Szocializálni a gyerekeket, zenével – Berki László hegedűművész a máltaiak Szimfónia Programjáról

– Ön világot járt, ismert hegedűművész. Nem jellemző, hogy ilyen háttérrel valaki hetente kétszer hegedülni és gitározni tanítsa egy kis település gyerekeit. Honnan a belső késztetése erre a küldetésre?

– A Máltai Szeretetszolgálat Szimfónia programja 2013-ban indult tizenhat helyszínen, azzal a céllal, hogy iskolai problémákkal küzdő, hátrányos helyzetű gyerekek társadalmi beilleszkedését segítse. 2020-ban a Belügyminisztérium és a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság alapfokú zeneoktatási programot hirdetett a Máltai Szimfónia program módszertana alapján. Ennek keretében hatvanhét vidéki településen indultak zenei foglalkozások, ezek közül harmincnégy helyszínen tanítottak programunk tanárai. Nógrád megyében én kaptam ezt a feladatot, ugyanis önkéntes tanárként már korábban is részt vettem a programban a szeretetszolgálatnál, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Tarnabod, a Máltai Szimfónia program Mekkája nagyon közel van a szívemhez. Itt tíz évvel ezelőtt kezdődött a munka, egy papírhegedűvel. Az elmúlt évtizedben olyannyira beépült a különösen hátrányos helyzetű település életébe a zene, hogy a foglalkozásaink az általános iskola mindennapjainak részévé váltak. Heves megyében tizennyolc olyan művész van, akiknek nagy tapasztalatuk van a kapcsolatépítésben, közülük tizenheten tanítanak a program keretében. Ez nem tehetséggondozás. A zenének értékteremtő szerepe van, amitől megváltozhat az emberek világnézete, fejleszti bennük a fegyelmet, megmutatja a munkával járó áldozatok erejét, a célokat. A zene sok ember közös nyelve, segítségével kommunikálhatunk egymással.

– Zenészcsaládba született.

– Igen, ezért a zene születésemtől fogva része volt az életemnek. Négyéves koromtól zenélek, magam is részt vettem hasonló programokban. Hiszem, hogy a Jóisten kegyelméből kaptam a különböző lehetőségeket, ahogyan azt is, hogy zenészcsaládba születtem. Mi olyan gyerekekkel foglalkozunk, akik szegénységben élnek, az életkörülményeik sok egyéb mellett azt sem tették lehetővé, hogy hangszer közelébe kerüljenek. Vannak olyan sorsok, amelyek nagyon érzékenyen érintenek minket. Szocializálni szeretnénk a gyerekeket, közösséget teremteni, megkeresni, kinek hol a helye egy zenekarban. A célunk, hogy akár országos szinten is zenekart formáljunk a diákokból, és nem csak a tehetségesekből. Legyen sikerélménye mindenkinek, hogy felismerje, mi lehet a szerepe egy közösségben, a társadalomban. Ezáltal neveljük a gyerekeket, a mindennapi életre készítjük fel őket. A foglalkozásokon nem mindig csak a zenéről van szó.

– Magánéleti gondokról is beszélgetnek velük?

– Igen. Közvetlen, baráti kapcsolatot alakítunk ki velük, a hangszer remek eszköz ehhez. A fizika vagy a matek tanításán keresztül nem biztos, hogy el tudnánk érni ezt a célt, mert ezek a tantárgyak nem feltétlenül kötik le úgy sok diák figyelmét, mint a zene. Problémás gyerekekkel is találkozunk, akiknek viselkedési zavaraik vannak. Fegyelmezetlenek, képtelenek odafigyelni, hiszen gyakran rendezetlenek az otthoni körülményeik. Megérkeznek hozzánk, megkezdődik az óra, és szájtátva figyelik, hogy szól a hegedű vagy a gitár. Megszületik bennük a vágy, az akarat, hogy ők is megtanuljanak játszani. A bizalmukba fogadnak minket, és ez elvezeti őket odáig, hogy a problémáikról is meséljenek nekünk, mi pedig segíthessünk nekik ezek kezelésében, megoldásában, akár az iskolai tanulmányaikban is. Szinte észrevétlenül változik az élethez való hozzáállásuk. Teljesen más nyelven beszélünk, mint a környezetük, mégis meg tudjuk szólítani és képesek vagyunk formálni őket a zene erejével. Sajnos olyan gyermekekkel is kapcsolatba kerültünk, akik már általános iskolás korukban drogproblémákkal küzdöttek. Mások a prostitúcióval találkoztak már egészen korán. Szomorú példák vannak előttük, de igazi sikertörténetek is. Több hátrányos helyzetű gyereknél is el tudtuk érni, hogy felvételt nyerjenek a miskolci Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnáziumba, hegedűtanárok, művészek szeretnének lenni. Tarnabod, Tarnazsadány követendő példa országos szinten. Hálás vagyok, hogy a Felzárkózó települések programban együttműködhettünk olyan szervezetekkel, mint például a Szent Ferenc Szegényei Alapítvány. Mindenhová megpróbálunk elérni. Vannak helyek, ahol kedvezőbbek a szociális a körülmények, de olyan települések is, ahol megrázó állapotok uralkodnak. Én körbeutazhattam a világot, tizennégyezer ember előtt koncerteztem, a legnagyobb zenekarokkal játszhattam együtt. Hálát adok a Jóistennek mindezért, ő mutatta az utat, hogy merre menjek. Amit a Jóistentől kaptam, tehetséget, lehetőséget, azt valamilyen módon vissza kell adnom másoknak. A legjobb módja ennek, ha gyerekekkel foglalkozom, és átadom nekik a tudásomat. Ajándék számomra, hogy Nógrád megyében már második éve én koordinálhatom a Máltai Szimfónia program helyszíneit. Az első évre rányomta a bélyegét a Covid-járvány, de remélem, a jövőben egyre több gyereket tudunk majd megérinteni a zene gyönyörűségével.

– A szabadidejében foglalkozik a diákokkal?

– Félig-meddig igen, de nem számít, mert nagyon nagy öröm, amikor a gyerekek azt mondják, hála Istennek, hogy lesz hegedűóra.

– A közelmúltban a Belügyminisztériumban léptek fel. Hogyan történt ez?

– A programban részt vevő gyerekeket saját módszertan alapján tanítjuk, nem a zeneiskolák metódusait követjük. Országos szinten, az egymástól akár százötven-kétszáz kilométerre fekvő településeken is ugyanazt tanulják a gyerekek, alkalmanként találkozunk, és együtt zenélünk. Ez olyan szintre fejlődött, hogy tavaly ősszel jelentős mérföldkőhöz érkeztünk: meghívást kaptunk a Belügyminisztériumba, felkértek, hogy adjunk koncertet a Mindenki szívében van egy dallam program első évének lezárásaként. Hetven gyermek lépett fel tizenkét felzárkózó településről, Nógrád, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs megyéből, illetve ország más pontjairól. Eljátszottunk négy dalt, melyeket külön nekünk hangszerelt Ott Rezső. A minisztériumban a gyerekeket többek között Pintér Sándor belügyminiszter; Herczegh Anita, a Máltai Szeretetszolgálat jószolgálati nagykövete; Lévai Anikó asszony és hatvan további meghívott vendég hallgatta meg. A koncertünk végén a közönség könnyes szemmel, állva tapsolt. Az egyik fellépő kislány, Kamilla mindössze tízéves, de csodálatosan hegedült, és ugyanilyen kiemelkedő volt a dobosunk, a cimbalmosunk is. A Máltai Szimfónia programban időről időre felfedezünk tehetségeket. Számomra is döbbenetes, hogy van olyan tanítványunk, aki már a második-harmadik órán úgy fogja a hegedűt, ahogy én sem tudtam annak idején ilyen rövid idő után. Pedig engem nagyapám, édesapám és a hegedűtanárom is tanított.

– Amikor ilyen élményben van része, gondolom, Ön is meghatódik.

– Természetesen. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy honnan indultak ezek a gyerekek. Többségük hátrányos helyzetű, zenei képzésben otthon nemigen részesülnek. Fantasztikus élmény látni, hová jutottak. A koncerten minden gyerek tudta, mi a szerepe a zenekarban. Mindannyian helytálltak, alázattal, hihetetlen fegyelemmel játszottak. A minisztériumi fellépés előtt az Óbudai Danubia Zenekarral koncerteztünk a Zeneakadémia nagytermében. Az is csodálatos fellépés volt. Az ilyen alkalmak igazi sikerélményt jelentenek a gyerekeknek, és kinyitják előttük a világot. 2019-ben például Salzburgban jártak a tarnabodi és tarnazsadányi szimfóniások.

– És a ságújfaluiak?

– Innen még nem vittünk fellépni gyerekeket. Nagybárkányról, Lucfalváról, Mátraverebélyről már igen, furulyásokat.

– Ságújfalun milyen hangszereken tanulhatnak a diákok?

– Hegedű, gitár és furulya közül választhatnak. Jellemző a lelkesedésükre, hogy van három-négy, második osztályba járó kislány, akik még csak négy-öt hegedűórát vettek, de már most szeretnének koncertekre jönni velünk. Elképesztő bennük az alázat, a koncentráció, az, ahogyan figyelnek, pedig a hegedű a legnehezebb hangszer. Kényelmetlen a tartás, rengeteg munka, tanulás szükséges a sikerhez. És mégis, a gyerekek vállalják a fáradságot, a hosszadalmas tanulást. Kinyílik számukra a világ, és rácsodálkoznak arra, hogy a Jóisten nekik is adott tehetséget.

– Olyan élmények érik őket, melyekből erőt meríthetnek a későbbiek során.

– Igen, ez így van. Ösztönözzük őket arra is, hogy tiszteljék a másik embert. Fontos az is, hogy az iskolában ne hanyagolják el a tanulmányaikat, figyeljenek oda az órákon, legyenek fegyelmezettek. Tavaly volt egy problémás gyerek Nagybárkányban. Kiválóan gitározott, de rendkívül fegyelmezetlen volt a tanórákon. Az általános iskola igazgatója szólt, hogy eltanácsolják őt, annyira kezelhetetlen, és nem tanul. A gitározás nagyon fontos volt neki, de ez önmagában kevés. Leültem vele beszélgetni, és elmagyaráztam: „Nem működnek a dolgok úgy, hogy az egyik helyen jó vagy, a másikon rossz. Mit látsz egy gitárostól? Az egy művészember, aki az eszével, a tehetségével, a szorgalmával keresi a kenyerét, abból tartja el a családját, és alkot, maradandó kulturális értéket hoz létre. Nem viselkedhetsz így, ez nem méltó ahhoz, hogy hangszert fogsz a kezedbe.” És csodák csodája, a magatartása ettől kezdve megváltozott, az iskolából szóltak, hogy javult a tanulmányi eredménye, nem szemtelenkedik a tanárokkal, és az osztálytársaival is kijön. Arra ösztönözzük a tanítványainkat, hogy próbáljanak szeretettel, megértéssel és empátiával közeledni mindenkihez. Nem lehet mindegyikükből muzsikus, de a zenetanulás révén mindannyiuknak növekedni fognak az esélyeik, hogy helytálljanak az életben.

– Ahogy beszélgetünk, az az érzésem, Ön egyszerre szigorú és közvetlen a gyerekekkel. Ez pedig eredményes nevelési módszer.

– A szigorúság kifejezés helyett inkább azt mondanám: az élet minden területén megkövetelem tőlük, hogy odafigyeljenek az értékekre. Rájuk szólok, ha rágják a körmüket, és ha valaki rossz jegyet kap, addig nem jöhet hegedűórára, amíg ki nem javítja. Szerencsére ez nagy ösztönző, mert szeretnének jönni. A fegyelmezést ki lehet kerülni azzal, hogy baráti viszonyt alakítunk ki a tanítványainkkal. Hatalmas öröm számomra, amikor egy gyerek azt mondja, hogy hegedűs akar lenni, és én átadhatok neki valamit a tudásomból, a világlátásomból. A gyerekek nem félnek tőlem, a kapcsolatunk baráti, a tisztelet pedig kölcsönös közöttünk. Ez nagyon fontos. Ennek köszönhető, hogy elmondanak nekem olyasmit is, amit másnak nem. Megbíznak bennem. Zenetanári mesterem, kollégám, mentorom és jó barátom Báder Ernő hegedűművész, aki évekkel ezelőtt kezdett dolgozni a Máltai Szimfónia programban. Részt vettem az óráin, sok támogatást kaptam tőle, hogy eredményesen tudjak foglalkozni a gyerekekkel. Az előbb említett kislány, Kamilla tavaly februárban vette először a kezébe a hegedűt, s azóta közel hússzor lépett már fel, ami számunkra is hatalmas megerősítést jelent. A tanári karunk az utóbbi időben annyira kibővült, hogy terveink szerint a ságújfalui gyerekek életében is mindennapossá válhat a zenetanulás. A hegedűn kívül más hangszereket is választhatnak, és a programunk a település életének szerves részévé válik.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. január 2-i ünnepi számában jelent meg.