Útravaló – 2020. június 14., Krisztus szent teste és vére: úrnapja

Nézőpont – 2020. június 14., vasárnap | 5:00

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júniusban Földi István badacsonytomaji esperes-plébános ad útravalót.

Az emberi tudás mindent kitalál, fejleszt, hogy a személyességet növelje a modern technika távolságokat pillanatok alatt áthidaló eszközeivel. Ha az ember ennyire képes
a teremtett értelmével, akkor az őt teremtő mindenható Isten sokkal inkább képes az egyszerű kenyérben és borban létrehozni velünk a teret és időt átlépő kapcsolatot.

Ahogy rácsodálkozunk Betlehem barlangjának szegénységére, a názáreti évek csodátlan csendjére, a kereszten megalázott, önmagát kiüresítő Istenre, úgy kell rácsodálkoznunk a kenyér és bor színe alá rejtőző személyességére. Jézus merte vállalni a dologi lét személytelenségét, remélte azt, hogy egyszer megtanulunk a dolgok mögé látni.

Világunk ezért nem érti az Eucharisztiában köztünk élő Krisztust, mert elszokott tőle, hogy a dolgok mögé lásson, és fölfedezze igazi értelmüket. Kommunikációs zavar van. Az embernek újra kell gondolnia kapcsolatát Istennel. Mennyi időt töltesz imádságban, az Oltáriszentségben köztünk élő Krisztus előtt? Erre is gondolt Jézus az utolsó vacsorán, ezért mondta apostolainak: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Úgy intézi, hogy tevékeny munkásai legyenek az apostolok ennek a csodának, folytonos valósággá téve az ő jelenlétét és felénk irányuló, kezdeményező szeretetét. A kenyér mint anyag így válik élővé, Krisztussá. Odáig megy, hogy kezünkbe adja magát, ahogy Mária kezébe tette emberi létét, úgy most és minden szentmisében a te kezedbe és szívedbe lép az Isten. Kell ennél személyesebb kommunikáció?

Mit érzel, amikor látod a kovásztalan kenyeret és hallod Jézus szavait? „Vegyétek, és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik. Vegyétek, és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” Túllátsz-e az érzékelhető valóságon? Jézus valóban itt van közöttünk az Oltáriszentségben. Hiszed ezt a jelenlétet? 

Jézus így akar ránevelni minket arra, hogy amint a hit által fölfedezzük az ő jelenlétét, úgy fedezzük föl a gondviselő Isten kezét a legkisebb dolgokban is, a hajunk szálának leesésétől a mezők liliomának pompájáig. „Krisztus szava, ami a semmiből létre tudta hozni azt, ami előzőleg nem létezett, ne tudná átváltoztatni a létező dolgokat azzá, amik még nem voltak? Egyáltalán nem kisebb cselekedet megadni a dolgoknak az első természetüket, mint az utóbbit megváltoztatni.” (Szent Ambrus)

„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg őbenne… Aki engem eszik, élni fog általam.” Az Eucharisztia vétele tehát nemcsak Krisztussal egyesít, hanem az Atyával és a Szentlélekkel is összekapcsol minket. Fölfedezted, hogy életed Istenben van elrejtve? A szentáldozás a Szentháromsággal megélt közösség forrása, ezért „általa” élünk, mert tőle kapjuk az életet, az ő életét, mert annak testét esszük, aki maga az élet: „aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” „A hit titka” – hirdeti az Egyház minden szentmisében.

Az Oltáriszentség testvéri közösségünk forrása is. Ahogy Szent Pál írja: „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk.” Az
Egyház az Egy Kenyérből részesül, ezért egy testet alkot, Krisztus titokzatos testét. 

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria