Útravaló – 2021. október 10., évközi 28. vasárnap

A mai evangéliumban egy fiatal őszinte kérdéssel fordul Jézushoz: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Komoly a szándéka. Megtartja a parancsokat gyermekkora óta. Ezt látja Jézus, és megkedveli őt. De azt is tudja, hogy valami még hiányzik az életéből: adja el vagyonát, ossza szét az árát a szegények között, és kövesse őt. Az ifjú leverten távozik, mert nagy a vagyona. „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbennek Jézus szavain, mert ha valakinek vagyona volt, azt Isten áldásának gondolták. Jézus megerősíti: „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.”

Igen, ez a jelenet rólad szól, aki el vagy telve önmagaddal! El vagy telve azzal, hogy jó keresztény vagy, jó pap, püspök, szakember, politikus, apa, anya stb. Azzal, hogy evangéliumi életet élsz. A gazdag ifjú is ilyen volt, és Jézus kedvelte. Mégis leverten távozott az „add el, amid van” hallatára. Testvér, lomtalanítottad-e már a lelkedet? Elengedted-e ragaszkodásaidat?

Jézus szavai minket is megdöbbentenek: Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába! Ezzel egyértelműen jelzi: a gazdagság nagy veszélyt jelent az ember üdvössége szempontjából. Annyira hatalmába veheti, hogy a gazdagság folytonos növekedését tekintheti élete egyedüli céljának. Szíve pedig megkeményedik embertársaival szemben. Mindent magának tulajdonít. A gazdag ember nem veszi észre, hogy bizonyos észszerű kereten túl az életébe bizonyos dolgok fölöslegesek. Elveszíti a mértéket! Egyre jobban saját birtoklási vágyának rabja lesz. Embertársát már nem tekinti igazi munkatársának, már benne is csak eszközt lát ahhoz, hogy őt sokszor egészen embertelenül kihasználva, tovább növelje rajta keresztül is saját gazdagságát.

Ezért érdemes figyelni Jézus szavainak jelentésére, hogy milyen veszélyben van a gazdag ember üdvössége. „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak Isten országába jutni.” A „tű foka” a gyalogosok kapuja volt a város falában, a teherkapu mellett. Ezen egy csomagokkal fölmálházott állatot nem lehetett bevezetni a városba. A gazdag ember is, ha nem tud helyesen élni gazdagságával, ha nem eszköznek, hanem célnak tekinti, nem jut be az Isten országának kapuján. Mindennek csak használói vagyunk itt a földön, és az üdvösségünk attól függ, hogy hogyan használjuk azokat a javakat, amiket kapunk. Ahogy mondani szokták: A koporsón nincsen zseb. Testvér! Még az a ruha sem a tiéd, amiben most vagy, csak használod!

Bízol Istenben? Oda mered adni neki egész szívedet, semmit vissza nem tartva? Ott van benned a félelem, hogy mi lesz, ha mindent odaadok? Ezt már az apostolok is megfogalmazták: Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged. Jézus válasza nekünk is szól: Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig az örök életet.

Jézus neked is mondja: Valami hiányzik még belőled… Mi hiányzik belőlem? Belőlem? Belőlünk? Ha tudod a választ, Jézussal tarthatsz.

Magyar Kurír