantikus hőskora volt. Akkoriban az ilyen irányú tevékenységnek még nem volt meg az a fajta széles körű ismertsége és elismertsége, mint ma. Felelősségemnek éreztem, hogy a magyar társadalom és a politikum is tudomást szerezzen erről a munkáról.

A helyszíni „mélyfúrások” mellett folyamatosan keressük a mélyreható válaszokat, a segítségnyújtás legjobb formáit, módozatait, ami pedig már a tudományos munka világa.

Hálás vagyok, hogy néhány hazai orgánum partner volt ebben a gondolkodásban. Az Új Ember, az Élet és Tudomány és A Földgömb magazin rendszeresen felületet biztosított e témák kibontására. Tíz-tizenkét éve még partikuláris ügynek számítottak itthon a kenyai nyomortelepi viszonyok, a kelet-afrikai vízproblémák, a globális klímaváltozás következményei, a szudáni menekültek vagy gyerekkatonák sorskérdései. Mindezen tapasztalatok tematizálását, megosztását, közlését első perctől a küldetésem részének éreztem.

– Gyakran beszélünk arról, hogy milyen sűrű történelmi időket élünk. Egy évtized óta jóformán minden létező konfliktus, válsághelyzet, járvány, természeti katasztrófa, politikai és egyháztörténeti unikum-esemény párhuzamosan vagy átfedéssel játszódott/játszódik le. Régiónkban 2015-ben eddig ismeretlen, megoldásra váró helyzetet teremtett az újkori népvándorlás, a menekültek megjelenése. E sokrétű folyamatok, mondhatjuk, ki is kényszerítették a magyar máltaiak nemzetközi szolgálatának átalakulását, kiteljesedését, illetve a helyben segítés elve jegyében az adott viszonyokhoz való proaktív alkalmazkodást. 

– Valóban, mind politikailag, mind a szeretetszolgálat szempontjából mérföldkőnek számított a 2015-ös esztendő. A közel-keleti események eszkalálódása magával hozta a menekültkérdés megjelenését.

Mindenki számára kézzelfoghatóvá vált, hogy a világ távoli területeinek problémái mennyire gyorsan válnak a mi legközvetlenebb kihívásainkká is.

2015 őszén Budapesten és az ország déli határainál folyamatosan jelen voltunk, és gondoskodtunk a Magyarországon áthaladó menekültekről. Tettük ezt abból a megfontolásból is, hogy a Máltai Szeretetszolgálatnak és a lovagrendnek alapélménye a menekültekkel való szolidaritás. Majd miután Szíriában enyhült a háború intenzitása, először Libanonban és Jordániában, később Szíriában lényegében a nulláról indítottuk el a konfliktus miatt megszakadt partnerkapcsolatok újraépítését, azzal pedig egy újrafogalmazott jelenlét lehetőségét. Mivel Szíriában nem voltak széles körben aktív máltaiak, más egyházi partnereket kellett keresnünk ahhoz, hogy elkezdhessük a közös munkát; az első és egyetlen magyar segítő szervezetként, még az aktív harci cselekmények közepette. Ennek eredményeként a háborút követően a felszabadított Kelet-Aleppóban egy kórházat kezdtünk fejleszteni, majd átépítéssel bővíteni. Ezt a programot aztán számos egyéb követte.

– A komplex társadalmi változások, átalakulások persze túlmutattak a Közel-Kelet politikai és földrajzi határain, így a szeretetszolgálat nemzetközi vállalásai időközben másfelé is kiterjedtek. Mondana példákat?   

– A világban felerősödő, mélyülő szociális problémák olyan új és tőlünk igazán távoli területekre is elszólítottak minket, mint a latin-amerikai térség. Az ottani, szélsőséges baloldali kormányok intézkedései miatt nehéz helyzetbe került magyarságot karoltuk fel. A távolabbi Keletre tekintve pedig az üldözött pakisztáni keresztényeket segítettük. A politikai strukturális problémák érzékelésén túl egyre világosabban látszott, hogy sok helyen valóban a keresztény közösségek lettek a legfőbb kárvallottak; a szubszaharai térségben, a Közel-Keleten és Ázsia egyes területein.

Az üldözött keresztények megsegítése már akkor egy külön elköteleződés, afféle fókuszpont lett nálunk, amikor erről a problémáról még alig esett szó Magyarországon, nem is beszélve Európáról.

– A februári dél-törökországi földrengés után a hazai karitatív szervezetek közül elsőként, de világviszonylatban is a leggyorsabb reagáló segélyezőként jelent meg Szíriában a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Az elmúlt években mély és szoros kapcsolatot alakítottak ki a helyi egyházak képviselőivel, szerzetesekkel, de civilekkel is. A szíriaiak rendkívül hálásak a magyar segítségért, rengeteg pozitív visszajelzést kaptak, sőt pártfogó, koordináló munkájukat magas szintű egyházi kitüntetéssel, illetve kinevezéssel is honorálták. 

– A szeretetszolgálat a Közel-Kelet, a tágabban értelmezett a Szentföld majd minden országában próbál – a lehetőségek szerint – aktívan segíteni. Libanonban a helyi máltai szervezettel több programban együttműködtünk, Észak-Jordániában menekülttáborokban dolgoztunk, a Palesztin Autonóm Területeken a betlehemi Szent Család Kórházat támogattuk. Szíria esetében azért éreztük a különös elköteleződést, mert az arab tavasz következtében kitört háború rendkívül mélyen érintette ezt az országot, s talán máig ez a legtöbb sebből vérző térség a Közel-Keleten. Ez a szerepvállalás sorsközösségvállalásból fakadó cselekvő, segítő szolidaritás a részünkről. 2014-től a helyi keresztény egyházakkal szoros együttműködésben számos programot hajtottunk végre Aleppóban, Homszban, más városokban és vidéken is ars poeticánk, a helyben segítés jegyében. A célunk, ha tetszik, a „módszerünk” kettős: egyrészt a helyi kérdésekre a helyiekkel közösen adunk választ az ottani igények szerint, másrészt a helyi adottságokra építve erősítjük a meglévő képességeket, és növeljük a kapacitásokat. Mindez csak a helyi szervezetek támogatásával valósulhat meg. E dinamikát a koronavírus-járvány egy időre lelassította, de meg nem szakította. Azóta ismét újult erővel vagyunk jelen Szíriában. Munkánk elismeréseképpen 2021-ben Győri-Dani Lajos ügyvezető alelnökkel az a megtiszteltetés ért, hogy Damaszkuszban Youssef Absi melkita görögkatolikus pátriárka a Jeruzsálemi Szent Kereszt Rend nagykeresztjével tüntetett ki bennünket. Megható gesztus volt a szírek részéről, hogy március 15-ére, nemzeti ünnepünkre időzítették az átadást. 2022-ben az ország újjáépítésében, a helyreállításban nagy szerepet játszó szíriai karitász püspök-elnöke, Jean-Abdo Arbach – szintén Győri-Dani Lajossal együtt – elnöki főtanácsadónak nevezett ki. A szíriai karitász történetében először fordult elő, hogy európaiak kaptak ilyen jellegű felkérést.

– A Brit Királyi Földrajzi Társaság tagja, a Szuverén Máltai Lovagrend megbízásából Jordániában az ammáni nagykövetség első beosztottja. Mindezen bizalmakra pedig a Ferenc pápa által adományozott Szent Szilveszter Rend tette fel a koronát. A lovagkeresztet, az igazoló oklevelet március 17-én, a budapesti prímási palotában vehette át Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsektől. Szentszéki méltatói azt emelték ki, hogy a Katolikus Egyházban különleges diplomáciai, geopolitikai tudással és tapasztalattal rendelkezik. Mondhatni, az is egyedülálló, hogy valaki az Egyház nemzetközi kapcsolatai érdekében végzett kiemelkedő nemzetközi munkájáért egyidejűleg részesül a nyugati és a keleti Egyház világiaknak adható legmagasabb szintű elismeréseiben.

– Nagy megtiszteltetésnek éltem meg ezeket a visszajelzéseket.

Ugyanakkor ez nem csupán nekem, hanem a szeretetszolgálat egészének szóló elismerés. És ez nem csak kincstári udvariasság. Kiváló kollégáim vannak, akik nélkül a Máltai Szeretetszolgálat nem lenne az, ami.

Mára mind a szubszaharai térségben, mind a Közel-Keleten nagyon erős és aktív a szeretetszolgálat jelenléte. A terepi munkán, a segélyezés gyakorlati megvalósulási formáin túl a nemzetközi kapcsolatokkal összefüggő szakmai, tudományos reflexió is mind meghatározóbbá vált a tevékenységünkben. Erre figyelt fel az Apostoli Szentszék, a szíriai melkiták és a Keleti Egyházak Kongregációja, amelynek tavaly nyugdíjba vonult prefektusa, Leonardo Sandri bíboros a szíriai nunciussal, valamint a szíriai melkita pátriárkával és Erdő Péter bíborossal egyetértésben terjesztett fel a Szent Szilveszter Rendre. Ez azért is megindító számomra, mert a felterjesztés konszenzusában egyfajta közösség nyilvánult meg, mutatva, hogy ezt a fajta szerepvállalást, ezeket az erőfeszítéseket, kezdeményezéseket a keleti és nyugati Egyház egyaránt értékeli. Sokat jelent számomra, hogy e rangos kitüntetést az ilyen téren rigorózus Ferenc pápa adományozta, akit hozzám nagyon közel álló, a gondolkodásmódomat meghatározó egyházfőként tisztelek, és akinek a működését az adott történelmi kor összefüggésében különösen jelentősnek érzem.

A kitüntetés azt erősítette meg bennem, hogy egy keresztény, katolikus világi szereplő is részt vállalhat a nemzetközi térben zajló globális folyamatok alakításban, lényegileg hozzájárulva azokhoz.

Korunk véleményformálói ugyanis azt sugallják, hogy hatásgyakorlásra kizárólag a politika, az üzleti élet és a média szereplőinek van módja, lehetősége. E kitüntetés is megmutatta, hogy ez nem feltétlenül van így. A Katolikus Egyház – ami kívülről nézve sokszor úgy látszik, mintha csak valamiféle jámbor valóságként lenne jelen a világban – igenis jelentős szerepet tölthet be ezen a téren is. Analógiaként, vagy inkább e gondolat folytatásaként jegyzem meg: magyar katolikusként rendkívül megtisztelő, hogy mégis egy kis ország képviselőjének tevékenységére figyeltek fel, amit érdeminek ítélt az Apostoli Szentszék és e nemzetközi tér. 

– Az elmúlt évtizedben sokat, sokfelé publikált, több könyv szerkesztésében, megírásában közreműködött, rendszeresen hívják rádió-, tévéműsokba. Időközben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat weboldalt hozott létre nemzetközi munkájának bemutatására, Máltai Tanulmányok címen pedig tudományos folyóiratot indítottak, amelynek Ön a főszerkesztője. E különböző fórumokon rendre kitér Ferenc pápa üzeneteire, különös tekintettel azokra a gondolatokra, kérdésekre, cselekvési irányokra, amelyek a „peremen élőket”, a szükséget szenvedőket, a menekülteket, üldözötteket érinti.

– Különösen fontosnak tartom az írásos reflexiót, munkánk mélyrétegének feltárását és felmutatását. Így például Ferenc pápa közelgő apostoli látogatására készülve a Vigilia Kiadó gondozásában jelenik meg egy, a Szentatya migrációs politikájáról szóló tanulmánykötet, amelyben a pápa menekültek világnapjára írt beszédeit diskurzuselemző módszerrel elemeztem, az elmúlt évtized alatt megformált menekültpolitikájának összefüggésében. Azt a kérdést igyekeztem megválaszolni, hogy a markáns, olykor radikális hangján túl van-e a pápának saját menekültügyi politikája. És ha van, az mennyire esik egybe az Apostoli Szentszék, illetve a korábbi pápák migrációval kapcsolatos irányvonalával.

– Visszatérnék még a Szent Szilveszter Rendre, ami a megtiszteltetés mellett nyilván nagy felelősséggel is jár. A második világháború óta kevesen kapták meg ezt a kitüntetést; ilyen korán, negyvenévesen pedig, úgy tudom, eddig senki. Hogyan tekint minderre?

– A kitüntetés magyar aspektusát emelném ki újra. Lehetőségként és egyfajta eszközként tekintek rá abból a szempontból, hogy a Katolikus Egyház, illetve hazánk legnemesebb hagyományai szerint Magyarország szolidáris arcát tudjam megmutatni e sajátos nemzetközi összefüggésében. Több ez, mint országimázs. Magyarország segítő közreműködésének, közvetlen részvételének lehetőségét szimbolizálja számomra a Szent Szilveszter Rend. Azért dolgozom, hogy még inkább ki tudjuk venni a részünket a világ társadalmi problémáinak kezeléséből. Bízom abban, hogy az erre vonatkozó ajánlatainkat, Magyarország építő, jóakaró, megoldásokat kereső szándékát még inkább elfogadják és befogadják a nemzetközi szereplők is.

– Végezetül, mit érez személyes ars poeticájának, a segítő, humanitárius diplomácia lényegének?

– A humanitárius diplomácia egyik legfontosabb sajátja és egyúttal nehézsége – ellentétben talán a klasszikus diplomáciával –, hogy nagyon komoly terepi jelenléttel és a rászorulók, kárvallottak javát szolgálva gyakori konfrontációval jár. Hiszen nekünk érvényesítenünk kell az érdekeiket, és gyakran valóban sorsok, életek múlnak a munkánkon. Ez roppant nehéz és megterhelő. Személyes érintettségem összefüggésében pedig a keresztény segítő szervezetek, szakemberek, politikusok munkájának egyik lényegi karakterét és felelősségét emelném ki.

Nekünk akkor is vigasztalnunk kell, amikor éppen mi magunk is vigaszra szorulnánk. És ez olyasvalami, ami csak krisztológiai távlatból értelmezhető, ehhez csak a Paraklétosztól, az Örök Vigasztalótól nyerhetünk erőt.

Szerző: Pallós Tamás

Fotó: Kovács Bence, Solymári Dániel

Magyar Kurír 

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. április 30-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.