Vannak hivatalok, amelyek túlmutatnak önmagukon, és bármennyire esendőek is azok viselői, kiválasztottságuk valamiképpen védi, megszenteli őket. Dávid így tekint Saul királyságára: az Úr ruházta rá ezt a feladatot, ezért tiszteletben tartja az isteni szándékot, emberi jeleket adva viszont figyelmezteti az uralkodót hibás érzületére. Sault megérinti a nagyvonalúság, sírásra fakad, s azt mondja alattvalójának, a fiatalabbnak: „Igazabb vagy, mint én, mert te jóval fizettél nekem.” A nagyvonalúság, ha valóban az, nem a rossz megengedése vagy újratermelése, hanem a másik ember kimozdítása berögzült állapotából, legalább egy időre.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria