A Tábor-hegyi jelenés és Mózes Sínai-hegyi istenélménye – ragyogni kezdett az arca úgy, hogy nem tudtak ránézni, és ezért el kellett takarnia, amikor beszélt a néphez – előkép és beteljesülés az apostolok számára. A felhő és az álom itt is a megmenekülés lehetősége. Miként az altatásban végzett műtét nemcsak a fájdalom csillapítására van, hanem arra, hogy ne kelljen az értelemnek követni azt, ami történik. Egyedül ő nem alszik. Mint azon az éjszakán sem, amikor kiválasztja a tizenkettőt. Akkor sem, amikor a legmagányosabb, a Getszemáni-kertben. A tanítványokat (minket) itt is, ott is, akkor is, most is, elnyomja az álom. Blaise Pascal szerint: „és amíg aludtak, megváltotta őket”.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria