Szénégető István marosvásárhelyi plébános: Az Egyház tanítása a házasság tekintetében nem változik

Nézőpont – 2020. október 28., szerda | 20:24

„A nemzetnek is, az Egyháznak is annyi jövője van, amennyi egészséges családja van. (...) Az Egyház az első században nem a templomban, hanem a családi házakban, otthonokban növekedett” – mondta a Szőcs Csabának adott interjúban a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye családpasztorációs megbízottja, Szénégető István. Részleteket közlünk a Romkat.ro portálon megjelent beszélgetésből.

A Római Filmfesztiválon mutatták be a Francesco című dokumentumfilmet október 21-én. Az alkotás Ferenc pápa pontifikátusának nagy témáit mutatja be, amelyek közül a világsajtóban különösen is nagy visszhangra találtak a homoszexuális párok együttélése kapcsán mondott szavai. A filmben elhangzó néhány mondat, amelyek kapcsán az sem kizárt, hogy egy kompiláció eredményeként álltak össze: „A homoszexuális embereknek joguk van ahhoz, hogy családban létezzenek. Isten gyermekei és joguk van a családhoz. Senkit nem lenne szabad kirekeszteni vagy boldogtalanná tenni emiatt. Amit meg kell alkotnunk, az egy törvény az élettársi kapcsolatra. Ily módon jogilag védve lesznek. Emellett álltam ki.” (...)

– Meglepte a pápa szavairól szóló híradás? Mi volt az első gondolata?

– Figyelemmel kísérem Ferenc pápa szolgálatát. Az első gondolatom az volt, hogy „várjuk ki a végét”. Várjuk meg a filmet, várjuk meg, hogy a Szentszék nyilatkozzon. Még sok a kérdőjel, a téma sokrétegű. A hozzáértők ezeket megvizsgálják, közreadják. Egy darabig talán tematizálja még a közbeszédet. De Isten leírt szava, a Szentírás üzenete és az Egyház tanítása házasság tekintetében nem változik. Más együttélési formák pasztorációjának kérdése és gyakorlata változhat.

– Mit gondol, miért lehet fontos Ferenc pápának az, hogy erről az igen kényes, a világ sok országában tabunak számító témáról is beszéljen időnként?

– Kényes kihívás az Egyház és a mindenkori pápa számára az, hogy egyszerre kell tisztelettel figyelnie Isten szavára, hirdetnie Isten változatlan igéjét, az evangéliumot, úgymond „tekintet nélkül”, és egyszerre kell odafigyelnie, kutatnia a világ alakulását, lépést tartani a konkrét népek, emberek, közösségek történeteire, jelzéseire, „tekintettel” minden ember sajátos helyzetére. A döntő és a nehéz a helyes egyensúly. Ferenc pápa 2016-ban az Amoris laetitia kezdetű, a püspöki szinódus után kiadott dokumentumában a házasságot és családot mutatja be nagyon körültekintő, részletes figyelemmel és bátorítással, de külön fejezetet szentel a házassághoz hasonlító „törékeny”, „rendkívüli” és „szabálytalan” élethelyzeteknek. Ez feltárja a tabunak számító, érzékeny témákat is. Itt azt írja Ferenc pápa, hogy „minden ember, függetlenül sajátos szexuális irányultságától, tiszteletet érdemel”, illetve figyelni kell arra, hogy „azok, akik homoszexuális hajlamot mutatnak, megkaphassák a szükséges segítséget ahhoz, hogy megértsék és maradéktalanul megvalósítsák Isten akaratát az életükben” (AL 250. pontja).

– Vajon amíg – evangéliumi képpel élve – az egy elveszett bárány után kutat a pásztor, mi lesz a többi kilencvenkilenccel?

– Jó kérdés, hogy ki a „kilencvenkilenc”, és ki az az „egy”. A megkereszteltek körében, saját életünkben olykor a századik bárány vagyunk. Jólesik, ha Isten igazságaival, az evangélium örömével, a megtérés útjára hívó szavával felkeres az Egyház közössége vagy pásztora bennünket. Itt is azt látom – a pápa megszólalásai, programja, találkozásai, stílusa alapján –, hogy

egyszerre szolgálja és táplálja lelkileg a „bent” lévőket, és tesz konkrét lépéseket az Egyházzal közösségben nem lévők, a nem hívők sokasága felé. 

Nyelvezetében is tud katolikus szempontból, teológiailag korrekt módon kommunikálni, és tud egyetemesen emberi hangon szólni a világhoz.

– Mit fed a bejegyzett élettársi kapcsolat kifejezés?

– A házasság az házasság. A pápa, az Egyház az isteni kinyilatkoztatást, a Biblia igazságát tiszteletben tartva úgy látja, hogy a házasságnak nincs alternatívája. Férfi és nő között, szeretetre és szabad döntésre épülő, kizárólagos, halálig tartó és az életre nyitott, termékeny kapcsolat, melyet Jézus Krisztus a megkereszteltek között szentségi rangra emelt. Szent valóság. A Máté 19,1–10-ben Jézus Krisztus négy kifejezést használ: „házasság”, „házasságra képtelennek születettek”, „emberek által házasságra alkalmatlanná tettek”, „házasságról a mennyek országáért önként lemondók”. Ez szerintem örök igazság.

Isten irgalmas látásmódja. Ma is realitás.

Nem mindenki született vagy hivatott házasságra. Az Egyház küldetése, hogy minden embert segítsen Istennel találkozni, aki átformál minket, és segítsen mindenkit otthonra lelni az Egyházban. A Francesco című filmben a pápa nem a házasságról beszél. Annak támogatására már szentelt egy kétéves szinódusi munkát. Ahogy én értem, most azt mondja, hogy minden más élethelyzetben is védeni kell a személy méltóságát. Az interjú során spanyol nyelven a pápa a convivencia kifejezést használja. Ez két, bármilyen nemű ember egyszerű, spontán, de tartós életközösségét, együtt lakását jelenti. Az én értelmezésemben ez nem a bejegyzett élettársi kapcsolat (románul: parteneriat civil), amely civil szerződés két, bármilyen nemű személy között közjegyző jelenlétében. Ennek jogkövetkezményeit minden ország, a maga vallási, kulturális hagyománya alapján törvényeivel úgy szabályozza, ahogy jónak látja. Az Egyház pedig elfogadja, hogy az államnak joga van szabályozni az ilyen együttélési formát. Cél, hogy rendezze a felek közötti jogkérdéseket. A gyűlöletbeszéddel kapcsolatos büntetőjogi szabályozásban pedig benne foglaltatik, hogy nem lehet valakit nemi identitása miatt emberi méltóságában megsérteni, bántalmazni. (...)

A nemzetnek is, az Egyháznak is annyi jövője van, amennyi egészséges családja van.

Ezért számomra fontos kérdés, hogy vajon mi, az egyházmegyék, közösségek hogyan fókuszálunk ugyanerre. Mit teszünk a jegyesek, újházasok, kis- és nagycsaládokért és velük együtt, hogy az élet szeretete és ennek kultúrája gyarapodjon? Ehhez nagyon őszintének kellene lennünk. Az Egyház az első században nem a templomban, hanem a családi házakban, otthonokban növekedett…

Az interjú teljes terjedelmében ITT olvasható, illetve megjelenik a Vasárnap hetilap november 1-jei számában.

Szerző: Szőcs Csaba

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Csatlós Róbert

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria