Szabó Ferenc SJ recenziója Hogyan akarta Amerika megbuktatni a pápát? című új kiadványunkról

A La Croix francia katolikus napilap vatikanistája, N. Senèze „puccsként” mutatja be az amerikai ultrakonzervatív katolikusok támadását Ferenc pápa ellen, akik manipulálták a volt washingtoni nuncius, Carlo Maria Viganò érsek hosszú (tizenegy oldalas) „tanúvallomását” (megjelent 2018 nyarán a Verità című napilapban).

A Vatikán belső ügyeit jól ismerő C. M. Viganò vádolja az előző pápák közvetlen munkatársait (név szerint Sodano és Bertone bíborosokat) és más vatikáni főpapokat, akik eltussolták, alaptalan pletykának nevezték a római központba beérkező valós feljelentéseket papok szexuális visszaéléseiről, botrányos ügyeiről (például a 30 évig húzódó Maciel-botrány, homoszexuális kapcsolatok a kléruson belül és kiskorúak ellen elkövetett visszaélések). Senèze főleg egy ügyet, a homoszexuális Theodore McCarrick amerikai bíboros vétkeinek elkendőzését részletezi. Különös, hogy a felelős főpapokkal együtt Ferenc pápát is vádolja, sőt lemondásra szólítja, pedig – más elhúzódó botrányos ügyekkel együtt – ezt is éppen ő oldotta meg radikálisan.

Senèze azon a véleményen van, hogy a nuncius manipulált vádirata mögött konzervatív főpapi csoport (az USA-ban például R. Burke bíboros, Mgr. Ch. Chaput), a Kolumbusz-lovagok, továbbá gazdag, filantróp világiak (például Tim Busch) és jobboldali politikai hatalmak támadása ismerhető fel – ezt bőven dokumentálja is (az egész 3. és 4. fejezetben). Egyes tájékozott szakemberek (például Fédéric Martel francia újságíró) szerint azonban túlzás puccsról, összeesküvésről beszélni, hiszen Ferenc pápa kritikusai, ellenfelei elenyésző kisebbséget alkotnak.

Az olasz vatikanista, Andrea Tornielli (akire egyébként N. Senèze is hivatkozik) már korábban helyesen állapította meg:

Én nem használnám az ’összeesküvés’ szót, hanem inkább „politikai médiaműveletnek” nevezném ezt a mozgolódást.

Ugyanis előre eltervezték a „műveletet” olasz újságírók és amerikai médiaigazgatók, akik nyilvánosan elmondták, hogy részt vettek e dokumentum megírásában, és előkészítették terjesztését. Továbbá ezt a „műveletet” támogatja az Egyházon belüli ultrakonzervatívok kis csoportja (főleg, de nem kizárólag az USA-ban), akik aláássák a Szentatya szolgálatát (1). Nem is a szexuális visszaélések okán, hanem mert nem tetszik nekik Ferenc pápa tanítóhivatala, lemondását akarják, és új pápaválasztást.” (E csoport egyenesen eretnekséget szimatol a pápa különböző megnyilatkozásaiban – modernizmussal vádolják.)

Tornielli két tényt említ. „Ezek a konzervatívok mindig az első sorban álltak, hogy megvédjék a hagyományos családot, de furcsa mód nem volt semmi problémájuk, hogy támogassák ezt a médiában bombaként ható dokumentumot éppen akkor, amikor (2018. augusztus 26-án) Ferenc pápa Dublinban a családot, a férfi és nő közötti házasságot ünnepelte. Ebből megértjük, hogy ezeknek a személyeknek, még ha püspökök és teológusok is, valójában nem számít a család és a család védelme. Ezt csak a politika szempontjából teszik. A második tény – folytatja Tornielli –, amely engem durván megbotránkoztat: látom/olvasom néhány USA-beli ultrakonzervatív püspök reakcióját rögtön a vádirat közzététele után. Rögtön állást foglalnak, sőt levelet intéznek híveikhez, azt állítva, hogy Viganò hiteles személy, és hogy vizsgálatot kell indítani.”

Csupán néhány püspök támogatta a Viganò-féle dokumentumot, amely a pápa példaadó lemondását követelte, semmit sem szólva a nagy többség pápa melletti szolidaritásáról.

Senèze könyve hiteles összeállítás Ferenc pápa védelmében; de sok újat már nem közöl Vatileaks 1–2. után (2.).

Hiányolom a mélyebb reflexiót a katolikus egyházat megosztó „konzervatívok–progresszívek” viszályáról, a Benedek pápát és Ferenc pápát szembeállítók felületes médiaharcáról, amit a közelmúltban bemutatott Két pápa című film körüli véleménycsata is jelzett. Valójában a II. vatikáni zsinat korszerűsödést sürgető határozatainak recepciójáról van szó: ezt képviseli – VI. Pál, II. János Pál és XVI. Benedek nyomán – Ferenc pápa tanítóhivatala is.

Ferenc pápát a helyes tanfejlődést tanító, nemrég szentté avatott Newman bíboros gondolatai vezérelik: a konvertita bíboros amikor „változásról” beszélt, valójában mélyreható „megtérésre” gondolt. Nagy figyelmeztetés ez azoknak a merev rendelkezésekhez ragaszkodó, szélsőséges „integralistáknak”, akik megrekednek a trienti zsinatnál, vagy a modernizmust elítélő X. Piuszra hivatkozva Ferenc pápát modernistának, sőt eretneknek bélyegzik meg.

Newman számára a változás a Szentlélektől ihletett megtérés, vagyis belső átalakulás volt. Idézem Ferenc pápát: „Newman neve emlékezetünkbe idézi az egyik közismert, szinte aforizmává vált kijelentését, mely A keresztény tanfejlődés című munkájában olvasható, s amely történelmileg és lelkileg a katolikus egyházba való belépésének útkereszteződésében áll. Azt mondja: »Itt a földön az élet változás, a tökéletesség pedig sok átalakulás eredménye.« Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a változásra magáért a változásért törekednénk, vagy hogy a divatot követjük, hanem meggyőződésünk, hogy a fejlődés és a növekedés a földi és az emberi élet jellemzői, a hívő ember látásmódjában pedig mindennek a középpontjában Isten maradandósága áll.”

Szerencsére a katolikusok nagy többsége, a hívő keresztény nép szeretettel ragaszkodik Ferenc pápához, aki munkatársaival és az egész Egyházzal együtt keresi mindazt, ami szükséges, hogy hűségesen megéljük az evangéliumot. Látják, hogy Ferenc pápa elkötelezte magát a békéért, a népek közötti barátságért, élesen elítéli a fegyvergyártást/háborút, leleplezi a pénz bálványozását, Európa és a világ új megosztása helyett a világegységet igyekszik elősegíteni. Nemcsak a keresztények, hanem a nagy vallások hívei, sőt nem hívők kis rokonszenvvel tekintenek Ferenc pápa szolgálatára. Bizton remélhetjük, hogy az ultrakonzervatívok kis csoportjának nem sikerül „megbuktatni a pápát”.

JEGYZETEK

(1) Az amerikai ultrakonzervatívok egyébként támogatják a Ferenc pápát bíráló Sarah bíborost is (például a Kolumbusz Lovagok finanszírozzák könyvei kiadását). Magyar fordításban is megjelent nemrég a Szívünk mélyéből című munka a cölibátusról, amely szintén példa a manipulálásra. Georg Gänswein érsek, XVI. Benedek titkára megszólalt az ügyben, és kérte Sarah bíborost, hogy töröltesse Benedek nevét mint társszerzőt a kötetből, és töröljék az aláírását is a bevezetőből és az utószóból.

(2)  Vatileaks 1–2. A kiszivárogtatott vatikáni titkos iratokat közzétette: Gianluigi Nuzzi, Őszentsége XVI. Benedek titkos iratai. Art Nouveau, 2013; Uő. Via Crucis, Chiarelettere, Milano, 2015. Ez utóbbi dokumentáció feltárja, milyen ellenállásba ütközik Ferenc pápa reformtörekvése a Római Kúrián belüli mulasztások (például IOR-pénzmosások, Maciel-botrány, pedofilügyek rendezése) és hatalmi harcok miatt. Az egyházreformra vonatkozó alapvető dokumentumait, megnyilatkozásait egy kötetbe gyűjtötte a La Croix című katolikus napilap szerkesztősége Dominique Grenier atya, főszerkesztő fontos bevezetésével: Pape François, Réformer l’Église, Bayard, Paris, 2018.

Forrás: Jezsuita.blog.hu

Magyar Kurír