Szomorú, amikor nem tudunk örülni semminek, főleg a másik ember örömének. Veszélyes lelkület ez, ami sokszor beférkőzik a vallásos ember szívébe is. Szent Benedek atyánk a Regulában ír a „keserűségből fakadó rossz buzgóságról, amely elszakít Istentől”. Valami ilyesmi van a zsinagóga elöljárónak szívében is. Buzgó ő, de csak azért, hogy megmutassa mindenkinek, ő vallásos, és magát mások fölé helyezheti így. „Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!” Mi megéreztük már Isten szeretetét az életünkben, megéreztük már irgalmát és jóságát, és azt adjuk-e tovább? Alázatosan elfogadtuk már, hogy ő az első, és nem mi, nem a mi jó érzéseink, a saját jólétünk? Éljünk úgy, imádkozzunk úgy, hogy szívünk megegyezzék szavunkkal.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria