A falat, ami Jézus korában az asztalról a kutyáknak jutott, az a kenyér volt, amibe az étkezők törölték zsíros ujjukat. Jézus az Eucharisztia kenyerében önmagát úgy ajándékozza mindannyiunknak – egyetek ebből mindnyájan –, mint akit ki akart törölni a történelemből és eldobott magától az ember. „De Isten oktalansága bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél” (1Kor 1,25), ennek is jele a Kenyér jelenvalósága. A kérő asszony pedig az Egyház képe, amely minden nemzetből összegyűjtve az embereket, Ura elé borul a szentmisében, hogy állhatatos könyörgése Isten kegyelmi működésének új és új megnyilvánulását bontakoztassa ki a történelemben.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria