Útravaló – 2021. július 18., évközi 16. vasárnap

Nézőpont – 2021. július 18., vasárnap | 5:00

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júliusban Juhász Ferenc miskolci plébános ad útravalót.

Búcsújáró kegyhelyek gyóntatófolyosóin vagy udvarain ha papként beül az ember egy gyóntatószékbe, onnan nehezen szabadul. A gyónók egyenként térdepelnek be, és a lelkipásztor hosszú órákon keresztül egyenként hallgatja meg személyes nehézségeiket, és együtt keresnek megoldást sokszor igen nehéz problémákra. Ha egyszer módjuk lesz, figyeljék meg azoknak a papoknak az arcát, akik hosszú gyóntatás után lépnek ki a gyóntatószékből. Kikászálódtam néhány alkalommal már így magam is. Persze egy kis frissítőt vagy éppen egy ebédet adnak a gyóntatópapoknak a búcsújáróhelyeken – higgyék el, meg is érdemlik. Az asztalnál ülve nem volt kedvem megszólalni, csak fáradtan kanalaztam a levest. Nem gondoltam semmire – csak azt éreztem, hogy szemernyi erőm sincs. Boldog, megelégedett fáradtság, amikor a pap érzi, sok lélek talál vissza a helyes útra, vagy omlik le a válaszfal lelkében.

Az evangélium arról beszél, hogy egy ilyen fáradt állapotban elmennek a tanítványok Mesterükkel, hogy pihenjenek, és akkor rájuk zúdul egy újabb hatalmas tömeg. És Jézus megszánja őket! Nem az apostolaival foglalkozik, megesik a szíve az embereken, mert nincsenek vezetve, nincsenek vezetőik. És sok mindenre kezdi őket tanítani – meséli el Márk evangélista.

Nem igazán gyakori ma ez a kifejezés, hogy valakinek megesik a szíve valakin. Olyan világban élünk, amikor napra, órára, percre beosztjuk teendőinket (vagy azok minket). Kevés időt hagyunk köztük, és ha még valami jönni talál, akkor azt félretoljuk utunkból, hiszen nem volt megbeszélve, nincs beszámítva, most éppen konferencián vagyunk stb. A mobiltelefonokra eleve beírnak néhány kész választ, ami SMS-ben máris küldhető: „Most nem tudok beszélni”, vagy kissé tapintatosabban ugyanez: „Visszahívhatlak később?” Van persze, hogy se föl nem veszik, se vissza nem hívnak. Ezzel jelzi neked valaki, hogy igazából foglaltabb annál, mint hogy veled beszéljen. Képviselő ismerősöm mondja, hogy a politikai hierarchiában szigorú előírást alkalmaznak ennek kivédésére. Szabály, hogy ha alsóbb szintről keres valaki, és nem tudtok beszélni, akkor az első adandó alkalommal vissza kell hívnod. Ugyanis aki föntebb van, azért lehet ott, mert lentebb dolgoznak érte.

Jézus és a tanítványok hierarchiája másképpen néz ki, de az eredmény hasonló: Jézus félreteszi eredeti elképzelését, és nem problémát lát a váratlan tömegben, hanem feladatot és lehetőséget. Tanítani kezdte őket sok mindenre.

Nem tehet többet értük, mint hogy tanítani kezdi őket. Igazából nem is kell többet tenni. Korunk tapasztalata is ezt mutatja, hogy a tanítás a hatalomátadás, ami révén egy nemzedék nő fel úgy, hogy pontosan érti a világot maga körül. Nincs nagyobb társadalmi aktivitás, mint tanítani. Mindenkit tanítottak valamikor, és mindenki emlékszik is egy-két tanítójára.

„Éhe kenyérnek, éhe a Szónak” – kapcsolja össze Ady Endre a két szópárt. Mert nemcsak a testi éhség kínozhatja halálra az embert, hanem a lelki éhség miatt is sokan vesznek oda – ezért aki tanít, az táplál is. Akár szószéken, akár katedrán, akár gyóntatószékben, akár egy családi asztalnál, hegyi kiránduláson vagy nyári táborban, gyerekek között.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria