Tehetség, szorgalom és lelkesedés – Ciszterci iskola diákja nyerte az OKTV-t francia nyelvből

A székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban két nyolc évfolyamos és egy négy évfolyamos képzési formában tanul összesen hétszáz diák. Az iskola udvarán tavaly novembertől építkezés folyik, tornatermet és menzát alakítanak ki. A szünetben hatalmas a zsibongás; a gyerekek fegyelmezettek, de érezni a karanténból való visszatéréssel felszabaduló energiákat. Pár perc múlva már különböző csoportok töltik meg az iskola előtti teret is, ahol jelenleg a testnevelésórákat tartják. A modern, impozáns épület bejáratánál egy életnagyságú Klebelsberg Kuno-szobor fogadja az érkezőket.  

Így várja itt hét éve Garamvölgyi Glóriát is, a tizenegyedikes tanulót, aki idén tizenkettedikesekkel is birokra kelve első lett a francia OKTV-n. Glória kilencedikes korától tanul franciát, ami már akkor a kedvenc tantárgya lett. Jó alapot nyújtott hozzá a latin, amit az angol mellett ötödik osztálytól kötelezően tanult. Latinból már van középszintű érettségije, idén az emelt szintű letételére készül. A francia nyelvnek elsősorban a hangzása fogta meg, amiatt választotta ezt az angol mellé, bár a családjában nem volt hagyománya a franciatanulásnak. Wasztlné Horváth Gabriella tanárnő kapta meg a tizennyolc fős csoportot, és hamar megszerettette a diákokkal a nyelvet.

„Glória olyan lelkessé vált, hogy a kilencedik osztály második félévének elejére kitöltötte az egész francia tankönyvet, így pluszfeladatokat adtam neki otthonra, amelyeket egyedül oldott meg. Ezeket folyosói villámtalálkozások alkalmával beszéltük meg – számol be a tanárnő a spontán kialakult tehetséggondozásról. – Akkor még nem sejtettük, hogy ennek eredményeként később az országos tanulmányi verseny első helyezettje lesz.”  Az osztálytársai soha nem irigykedtek Glóriára, elfogadták, hogy pluszfeladatokat kap. Támogató közeg voltak a számára, bár a tanárnő szerint egy csoportnak sokszor teher, ha egy gyerek ennyire tehetséges. Glória soha nem hivalkodott a képességeivel. Tizenegyedik osztály elejétől a heti négy alap nyelvóra mellett két órában fakultációra is jár. „Le kellett adnom a történelemfakultációt, mert az éppen egybeesett a francia időpontjával. Sajnálom, mert azt is nagyon szeretem” – mondja.

Kilencedikben és tizedikben a motiváltabb tanulók részt vettek a Nyelvtanulással a boldogulásért elnevezésű uniós projektben, melyet heti két óra délutáni foglalkozás keretében az ELTE végzős hallgatói tartottak. „Nekem nagyon tetszett ez, és sajnálom, hogy az idén nincs rá lehetőség. Volt olyan, hogy a tizenkettedikesek tanára csak nekem tartott tanórát. Különleges feladatokat végeztünk közvetlen légkörben. Egyszer egy francia rapet mutatott a tanár, bár ez a zene nem az én stílusom. A szövegből kihagyott szavakat hallás után kellett kiegészíteni, pedig nagyon hadartak a felvételen. Olyan nyelvészeti problémákat is megosztottak velünk a tanárok, amiket ők az egyetemen tanultak. Kiselőadásokat is kellett készítenünk magyar történelmi témákról. Ennek azért is nagyon örültem, mert a történelem a másik kedvenc tantárgyam, jogi egyetemre szeretnék jelentkezni.”     

Glória tehetséges, van nyelvérzéke, és mindez rendkívüli szorgalommal párosul. Nincs olyan nap, hogy ne foglalkozna a tárggyal. Francia tévécsatornát néz, híradót hallgat, könyveket olvas. Jövőre tervezi a felsőfokú nyelvvizsgát, arra is elszántan tanul, angolból és latinból pedig készül az emelt szintű érettségire.

Az OKTV első kategóriájában azok a diákok indulnak, akik az idegen nyelvet átlagos óraszámban tanulják, a második kategóriában pedig azok, akik tagozatosok vagy nyelvi előkészítő osztályba jártak. Glória az első kategóriában indult, a tizenkettedikesekkel együtt. Nem tanulta a tizenkettedikes anyagot, sőt a tizedikes és a tizenegyedikes egy részét is digitálisan, de ki tudja, hogyan, mégis magába szívta. Jövőre újra indul majd a francia OKTV-n. Latin nyelvből az országos tanulmányi versenyen a tizenhetedik lett, ebből és történelemből is tervezi, hogy jövőre folytatja a versenyzést. Történelem–latin szakos tanára is sokat tett azért, hogy Glória rutinosan élje meg a megmérettetést. Bőven adott neki lehetőséget arra, hogy versenyeken vegyen részt, melyekre magától biztosan nem jelentkezett volna. Ma már élményként éli át ezeket a helyzeteket. A francia OKTV-n egyáltalán nem is gondolt arra, hogy első helyezett lesz, arra számított, hogy az első fordulóból nem fog továbbjutni. Meglepetésként érte, hogy az ő dolgozata lett a legjobb. „Az OKTV-ről úgy tartják, hogy nehéz megnyerni, egyáltalán továbbjutni is a döntőbe. Nem gondoltam, hogy bekerülhetek” – fogalmaz a tizenegyedikes lány. 

Amikor megtudta, hogy bent van a döntőben, a barátnői ugrálva, sikítozva örültek Glória sikerének. A franciatanárnő is nagyon büszke volt rá, úgy érezte, meghozta a gyümölcsét a rengeteg munka és a sok különóra, amelyeket Glóriának tartott a Teams felületen a digitális oktatás ideje alatt. „Végigvettük a korábbi évek OKTV-feladatait. Mondtam is, ha jövőre indul, hogyan fogunk készülni?” – teszi hozzá Wasztlné Horváth Gabriella. „Kitaláltam, hogy majd a második kategóriában indulok” – feleli a diáklány. Glória letöltötte a feladatsorokat, önállóan ellenőrizte magát, és csak azt beszélték meg a tanárnővel, amit nem értett. Az ilyen tanulási folyamatban a tanár mentorként van jelen. A fogalmazást viszont nagyon alaposan megbeszélték. Ott leginkább arra kellett figyelni, hogy a megadott terjedelmet ne lépje túl a lány. A digitális oktatás nemhogy akadálya lett volna a felkészülésének, hanem szinte inkább segítette. Otthonról vehetett részt a másfél-kétórás megbeszéléseken, nem kellett bennmaradnia miattuk az iskolában. A tanárnő szívesen foglalkozott Glóriával, mert értelmét látta a munkának; mindketten megélték a jól működő tanár-diák viszony örömeit. 

Az országos tanulmányi verseny első fordulóját az iskolában tartották, a második fordulóra a budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban került sor január végén. Az igazgató úr azt mondta Glóriának, hogy ha kell, a tenyerén viszi fel Budapestre. Végül a szüleivel érkezett a verseny második fordulójára, ahol az írásbeli után szóbeli megmérettetés következett. A szituációs feladat során nagyon érdekes témát kapott a tizenhét éves lány. Egy képzeletbeli állásinterjún egy bankrablás miatt elítélt, harmincéves, börtönviselt ember szerepébe kellett bújnia, aki banki munkára jelentkezik, és be kell bizonyítania, hogy ő a legalkalmasabb jelölt. „Szerintem semmi érdekeset nem mondtam, csak azt, hogy nagyon megbántam a múltam, és szeretnék jobb ember lenni – emlékszik vissza Glória. – Élveztem, hogy beszélgetnek velem franciául, és nagyon aranyosak voltak a vizsgáztatók. Később kiderült, hogy ilyen esetekben erkölcsi bizonyítványt szoktak kérni, de én azt sem tudtam, mi az. A szóbeli után nem lehetett eldönteni, hogy jó lett-e a második fordulón a teljesítményem. Az írásbelim az volt, ott nem nagyon volt olyan, amit nem tudtam.” „Hát, konkrétan semmi, esetleg valami nagyon elenyésző hibája lehetett – szól közbe a franciatanárnő.  – Glória el tudja engedni magát versenyhelyzetben. Szeretem, hogy ilyen, és tudom, hogy így éli meg a versenyzést.”

Hogy milyen tervei vannak a franciával? Annyira kedveli ezt a nyelvet, hogy a diplomácia területén szeretne majd elhelyezkedni. Ez a cél korábban is motiválta már. Hogyan lehet az, hogy ami kötelező, azt ennyire meg tudja szeretni egy diák? – kérdezem tőle. „Én is ezen gondolkodom, hogy ez hogyan lehetséges – feleli Glória. – Még jó, hogy kötelező, mert ha nem lenne az, sohasem tanultam volna magamtól. Szembejött, és beleszerettem. A tanárnő is sokat tett ezért, mindig segít mindenben, akármit kérdezhetek tőle, küldhetek neki fogalmazást, és különórát is tart.”

Tavaly január végén cserediák-kapcsolat keretében Angers-ba utazhattak a ciszterci iskola franciás tanulói, még éppen a pandémia előtt. „Én vagyok a csoportban az egyetlen, akinél soha nem lakott cserediák. Kilencedikben még nem utaztam ki Franciaországba. Úgy beszéltük meg anyáékkal, hogy most csak diákot fogadok, jövőre pedig kimegyek. Aznap, amikor megérkeztek a cserediákok, megtudtam, hogy az enyém nem jöhetett, mert elhagyta az útlevelét. Csak nekem nem volt franciám! Sírtam csalódottságomban. De most már ez is jó élmény, mert a tanárnő megengedte, hogy részt vegyek a programokon. A tavaly januári utazás után a francia diákok sajnos nem jöhettek már Magyarországra a járvány miatt.” Akkor még senki nem sejtette, mennyire meg kell becsülni azt a francia utat. Glória így is végtelenül hálás volt, mert nagyon kedves családhoz került Angers-ban. Nem ő választott magának diákot, bár megtehette volna. A francia anyuka elcsodálkozott, hogy Glória milyen szép, és milyen jól beszél franciául – a dicséret és a közvetlenség meghökkentette a lányt, jólesett neki.

„Hét éve működik a cserekapcsolat, és nagy igény van rá. Annyira motiválja a tanulókat, hogy már most megvannak a jövő évi jelentkezők. A tanári munka mellett nagy feladat az utazás és a program megszervezése és lebonyolítása, de a gyerekekért megéri megtenni – vallja a tanárnő. – Kellenek a diákoknak ezek a különleges alkalmak. A Francia Intézetnek van egy Fedezzük fel Franciaországot! című előadása, melyre évente el szoktunk látogatni. Sok székesfehérvári diáknak a Francia Intézet az a tájékozódási pont, amit ismer Budapesten. Fontosnak tartom, hogy ne csak elméleti tudást szerezzenek a gyerekek, hanem amit elsajátítottak, azt használják is, boldoguljanak vele. Meg kell mutatni nekik, mit nyernek a franciával az angol mellett. Sok egykori diákom számol be arról, hogy a munkahelyén vagy a munkaerőpiacon igenis számít, hogy van francia nyelvvizsgájuk. Ha az angol és a német mellett valami mást is tudnak mutatni, azt értékelik.”    

A tanárnőnek sok egykori diákja az ELTE-n tanul tovább francia szakon, de nyelvvizsgát is szép számmal tesznek, OKTV-n viszont még senki nem tudott ilyen eredményt elérni. Glória szeretne Angers-ban továbbtanulni, mivel kiderült, hogy ott van jogi egyetem. „Amikor megtudtam, azt gondoltam, ez biztosan nem véletlen!” – mondja a lány. 

Nevetve meséli, hogy kiskorában az anyukája kiradíroztatta és kijavíttatta vele a csúnya írást, de ezen kívül soha nem erőltettek rá semmit. „Megcsinálom magamtól a feladataimat, szerintem éppen azért, mert nem mondták, hogy csináld már, hanem észrevettem, hogy nekem ez így jó. A tanárnőn is látszik, hogy szeret tanítani.” 

Glória sikere szép példája annak, hogy a tehetség, ha szorgalommal párosul, nagyon sokra képes. De ha kifejezetten szeretünk valamit, ha tudunk lelkesedni, ha örömünket leljük a tevékenységünkben és el tudunk merülni valaminek a szépségében, az még sokkal messzebbre vezethet. 

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. június 6-i számában jelent meg.