Útravaló – 2020. február 8.

A megesettség szégyene a korábbi társadalmakban egy életre elkísérte azt, akinek része volt benne. Valamiképpen ezért is találó bibliafordításainkban, amikor ezt a szót a tékozló fiú atyjára, az irgalmas szamaritánusra vagy a mai evangéliumban Jézusra alkalmazzák: megesett rajtuk a szíve. Isten létét örökre megjelölte teremtményeinek megesett sorsa és léte: a szégyelleni valók megmentése az ő dicsősége. Krisztusban tudatosan mondott igent ránk, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni (Zsid 2,11). Az Atyának ezt a megesettszívűségét jeleníti meg Jézus, amikor nem érzéketlen tanítványai fáradtsága láttán, magát viszont nem kíméli, ha a magára maradt nép áll előtte.

Magyar Kurír