Családkongresszust tartottak Máriabesnyőn

A családreferens püspök, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke mindazokat hívta meg a kongresszusra, akik a család és az élet mellett állnak.

Összefoglalót olvashatnak az előadásokon elhangzottakból:

Egész életünknek az ad értelmet, hogy az örök életre lettünk teremtve. A keresztény ember feladata, hogy képviselje a teremtő, életet adó Isten szándékát, aki bennünk akar reményt adni a világnak. Nem szabad elbizonytalanodni ebben a felbolydult világban sem, hiszen az eltévelyedés minden korban jelen volt, de Isten minden történelmi korra nézve reményt adott. Tudnunk kell, hogy hol van a Sarkcsillag, Jézus Krisztus, aki „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. Ő az élet barátja, ahogy a Bölcsesség könyve megfogalmazza.

Az Isten bízik az emberben, ezért küldte el egyszülött Fiát. Hiszi, hogy a XXI. század embere is képes megérteni a szeretet parancsát, melynek világformáló erejében hinnünk kell! Az Isten Fia megtehette volna, hogy amikor senki sem adott szállást Máriának és Józsefnek, amikor az istállóban kellett megszületnie, amikor Egyiptomba kellett menekülni, akkor azt mondja: visszamegyek, Atyám, hozzád, itt senki nem vár. De nem teszi, bízik az emberben.

Az ember kapcsolatra lett teremtve, a családban tapasztalja meg a közösséget, s e tapasztalat által válik teljes emberré. A másik az TE, akit nem azért szeret, mert előnye származik belőle, hanem mert van, őt szereti, önmagáért. Szemben azzal, amikor a másik a tömegből csupán eszközként működik. A család kifogyhatatlan erőforrás, mert a szeretetből táplálkozik, s képes a saját problémáit megoldani. A család több, mint egy téma. Ahogy a Szentatya megfogalmazta: az élet és a nemzedékek útját jelenti. A jövő egyháza is a család közösségén fog felépülni.

A szeretet szeretetet, az adás adást, a megértés megértést szül, hiszen az ember inkább együttműködő, mint versengő lény. Valódi szükségleteiben a másik ember jóléte is benne van, hiszen az erények gyakorlása által tud kiteljesedni. "Legyetek szentek, mint ahogy én is szent vagyok!" Amit teszünk, kovásszá válik, a közjó, a mindennapok javára. A teljes ember értékrendjében  az erkölcsi jó (bizalom, mértékletesség, szolidaritás, élet stb.) áll az első helyen, a hasznos jó (materiális javak) csak eszközként szolgál. Jó dolgok, de csak az eszköz szintjén.

A család a második anyaméh; ha a magzat beszélni tudna, azt mondaná: „mi élünk”, nem pedig azt, hogy „én élek”. Törekedni kell, hogy a család is „mi” legyen: közösség, melynek van ideje a beszélgetésre, az együttlétre. Nem más, mint a nagylelkűség, az ajándékozás iskolája, mely az individualizmus legyőzésére szolgál. Ha az ember gondolkodásmódja, értékrendje megváltozik, akkor megváltozik a rá épülő struktúra is. Ideális állapot az, amikor a szeretet oda-vissza áramlik a felek között. „Ahol ketten vagy hárman összejöttök az én nevemben...!” A családban Jézus kell, hogy az igazi családfő legyen, tagjai pedig egyenrangú felek.

Miskolci Apostoli Exarchátus/Magyar Kurír