Spányi Antal püspök: Öröm lesz, ha a hívek visszatérhetnek a templomokba

– Püspök úr, miként fogadta Ön s miként az egyházmegye papsága a márciusban kihirdetett veszélyhelyzetet, illetve annak a magyar Egyházra gyakorolt hatását?

– Mindannyiunkat nagyon meglepett az a helyzet, amellyel idehaza is viszonylag gyorsan szembesültünk a világjárvány kapcsán. Bevallom, korábban, az első hírek hallatán magam sem gondoltam ezt ennyire komolynak. Aztán láttuk, Európában is mennyire súlyos helyzet alakult ki. A papság, úgy érzem, megértette a veszélyhelyzetet, és igyekeztek alkalmazkodni a körülményekhez. Nagyon sokfelé sikerült megteremteni az online miséknek a lehetőségét, ezzel éltek is a papok. Úgy látom, a hívek ezt örömmel vették, szívesen kapcsolódnak be ilyen formában a liturgiába, nyilván legtöbb helyen egy-egy vasárnapi szentmisébe, de nagy örömmel tapasztalom, hogy sok papunk online katekézist is tart. Beszélnek hitről, imádságról, a keresztény életről. Szerintem mindez nagyon pozitív kezdeményezés.

– A közelmúltban az állami hatóságok Budapest és Pest megye kivételével némileg enyhítették a járványügyi szabályokat. Ön mint az egyházmegye vezetője úgy rendelkezett, hogy a korábbi egyházi rendelkezések maradnak érvényben, tehát továbbra sem lehet például nyilvános szentmiséket mondani.

– Igen. A jelen helyzetben a Székesfehérvári Egyházmegyében kénytelenek voltunk meghosszabbítani azt az időt, amelyben nem szabad nyilvános szentmisét bemutatni. Egyeztettünk Erdő Péter bíboros úrral és a váci megyéspüspök úrral, Marton Zsolttal is, hiszen egyházmegyéink olyan egységet alkotnak, melyeknek pasztorációs szempontból fontos az összehangolása. A Székesfehérvári Egyházmegyéhez tartozik például Csepel, amely Budapest egyik kerülete. Ott a fővárosra és Pest megyére kiadott szigorúbb rendelkezések maradtak érvényben. A Duna túlsó partján azonban már lehetne nyilvános szentmiséket bemutatni.

A szigetiek közül bizonyára sokan átkeltek volna a Dunán, és részt vettek volna a szentmiséken. Ez megítélésem szerint veszélyes és méltatlan lett volna.

E jelenséget neveztük mi „miseturizmusnak”, melyet negatív jellenségnek gondoltunk. A miseturizmus magában rejti a fertőzések esetleges továbbadását. Azt is figyelembe vettük, hogy Fejér megye az ország harmadik legfertőzöttebb területe, tehát nekünk különösen fontos vigyáznunk egymásra. Azt pedig nehéz megoldani, hogy a szentmisén másfél méternél ne legyenek közelebb egymáshoz a hívek. Most ki kell bírnia ezt mindenkinek.

– Mit gondol, a hívek hogyan élik meg a bezártságot, azt, hogy nem mehetnek templomi misékre, nem áldozhatnak?

– A hívek, nagy örömömre, egyre gyakrabban nem csupán azt kérdezik, mikor áldozhatunk, hanem azt is, mikor gyónhatunk már. Számomra ez nagy öröm, egyben fontos jel is. Mindig arról beszélünk, hogy nem áldozhatunk, de arról, hogy a szentáldozáshoz hozzátartozik a szentgyónás is, gyakran elsikkad, a háttérbe szorul.

– Pünkösd környéke a bérmálások, de az elsőáldozások időszaka is. Most nem lehet felkészítést tartani. Mi lesz a bérmálásra készülőkkel?

– A bérmálásra, elsőáldozásra való felkészítések valóban megszakadtak. A kitűzött időpontokban nem lehet megtartani ezeket az ünnepeket. Ha majd újból mondhatunk nyilvános miséket, folytatni kell a közvetlen felkészítéseket is.

A katolikus iskolákban a fiataloknak az online tanítás részeként, az órarendbe illesztve zajlik a bérmálással kapcsolatos felkészítése. Ezekben az intézményekben megengedem, hogy a bérmálást kiszolgáltassák az iskola kápolnájában, vagy, ha az kicsi, akár a tornateremben is – megteremtve a méltóságteljes körülményeket és figyelembe véve a távolságtartás szabályait. Azt szeretném, ha majd az iskolák megnyílnak, intenzív előkészítés után ne maradjon el a bérmálás, mert ha a fiatalok kikerülnek az iskolából, más intézménybe mennek tanulni, nehéz lesz már őket összegyűjteni.

