Székely János: Európának csak addig van jövője, amíg a zsidó-keresztény forrásból táplálkozik

Nézőpont – 2019. november 12., kedd | 20:01

A Keresztény–Zsidó Tanács november 14-én konferenciát szervez a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán Az európai kultúra zsidó-keresztény gyökerei címmel. Ennek kapcsán kérdeztük a tanács társelnökét, Székely János szombathelyi megyéspüspököt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottságának elnökét.

– Miért fontos, mi a célja a konferenciának?

– A kereszténység és a zsidóság története kétezer év alatt nagyon sok konfliktussal, fájdalommal, összeütközéssel is járt a testvériség és az egymás megbecsülése, segítése gyakori példáin túl. Így van ez a magyarországi zsidóság történetében is, azzal együtt, hogy a magyar kultúrának és történelemnek hatalmas alakjai kerültek ki a zsidóság köréből. Gondolhatunk Radnóti Miklósra, Rejtő Jenőre, de akár Zwack Péterre és még nagyon sokakra. Sajnos jelen volt az előítéletek és ellentétek számos megnyilvánulása is. Gyakran Magyarország jelenkori problémáinak, feszültségeinek mélyén is rejtőzik valami ebből a történelmi örökségből. Nagyon fontos gyógyítani ezeket a sebeket, megismerni a történelmünk valós tényeit, megismertetni ezeket a fiatalokkal, és építeni a társadalmunkban a kölcsönös tiszteletet, jó akaratot.

A jelen konferencia címe, „Minden forrásom belőled fakad” – Az európai kultúra zsidó-keresztény gyökerei arra is utal, hogy a nyugati kultúrának az egyik legjelentősebb gyökere a Biblia, a közös zsidó-keresztény örökség, ezen alapszik a jogrendünk, az értékrendünk, de ebből a gyökérből fakadtak az ingyenes iskolák, kórházak, akár még az óriási technikai és tudományos fejlődés is, ami a nyugati kultúrát ennyire életerőssé tette. Jelenleg mintha nagyon sokan elfelejtenék azt, hogy ez volt az éltető gyökér, ami a kontinensünket táplálta, és ha ettől elszakadunk, akkor a kultúránk megbetegszik és elhal. A konferencia egyik célja, hogy ezt is világossá tegye minél többek előtt, hogy Európának csak addig van jövője, ez a szép és élhető világ, amit magunk körül látunk, addig tud megmaradni, amíg a kultúránkat létrehozó éltető forrásból táplálkozni tudunk.

– A rendezvény mottója a jövőre Budapesten megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelmondata: „Minden forrásom belőled fakad”. Van összefüggés? Ez lehet a közös kiindulási pont?

– Az eucharisztikus kongresszus jelmondata egy zsoltárvers. A 87. zsoltár pedig arról szól, hogy minden nemzet fölismeri majd Isten ajándékát, azt a kincset, amelyet a Biblián keresztül adott, az ószövetségi Isten népén keresztül, és aztán az idők teljességében Krisztuson keresztül – mind fölismerik majd, hogy a forrásaik innen fakadnak. A kongresszus kontextusában pedig mindez azt jelenti, arra is utal, hogy Európának forrása ez az isteni kinyilatkoztatás, ez az az éltető gyökér, amelyből táplálkoznia kell. A II. vatikáni zsinat fogalmazta meg, hogy az Eucharisztia forrás és csúcs. A jelen konferenciánk pedig ugyanerről szól, hogy európai kultúránk alapja a Biblia, az isteni kinyilatkoztatás ereje és fénye. Addig él a kultúránk, ameddig ehhez hűséges marad.

– Szent II. János Pál pápa azt mondta, a zsidók idősebb testvéreink, XVI. Benedek emeritus pápa úgy fogalmazott, hogy a zsidók „atyáink a hitben”, Ferenc pápa pedig azt hangsúlyozta, hogy zsidók és keresztények mind Isten egyetlen családjához tartozunk. Miként tehetjük ezt eleven gyakorlattá, emelhetjük baráti, testvéri kapcsolattá?

– A zsidósággal való kapcsolatban óriási jelentősége volt és van a gesztusoknak, amelyek kifejezik a testvériséget, a megbecsülést, kifejezik a holokauszt kapcsán annak elismerését és felelősségünk felismerését, a zsidóság fájdalmának és tragédiájának átérzését. Éppen ezért volt nagy jelentősége például annak, hogy pápák elmentek a siratófalhoz, vagy a Jad Vasembe (holokauszt-emlékhely Jeruzsálemben). De nagy jelentősége van a baráti szavaknak is, amelyeket a pápák intéztek a zsidósághoz. Ezek közül kiemelkedik a II. vatikáni zsinat Nostra aetate dokumentuma, amely világossá teszi, hogy a ma élő zsidó testvéreink semmilyen módon nem tehetők felelőssé Krisztus elítéléséért, kereszthaláláért, és az antiszemitizmusnak a kereszténységben semmifajta helye nem lehet.

Annyira fontosak ezek a Katolikus Egyház részéről megtett gesztusok, hogy néhány évvel ezelőtt az ortodox rabbik világszövetsége ünnepélyes nyilatkozatot intézett főként a Katolikus Egyház felé, amelyben kifejezték, hogy ezt a zsidóság felé őszintén kinyújtott kezet el kell fogadni, ez a mennyei Atyánk akarata, és véget kell vetni a kétezer éves ellenségeskedésnek, meg nem értésnek, és föl kellene ismerni, hogy a világ jobbá tételében mi, keresztények és zsidók, a Biblia örökösei szövetségesek vagyunk és együtt munkálkodhatunk.

– Miként lehetséges párbeszédet folytatni úgy, hogy mindkét monoteista vallás megőrizze identitását, egyiknek se sérüljön alapvető tantétele? Melyek azok a közös pontok, amelyek összekötnek bennünket?

– A zsidóság kinyilatkoztatott vallás, és a zsidó Szentírás, az ószövetségi Biblia éppen úgy szent könyve a kereszténységnek, mint a zsidóságnak. Éppen ezért a zsidósággal való kapcsolat és párbeszéd a legkiemeltebb, legközelebbi kapocs, amely a kereszténységet bármely más vallással összekötheti.

A hiteles párbeszéd soha nem azt jelenti, hogy valaki a saját identitását, hitét föl kellene hogy adja. A párbeszéd célja az, hogy megismerjük a másik hitét, életszemléletét, értékeit, megtanuljuk őt becsülni, szeretni, egyáltalán ismerjük a sajátos világszemléletét, és ilyen módon könnyebben el tudjuk fogadni, illetve tanuljunk is egymástól. A párbeszéd nem igényli, hogy bárki is lemondjon a maga hitéről. Gyönyörű példája ennek XVI. Benedek könyve, amelyet Neusner rabbinak egy Jézusról szóló könyvére válaszként írt. Az emeritus pápa pontosan azt értékelte nagyra Neusner rabbiban, hogy a zsidó hite alapján nagyon bátran és világosan megfogalmazza azokat a pontokat is, ahol egy zsidó ember Jézus üzenetét, az ő messiási és istenfiúi öntudatát nem tudja elfogadni.

XVI. Benedek könyvét olvasva gyönyörűen és kristálytisztán rajzolódik ki mind a zsidóság hite, mind a kereszténységé. A hiteles párbeszéd nem az önfeladás árán születő látszatmegegyezés, felszíni harmóniakeresés, hanem egymás különbözőségeinek tiszteletén alapul.

– A történelem során gyakran használták fel politikusok, de sajnos egyházi személyek is a vallásokat háborúk, konfliktusok kirobbantásának igazolására, ma például a terroristák gyilkolnak Isten nevében. Mit tehetnek Önök (a Keresztény–Zsidó Tanács), illetve mi, hívők, hogy megértessük az emberekkel, akár mindennapi beszélgetések során: a vallások alapja a megbékélésre, szeretetre való törekvés, a szegényekkel, az élet kitaszítottjaival való kiemelt törődés.

– Ferenc pápa nagyon világosan megfogalmazta azt, hogy szent háború nem létezik. Csak a béke szent. Hiteles vallásosságból soha nem születhet erőszak. Óriási lépés Ferenc pápának és a kairói muszlim egyetem vezetőjének Abu-Dzabiban tett közös nyilatkozata, amelyben pont emellett tesznek mindketten hitet. Közös a meggyőződésünk: a hiteles istentiszteletből és imádásból a felebarát tisztelete és szeretete kell hogy fakadjon.

A magyarországi konferencia nem tud sokat hozzátenni például az iszlám vallással folytatott párbeszédhez és ahhoz, hogy a vallások béke- és emberszeretet melletti elköteleződése erősödjön a világban. De minden apró lépés ebben az irányban, akár az olyan lépések is, mint hogy a magyarországi muszlimok elnöke az üldözött keresztényekért és a békéért végzett imádságban nagy örömmel és nyitottsággal részt vett, hozzátehet ahhoz a történelmi méretű feladathoz, amellyel az emberiség a béke és az igazságosság megteremtéséért küzd.

– Püspök atya személy szerint mit remél a konferenciától?

– Minden találkozás építi a testvériség szálait, a megértést, egymás megismerését. Óriási dolog volt, amikor Schweitzer József főrabbi Salkaházi Sára boldoggá avatásán az egész zsidóság nevében megköszönte mindazt, amit keresztények zsidók megmentéséért tettek, és különösen is Salkaházi Sára életáldozatát. Az egész magyar társadalom számára óriási üzenete volt ennek. Bízom abban, hogy a csütörtöki konferencia is egy lépés a testvériesebb Magyarország építésében, erősítésében.

A konferenciára nagy szeretettel várunk minden érdeklődőt, zsidó hitközségek, keresztény közösségek tagjait, mindazokat, akik érdeklődnek a vallástörténelem és egyáltalán a vallások iránt, és mindenkit, aki szeretné erősíteni hazánkban a testvériség és az emberiesség szálait.

A Keresztény–Zsidó Tanács minden érdeklődőt szeretettel vár Az európai kultúra zsidó-keresztény gyökerei című konferenciára 2019. november 14-én, csütörtökön 14 órától a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolára (Budapest V., Piarista köz 1.).

Fotó: Merényi Zita

Bánlaki Zsanett és Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria