Útravaló – 2019. július 7., évközi 14. vasárnap

A mai szentmise igeliturgiáját a béke gondolata hatja át. Az első olvasmányban hallunk a babiloni fogságból hazatérő nép számára adott isteni ajándékok részeként a békéről. Az újjáépítés nem könnyű feladat, és a csüggedtség sokszor eluralkodott rajtuk. Isten úgy vigasztalja őket, ahogy az anya vigasztalja fiát. Kiárasztja népére a békét, mint folyamot. Milyen személyes és bensőséges ez a szövetség Isten és az ő népe között! A szövegösszefüggésből az is kiderül, hogy a messiási időkre jellemző isteni ajándékról van szó. Jézus hozza meg ezt a békét, mégpedig nemcsak a kiválasztottaknak, hanem mindazoknak, akik a mennyei Jeruzsálembe, a béke országába tartanak.

A földön zarándokló Egyház mint közösség már most birtokolja ezt a békét, amit Jézus a jóakaratú embereknek ajándékozott. Az ő békéjét hirdeti minden nép számára. A föld népeinek száma a Teremtés könyvében hetvenkettő. Jézus ezért bízta meg a hetvenkét tanítványt, amikor elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát minden népnek.

„Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!” Első hallásra ez a köszöntés nem különös, mert az emberek naponta így üdvözölték egymást. Mégsem jókívánságról van pusztán szó, hanem Jézus békéjéről, az üdvösség békéjéről. A Fiú által kiengesztelt Atya békéjéről! Arról a békéről, amit a Feltámadott megjelenített, amikor a zárt ajtókon keresztül bejött, és köszöntötte őket. Ez a jelenlét már egy másik valóság! Tehát a békesség, amit közvetít, mélyebb üzenetet hordoz. Ez a béke azokra száll, akik, miután meghívást kaptak az üdvösségre keresztségük által, készségesen válaszolnak rá, tanúságtevő életükkel.

Úgy küldte ezeket az embereket, mint bárányokat a farkasok közé. A küldötteknek Jézushoz hasonló jóságot és békét kell magukban hordozniuk. 

Bárányi felszereléssel küldi őket a farkasok közé? Eldobatja velük a védelmet nyújtó botot, a köntöst (az úton lévő éjszakai takaróját), a kövektől védő sarut? Igen, mert az ő célja az, hogy megtapasztalják a tanítványok és mi, mai tanítványai is, hogy nem lehet semmink, ami eltereli figyelmünket. Teljesen Jézusra kell hagyatkoznunk! Ha megvan bennünk ez a bizalom Krisztus iránt, akkor az ő békéje betölti életünket, és ez a béke annyira mélységes, hogy összefér a legnagyobb megpróbáltatásokkal is.

Keresztségem által meghívást, sőt küldetést kaptam mindenkihez. Ezt a feladatot azonban nem saját eszköztárammal kell elvégeznem, hanem Jézus erejében. Ha a világ elutasítja ezt a békét, jóllehet szenvedünk az elutasítás miatt, nem szabad elveszítenünk belső békénket, és kitartóan élnünk kell az evangéliumot.

Jézus minket is küld: Menjetek! Vajon merünk-e indulni? Ő küld minket a munkahelyünkre, iskolába, kórházakba, börtönökbe, a társadalom peremén élőkhöz, hivatalokba és sportpályákra! 

A hetvenkét tanítvány örömmel tért vissza. Egymás szavába vágva mesélik el élményeiket Jézusnak. „A te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Semmi nem árthat az olyan embernek, akiben jelen van Jézus békéje! Mindazoknak, akik az ő munkásaivá válnak, részük lesz békéjében, már itt a földön megtapasztalják Isten országát és annak igazságát.

Örömünk azzal válik teljessé, hogy nevünk föl van írva a mennyben.

Magyar Kurír