Akik pedig a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alatti elsőáldozásra készültek, azokat is elsőáldozáshoz kell engedni. Javaslatom szerint, amennyiben a járványhelyzet megengedi, ősszel ezt a plébániák szervezik majd meg. Azt is szeretném, hogy aki akar, szeptember második felében jöjjön el Bodajkra, ahol egy ünnepélyes vasárnapi szentmise keretében együtt lehetnének elsőáldozók. Az egyházmegye területén mi komolyan készültünk a kongresszusra tervezett közös elsőáldozásra. Ha ez a csapat kívánja, én nyitott és kész vagyok ennek bodajki megtartására. Ha valaki inkább a saját plébániáján szeretne elsőáldozó lenni, akkor azt is megteheti majd. Én azonban felajánlom mindenkinek a közös ünnep lehetőségét.

– A veszélyhelyzetben a hívek csak a világháló segítségével vehetnek részt szentmiséken, amint püspök úr mondta, ott hallhatnak katekézist is. Ez nem kényelmesíti el az embereket?

– Az online térbe helyezett lelkipásztori munka sok előnnyel, de sok veszéllyel is jár. Hallottam olyan rendszeresen templomba járó, mélyen hívő megnyilatkozását is, hogy milyen jó, kényelmes és szép az online mise, ezt meg kellene hagyni, hiszen a rádió, televízió is közvetít szertartásokat, milyen jó lenne a későbbiekben is ezzel élni. Félek, van egy réteg, aki ezt megszerette, kényelmesnek találta. Őket meg kell szólítani, vissza kell hívni a plébániára, mert szükséghelyzetben lehet online misét hallgatni, de ez nem megoldás. A vasárnapot nem így kell megszentelni. Persze arról is kapok híreket, hogy sok család nagyon szépen megszervezi az otthoni misehallgatást. Papok biztatására családi oltárt készítettek, a kisebb gyerekek mintegy ministrálnak a misén. A családok egy része ebben a kényszerű helyzetet próbálja így átvészelni.

Úgy gondolom, azért a nagy többségnek öröm lesz a templomba visszatérni, rátalálni az egykori békére, meghittségre, rátalálni a papjukra.

Meggyőződésem, hogy az is nagy élmény lesz, ha az emberek újból a megszokott közösségben lehetnek, találkozhatnak egymással. Többen mondták, nagyon várják már a közös imádságokat is. Én tehát bízom abban, hogy a jelenlegi állapot az Egyház belső életében a járvány elmúltával megerősödést fog hozni a hívek lelkében, a hívek és a papok kapcsolatában is. Ezt szeretném, ebben remélek, és ezért imádkozom.

– Püspök úr a Katolikus Karitász elnöke is. Miként befolyásolja munkájukat a világjárvány?

– Nagy kihívást jelent számunkra. A Karitász fel volt készülve katasztrófahelyzetekre: földrengésre, árvízre, ahol intenzíven tudunk segíteni. A járvány újfajta helyzetet teremtett, hiszen az embereket nehéz megközelíteni, mindenkitől az előírt távolságot kell megtartanunk. Így kellet azokat az utakat megtalálnunk, amelyeken segíteni tudunk. Istennek hála, ez is sikerült. Elsősorban a nagy, központi segélyek szétosztásában, az eszközök megfelelő helyre való eljuttatásában kaptunk fontos szerepet, melyekben magam is részt tudtam venni. A fertőtlenítők, maszkok, védőfelszerelések eljuttatása szinte napi feladata lett a Karitász munkatársainak. A plébániai önkéntes munkatársak serege pedig az időseket próbálja segíteni, a bevásárlástól kezdve a gyógyszerek kiváltásán át mindazzal a lehetőséggel élve, amire a jelen helyzet és a törvények módot és lehetőséget biztosítanak. A rájuk bízott, egyedülálló időseknek úgy is gondját viselik, hogy telefonon beszélgetnek velük. Ez sokszor hatalmas segítség, hiszen a magányt feloldják, megteremtik a külvilággal való kapcsolatot. Mindez azért is nagyon fontos, mert ezeket az embereket a bezártságban még kevesebb inger éri, amelytől sokan szenvednek, mentális egészségüknek se tesz jót. Egy telefonhívás, egy vidám hangú beszélgetés oldani képes a magány gyötrő érzését, hiszen mindenki örül, ha beszélnek vele, ha nem felejtik el, ha érzi: nincs egyedül. E beszélgetések a kegyelem pillanatai is lehetnek, ha még Isten szeretetét is továbbítani tudjuk.

– Említette, hogy sokan várják már a találkozást, a közös imádságot. Reményének adott hangot, hogy a járvány elmúltával a hívek és a papok kapcsolata még erősebb lehet majd, ezt reméli, ezért imádkozik…

– Igen, ebben reménykedem. Egyben köszönöm a papoknak és a híveknek is a megértést, hogy akár az állami, akár az egyházi, egyházmegyei előírásokat betartják. Kérek mindenkit, hogy közösen, reménnyel szívünkben tekintsünk abba a jövőbe, melyet a Jóisten szeretettel készít nekünk.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír