Normális esetben a gyermekkorban valamiképpen a paradicsom megtapasztalása ragyog fel, a visszaélések ellenben pusztító jelenséggel szembesítik a gyerekeket, valami olyannal, ami rájuk települ és kikezdi őket.
A keresztény hitnek alapvetően arról kell szólnia, hogy a világ legbelül és lényegileg jó, szép és igaz, s az Egyháznak alapvetően ezt kellene kiáltania: „Gyerünk, lépjünk be az ép és éltető kapcsolatok világába!” Ezért esik sokkal nagyobb súllyal a latban más társadalmi intézményekhez képest, ha az Egyházban történnek szörnyűségek. „Ezért annyira démoni nálunk a visszaélés. Gyakorlatilag szétzilálja az emberi szívet, szétroncsolja annak lehetőségét, hogy az ember hinni tudjon a sértetlen és egészséges világban, hinni tudjon egészséges és megbízható kapcsolatokban, s abban, hogy önmagához is egészségesen tud viszonyulni” – fogalmazott Stefan Oster.
„Érthető, ha az áldozatok elfordulnak az Egyháztól” – folytatta a püspök. „Sőt, közülük sokan legszívesebben elpusztítanák az Egyházat, mert már csak pénz- és hatalomszomjas hazugságvárnak látják. Ezért kész csoda, ha olyan jó tapasztalatokat szereznek hívő emberekkel és papokkal kapcsolatban, hogy hosszú évek elteltével visszatalálnak az Egyházhoz.
Remélem, az ilyen emberek segíteni tudnak abban, hogy Isten segítségével olyan Egyházat építsünk fel, amelyben a visszaélések gyakorlatilag minden formája lehetetlenné válik.”
Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria