Útravaló – 2021. október 8., Magyarok Nagyasszonya

Belon Gellért írja: „Hálatelt szívvel kanyarodunk vissza a messzi múltba, első apostoli királyunk, Szent István bölcsességét dicsérni, aki minden más európai keresztény uralkodót megelőzve, a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta fel országunkat. Magyarok Nagyasszonya pártfogását érezte nemzetünk történelme viharaiban, és érzi ma is!

Mennyei fejedelemnőnek tisztelhették tehát Máriát az első, Krisztus hitére tért magyarok, és megerősítette őket e hívő tiszteletükben Szent István király, amikor Szent Imre halála miatti apai gyászában, az örökös elvesztése miatti királyi gyászában koronáját és országát a Boldogságos Szűz Máriára bízza. E természetfeletti kapcsolatot Mária és nemzetünk között a Szent István király halálát követő belvillongások sem tudták elhomályosítani, és Szent László, a lovagkirály uralkodása idején új virágzásba borult. Tatárral, törökkel szemben egyaránt a Jézus és Mária nevet kiáltva védte életét, hitét és övéit a középkor magyarja. Amikor pedig az 1683. szeptember 12-i, Bécs melletti csatában visszaszorították a török szultán seregeit, megkezdődhetett a török uralom magyarországi felszámolása. 1693-ban I. Lipót király a török elnyomás megszűnésekor hálája jeléül megismételte az ország Szent István-i felajánlását a Nagyasszonynak. 1896-ban XIII. Leó pápa mint külön ünnepet engedélyezte Magyarország részére. Nemzetünk a történelme elmúlt századaiban bizalommal fordult Égi Édesanyánkhoz, és megtapasztalhatta közbenjáró segítségét.”

Ki nekünk Mária? „Régi nagy Pátrónánk”, aki édesanyai szívvel viseled e nép gondját, és Magyarország nem tűnt el a történelem viharaiban! Ki nekem Mária? Amikor a Szentföldön jártam, és Názáretbe érkeztünk, ahogy a busz megállt, kéregető gyerekek szaladtak felénk. Elindultam a többiek után, és egy sikátor sarkánál a semmiből ott állt előttem egy leány, karján a kistestvérével, szegényes hosszú ruhában, és a szabadon levő kezét kérőn felém nyújtotta. Azt a tekintetet soha nem felejtem el. Akárhány Mária-kegyhelyen jártam, és Madonna-képeket is megcsodáltam, mindig ez a leány jelenik meg lelki szemeim előtt. Az egyszerű gyermekleány ott, Názáretben. Mária is így élhetett, amikor az Úr angyala meglátogatta őt, és közölte vele az Isten tervét. Ő pedig kimondta: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Édesanyai szeretettel szülte ebbe a világba Jézust, szegényként, szükségszálláson, elfogadva Isten akaratát. Majd a menekülés idegen országba… Később is a sok aggodalom, anyai féltés: a tizenkét éves Jézus a templomban, a kánai menyegző… a Koponyák hegye, a kereszt borzalma: aki az élőt ölelte magához Betlehemben, most a halottat öleli ugyanúgy, mert ez Isten akarata! A feltámadás öröme, és végül a megérkezés testestől-lelkestől a mennybe.

Égi Édesanyánk tudja, mi az a szenvedés, a próbatétel, ha igent mond Isten akaratára. Tudja, hogy nemzetünk életében is voltak és vannak próbatételek, attól kezdve, hogy Krisztus követőjévé vált. Látja azt is, hogy a világ erői nem tudnak erőt venni rajta, amíg a hite élő hit, és bizalma töretlen Isten iránt. Pedig hányszor próbálták megalázni külső és belső erők, de nem tudták megtörni hitét. Ezzel a hittel fordulunk Magyarok Nagyasszonyához, hogy járjon közbe ma is értünk Szent Fiánál.

Magyar Kurír