Útravaló – 2020. április 6.

Mindenki sürög-forog, teszi a dolgát. Ebben az egyetlen jelenetben annyi minden van, hogy egy regényíró felujjongana. Hiszen elindulhatna azon a szálon, amin Júdás; kereshetné Mária Magdolna indítékait; fókuszálhatna Mártára, aki mindig csak szolgál. Lázár, aki nemrég még négynapos, szagot árasztó halott volt, most az asztalnál ül, Jézus mellett. És az egész házat betölti a nárduszolaj illata, ami talán Lázárról maradt. A kenetet most Jézus a saját temetésére vonatkoztatja. Szoktuk is mondani, hogy addig adjátok oda szeretteiteknek, amit neki szántatok, míg él, ne a temetésére. Ne is a síremlékre költsétek. És egy mondat, az örökkévalóságnak: szegények mindig lesznek veletek.

Magyar Kurír