László Lengyelországban született 1040 körül. Atyja I. Béla magyar király (uralkodása: 1060–1063) volt, anyja Richeza, II. Mieszko lengyel fejedelem leánya. László bátyja, Géza 1074 és 1077 között ült a magyar trónon. Piroska nevű leánya bizánci császárné lett Eiréne néven. A betörő fekete kunok elleni ütközetben László döntő szerepet játszott a győzelem kivívásában. Emellett üldözőbe vette az egyik menekülő kun vezért, aki egy magyar leányt vitt magával. Kiszabadította a lányt, jóllehet előzőleg már súlyos sebet kapott a csatában. E hőstette legendává vált, s a következő századokban számtalan magyar templom falán megfestették. László nevéhez fűződik Horvátország és Szlavónia meghódítása is. A kun és besenyő betörések tapasztalatai arra ösztönözték, hogy megerősítse a végeket. Az elnéptelenedett területekre új telepeseket hozott, kiépítette a keleti részeken a közigazgatás szervezetét, az Egyház zilált belső ügyeit zsinatok összehívásával rendezte. Ily módon politikai egységgé formálta Magyarországot. Mély, személyes hite mellett az ország keresztény úton tartásával érdemelte ki a Sziklahitű László nevet.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria