Testvérként fogadtak – Interjú Zajácz Gábor pécsi görögkatolikus parókussal

– Ha ez a templom mesélni tudna, mit mondana?

– Igen különleges történetek kapcsolódnak a Xavéri Szent Ferenc-templomhoz. Az egyik ilyen, hogy fogadalmi templomnak építették az 1600-as években, amikor a lepratemető mellé szerettek volna felállítani egy templomot a lepra terjedését megakadályozandó fogadalomból. Viszont az elmúlt évszázadokban többször felújításra szorult, ehhez kötődik egy újabb érdekesség, miszerint a restaurálásra a város adót vetett ki, ennek értelmében, amikor valaki csúnyán beszélt, akkor adót fizetett, és az így összegyűlt összegből újították fel a templomot. Szintén kevesen tudják, hogy a Zsolnay gyár és az Angster gyár egy-egy alkotása is megtalálható az épületben, az oltár ugyanis a Zsolnay gyárban készült, míg az orgona Angster gyárban. De ami ezeknél is fontosabb, az itt őrzött Xavéri Szent Ferenc-ereklye, mely egy bőrdarab a szent testéről.

– Mióta szolgálsz a Pécsi Xavéri Szent Ferenc-templomban?

– 2016-ban kerültem Pécsre, előtte többek között Debrecenben, Tornabarakonyban, Nyíradonyban és Nyírábrányban szolgáltam. Majd, amikor ideköltöztem, nagy hiányát tapasztaltam a helyi papi közösségnek, hiszen görögkatolikus papként egyedül vagyok Pécsen, a legközelebbi parókia Dunaújvárosban, illetve Veszprémben van. Ezért nagyon jó érzés volt, amikor csatlakozhattam a helyi papok közösségéhez, akik gyakran imádkoznak együtt, beszélgetnek, megosztják egymással a terheket, a kihívásokat és a benyomásokat, így erősítik, illetve erősítjük egymást. Hálával tartozom azért, hogy itt testvérként fogadtak, befogadtak. (...)

– Számodra mikor vált jelenvalóvá Isten akarata?

– Sokáig nem találtam rá Isten hívószavára, úgy éreztem, engem arra hívott, hogy szakmát tanuljak, majd elhelyezkedjek, és boldog családi életet éljek. Ezért Miskolcon karosszérialakatosnak kezdtem tanulni, utána leérettségiztem, és csak egy évvel később jelentkeztem a papnevelő intézetbe. Ennyi idő kellett, hogy megerősödjek a hivatásban, és kimondjam Istennek: megteszem, amit tőlem kér. Később a szemináriumi évek alatt újból elbizonytalanodtam, de azt is felismertem, hogy Isten erőt és segítséget ad annak, aki a parancsait teljesíti. Így én is megkaptam azt a „támogatást”, amire szükségem volt. (...) nyilvánvalóvá vált számomra, mit kell tennem, hogy másokat elvezessek a felismerésig, és megerősítsem bennük Isten jelenlétét. Ebben segítségemre volt a feleségem is. Tudni kell, hogy a görögkatolikus papnövendékeknek lehetőségük van házasságkötésre a pappá szentelés előtt, mivel én úgy éreztem, hogy engem nem egyedül hív Isten, röviddel a papszentelés előtt megnősültem, majd házastársammal, Andreával együtt vártuk a szentelést.

A teljes interjú ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír